A hely, ahol állítólag lefúrtak a pokolba: furcsa sikolyokat hallottak a mélyből

A hetvenes években a Szovjetunió területén egy nemzetközi geológuscsapat ásványkincsekre és nyersanyagokra vadászva fúrt le a föld mélyére.

A legenda szerint azonban, amit ott találtak, az sokkal több volt annál, mint amire valaha számítottak: állítólag magát a poklot nyitották meg.

Történelmi mélyfúrás

1970. május 24-én a Kola-félszigeten az orosz kormány mélyfúrást rendelt el azzal a céllal, hogy a geológusok olajat, illetve földgázt kutassanak fel a területen. Mivel már korábban is találtak arrafelé olajmezőket, semmi kétség nem volt afelől, hogy ezúttal is sikeresek lesznek.

A tervezet szerint 15 ezer méter mélységben kellett lefúrniuk, amivel a csapat tagjai magát a földkérget és az úgynevezett Mohorovičić-felületet is átfúrták volna. A pontos helyszínt Zapoljarnij várostól tíz kilométerre nyugatra jelölték ki, ugyanis a felület itt volt a legvékonyabb az előzetes számítások alapján.

A fúrás évekig jól haladt, a fúrófej kisebb problémáit hamar orvosolták, csakhogy kilencezer méteren elakadtak. Órákon keresztül próbált a fúrófej lejjebb hatolni a földben, de úgy tűnt, hogy beakadt egy erősebb kőzetrétegbe. A fúrószár és maga a torony is folyamatosan remegett ez idő alatt, mintha csak földrengés zajlott volna le, majd hirtelen mindez abbamaradt, a fúrófej pedig újra teljes sebességgel működött.

Hangok a pokolból

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy üregbe hatoltak be, ezért a bevett szokás szerint kihúzták a fúrófejet, és egy mikrofont eresztettek a mélybe.

Ennek a technikának az volt lényege, hogy a föld alatti mozgások lehallgatásával képet kapjanak az odalent zajló eseményekről. A felvételen, melyen elvileg a földrétegek közötti nyomásból fakadó, súrlódó zajokat kellett volna hallaniuk, állítólag jól kivehető emberi sikolyok hallatszottak.

A geológusok nem tudták mire vélni a dolgot. A szóbeszéd szerint tudós létükre úgy gondolták, hogy a pokolban kínlódó emberek hangját hallották vissza a felvételről. Állítólag még azon az éjjelen nagy mennyiségű füst kezdett szivárogni a lyukból, majd ebből egy több méter magas, denevérszárnyas lény lépett ki, aki elrepült az éjszakában. A legendák szerint ezt követően a tábor összes lakójához mentőt kellett hívni, és csak erős nyugtatókkal tudták őket lecsillapítani. Állítólag a hadsereg is közbelépett, és egy időre lezárták a helyszínt.

A hír kacsának bizonyult

1989-ben derült ki, hogy mindebből egy szó sem volt igaz. Egy amerikai vallási műsorban próbálták úgy beállítani a helyet, mintha itt a pokolba fúrnának le, amitől egy norvég tanár fantáziája meglódult, és kiszínezte az amúgy reális kutatás történetét, visszaküldve a csatornának. Mindezzel csak arra volt kíváncsi, hogy vajon ellenőrzik-e a tények hitelességét, de a csatorna tényként közölte le az információkat.

Bár a misztikus történet felcsigázza a kedélyeket, arról sokan elfeledkeznek, hogy az expedíció tagjai közel 20 év alatt nagyjából 80%-os mélységig lejutottak, ami ekkoriban is a legmélyebb fúrásnak számított, és ma is ez tartja a rekordot 12 261 méter mélységgel.

A kitalációval ellentétben pedig nem egy denevérszárnyú alak miatt hagyták abba az ásást, hanem az egyre forróbb hőmérséklet miatt, ami tönkretette volna a fúrófejet. A fúrás emlékét máig őrzi az itt található torony, melynek környékét már csak az ijesztő legenda miatt is sokan keresik fel.

Képek: ru.wikipedia.org, Kola-félsziget szócikk, Insider; hu.wikipedia.org, Szupermély fúrás a Kola-félszigeten szócikk, Andre Belozeroff.

• oroszország
• bizarr hely
• világjáró
• Utazás