3 hely a Földön, ahol megállt az idő

Egy hely, ahol sosem látott lények élnek, az emberek pedig még mindig barlangokban laknak, egy különleges táj, mely az évezredek alatt mit sem változott, és egy ősi civilizáció nyomait hordozó, háborítatlan vidék - időtlen úti célok, melyek érintetlenségükkel ősi korokba repítenek vissza. Ha csak képzeletben is, megéri bebarangolnod őket.

Az evolúció kulcsa: Galápagos-szigetek, Ecuador

A Galápagos-szigetek egy Ecuadorhoz tartozó kis szigetcsoport a Csendes-óceán keleti térségének félreeső vizein. Természeti környezetének időtlensége mellett főként egyedülálló és félelmet nem ismerő vadvilágáról híres, melynek láttán Charles Darwinban először ötlött fel a természetes kiválasztódáson alapuló törzsfejlődés elmélete.

A javarészt kopár vulkáni szigetek a világ legérdekesebb vadon élő állatainak adnak otthont, közöttük a szárazföldi óriásteknősöknek, az őshonos óriásfókáknak, pingvineknek, tengeri leguánoknak, pompás fregattmadaraknak és flamingóknak, Darwin híres pintyeinek vagy épp a vöröslábú szuláknak. Az evolúció tréfája folytán ragadozók szinte alig élnek errefelé, ezért az állatok nem félnek semmitől, még az ide látogató emberektől sem.

Az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított szigetek természetes egységének és érintetlenségének megőrzése érdekében komoly erőfeszítéseket tesznek: a turisták számát szigorúan korlátozzák, és a látogatók csak a nemzeti park által megbízott idegenvezetők társaságában léphetnek a szigetekre. A szigetek némelyike külön említést érdemel: Bartolomé híres drámai hatású, kietlen vulkáni tájairól, ahol több mint kétszáz lépcsőfok vezet egy kihunyt tűzhányó csúcsára, Genovesa rendkívül pompás madárpopulációknak ad otthont, Cerro Dragonon - a Sárkány-hegyen - pedig olyan leguánok élnek, melyeket a világon sehol másutt nem találsz meg.

A szigetcsoport legnagyobb tagja, Isabella az otthona a Darwin-vulkánnak, a Tagus-öbölnek és a szigetek legmagasabb csúcsának, a Wolf-vulkánnak is, mely 1707 méterrel tornyosul a tengerszint fölé. Egyetlen kirándulás alatt lehetetlen megismerni a Galápagos-szigetek minden látnivalóját, az utazás mégis olyan élménnyel gazdagít, melyet sosem felejtesz el.

Sosem látott lények világa: Szokotra, Jemen

Az Afrika keleti csücskétől alig 170 kilométerre keletre fekvő Szokotra elzárt és csodálatos sziget, mely közigazgatásilag a mintegy ötszáz kilométerre északra fekvő Jemenhez tartozik. Az olykor az Indiai-óceán Galápagosaként emlegetett szigeten döbbenetesen sokszínű az őshonos növény- és állatvilág - nem kevesebb mint háromszáz növényfaj, 113 rovarfaj, 24 hüllőfaj és hat olyan madárfaj található itt meg, mely a világon sehol máshol.

Ha egyszer ellátogatsz ide, egy olyan kultúrával találkozhatsz, mely alapvetően különbözik modern világunktól. A szigeten az 1990-es évekig dívott a cserépkereskedelem, állítólag még az 1960-as években is folytattak boszorkánypereket, a hegyek között pedig a legtöbben még mindig barlangokban élnek, és összedörzsölt, száraz fadarabokból csiholnak tüzet. Szokotra 40 ezer lakója jórészt azoknak a korai telepeseknek a leszármazottja, akik mintegy háromezer évvel ezelőtt érkeztek ide az Arab-félsziget déli részéről, Sába királynőjének ősi városából, miközben mások világos bőre, zöld és mogyoróbarna szeme az évszázadok során itt járt görögökről, rómaiakról, portugálokról és ősi egyiptomiakról árulkodik.

A természetvédők szerint Szokotra a világ tíz legveszélyeztetettebb szigete közé tartozik, egyúttal egyike azon kevés helynek, melynek kultúrája és természetes környezete a globalizálódó világgal szemben szinte teljesen érintetlen.

Civilizáció az inkák előtt: San Augustín Régészeti Park, Kolumbia

A Bogotából vagy Poayanból autóbusszal is elérhető San Augustín Régészeti Park, az UNESCO Világörökség páratlan helyszíne a számos ősi, faragott szoborról híres, melyeket az i.e. 6. és az i. sz. 12. század között itt virágzó, majd letűnt civilizáció hagyott hátra. San Augustín, mely vélhetően már az inkák érkezése előtt számos őslakos indián kultúra központja volt, rengeteg Kolumbusz előttről származó lelet otthona.

A park mintegy nyolcszáz négyzetkilométernyi területen fekszik, és alighanem a legnagyobb prekolumbián régészeti lelőhely egész Dél-Amerikában. Az itt előkerült leletek az Andok, Amazónia és a Karib-tenger őslakosainak kulturális befolyásáról egyaránt árulkodnak.

Habár nem tudni sokat a szobrokat, megalitikus kőépítményeket és faragványokat hátrahagyó népekről, a leletek virágzó civilizációra utalnak. Több mind ötszáz szobrot és sírt tártak fel szétszórtan, a Rio Magdalena szurdokának két oldalán, ahol mitikus és varázslatos teremtmények, istenek és emberek ábrázolásai őrködnek az ősi sírkamrák és sírok előtt, hogy megvédjék az isteneknek szánt áldozatokat.

A szobrok némelyike jaguárra emlékeztet, és ádáz arckifejezéssel méregeti az idegeneket, míg másokat ragadozó madarakról és kígyókról, netán szelídebb állatokról, majmokról és békákról mintáztak.

A jaguáralakot hagyományosan a vallási vezetővel vagy sámánnal azonosították, aki a világ egyensúlyának fenntartása érdekében képes volt jaguárrá változni. Úgy vélik, hogy nagyobbrészt a monolitokat is az újjászületés koncepciója ihlette. A régészeti feltárások az 1930-as években kezdődtek, de még ma is látni élénk színekben, jobbára vörösben, kékben és sárgában pompázó alakokat, melyeket nem hoztak felszínre.

A levegővel érintkező festék ugyanis idővel fakulni kezd, így a színek csak nyomokban lelhetők fel. A különféle öltözékekkel, hajviseletekkel és kiegészítőkkel felcicomázott szobrok egyetlen közös jellemzője a távolba meredő, kifejezéstelen tekintet.

Cikkünk az 501 kihagyhatatlan látnivaló a világ minden tájáról című könyv alapján készült.

• világörökség
• természeti csoda
• dél-amerika
• világjáró
• földi paradicsom
• Utazás