Régen törvény tiltotta, de ma már lányok is lehetnek pilóták - Női személyzettel indult el egy repülő nőnap alkalmából

Mai szemmel furcsának hat, de egészen a '90-es évekig törvény tiltotta nőknek, hogy repülőgépet vezessenek. Még a repülés hajnalán született egy rendelet, amely egészségügyi okokra hivatkozva tiltotta el a nőket ettől a pályától. A pontos indokokat ma már csak találgatni lehet, valószínűleg az volt a magyarázata, hogy a régi repülőgépek irányítása komoly fizikai erőt igényelt, de ez ma már régen nincs így. Az előírás azonban megmaradt, és 1996-ig kellett várni, mire Czigány Ildikó kijárta Kökény Mihály akkori egészségügyi miniszternél, hogy töröljék ezt a passzust a törvényből. Így elkezdhette a Malév képzését, és ő lehetett Magyarországon a polgári repülés első női pilótája.

Így lesz egy lányból pilóta

Bár a női pilóták aránya ma sem túl magas, négy százalék körül mozog, azért ma már nem példa nélküli a látványuk. Március 7-én, nőnap előtt egy nappal a Wizz Air olyan járatot indított útnak, amelyen a pilótától az első tiszten át a légiutas-kísérőkig kizárólag nők teljesítenek szolgálatot. Ennek kapcsán beszélgettünk két női pilótával, Gombkötő Gabriellával és Nyers Szabinával arról, hogyan jut eszébe egy lánynak, hogy pilóta legyen, milyen az életük ebben a szakmában, és hogy találkoztak-e előítéletekkel akár a kollégák, akár az utasok részéről.

Gabriella még a kétezres évek közepén kezdte a pályáját légiutas-kísérőként a Malévnál. Az életformával járó viszonylagos szabadság nagyon hamar megtetszett neki, a repülést is szerette, maga a munkakör viszont egy idő után megterhelte fizikailag, miközben szellemileg egy ponton túl nem elégítette ki, ezért döntött úgy, hogy továbblép, és jelentkezik a pilótaképzésre. Mint elmondta, ez a karrierút elég tipikusnak mondható:

– Főleg a 2000-es években jártuk be sokan ezt az utat. Akkor még nem volt ennyi lehetőség, azonban amikor megjelentek a diszkont légitársaságok, kinyílt a világ, és egyre több pilótára lett szükség. Nálunk a cégnél most van is egy ilyen program: az ember dolgozik egy-két évet légiutas-kísérőként, ezután felvételizhet, és ha megfelel, elkezdheti a képzést.

Szabina útja kicsit más volt. Ő ezt a lépcsőfokot kihagyta, egyből pilótának jelentkezett, ám ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát, sokat kellett tanulnia:

– Egyetemista koromban jelentek meg a diszkont légitársaságok, akkor kezdtem el sokat repülni. Utánanéztem, hogyan válhatnék pilótává, de hamar kiderült, hogy sajnos sem az angoltudásom, sem az anyagi hátterem nem megfelelő, hogy elkezdhessem a képzést. Egyetem után kiköltöztem Angliába néhány évre. Itt egyrészt ráfeküdtem a nyelvtanulásra, másrészt az ott keresett pénzből félre is tudtam tenni annyit, hogy hazatérve beiratkozhassam a tanfolyamra.

A folyamat azonban nem egyszerű, és a szűrés nagyon szigorú. Az egész eljárás angolul zajlik, így a magas szintű nyelvtudás elengedhetetlen. Vizsgázni kell matematikából, fizikából, angol nyelvtanból, tesztelik a jelentkező memóriáját, térlátását. Ezt követi egy többórás pszichológiai kérdéssor, majd ha a jelentkező ezen is megfelel, részt vesz a személyes interjún és egy csoportos feladaton. Szabina elmondta, hogy amikor ő jelentkezett, a tízfős csapatból egyedül őt vették fel.

„Büszkék vagyunk a kisgyerekes kolléganőkre”

A pilóták élete kicsit más mederben folyik, mint azoké, akik hagyományos munkarendben dolgoznak. Jellemzően öt munkanapot négy szabadnap követ, de ettől néha eltérnek. A diszkont légitársaságok korában olyan már ritkán fordul elő, hogy a személyzet egy idegen országban éjszakázzon. Ez főleg annak lehet fontos szempont, akinek családja van.

– Egyre több a kisgyerekes kolléganőnk, és nagyon büszkék vagyunk rájuk – mondja Gabriella. – Nem egyszerű, de támogató családi háttérrel nem is lehetetlen. A kismamák általában amint kiderül, hogy babát várnak, egészségügyi okokból abbahagyják a repülést, ez egyaránt igaz a pilótákra és a légiutas-kísérőkre. Utána viszont visszavárjuk őket szeretettel.

Gabriella és Szabina elmondása alapján a férfi kollégák kezdettől fogva természetesnek vették a jelenlétüket, soha semmi idegenkedést, megkülönböztetést nem tapasztaltak tőlük, az utasoktól azonban néha érkeznek váratlan vagy megmosolyogtató reakciók. 

Szabinával épp a közelmúltban történt, hogy egy hölgy utas benézve a pilótafülkébe őt látta meg, és nagyon megijedt. „Kérdezgette mindenkitől, hogy ugye nem egy nő fogja vezetni a gépet? Mondták neki, hogy de, aztán a végén nem szállt le se ő, se én.” Gabriella pedig egy aranyos történetet osztott meg velünk: egy másik kolléganőjével ketten ültek a pilótafülkében, leszálláskor pedig egy kisfiú odaszólt az édesanyjának: „Nézd, anya, a stewardessek vezették a gépet!”

„Mi nem dolgozunk. Mi repülünk.”

Sok gyereknek álma, hogy pilóta legyen. Nem csak a fiúknak, egyre több lánynak is. Az álom valóra váltásához azonban rengeteg kitartásra és türelemre van szükség.

– Már a felvételire is nagyon komolyan fel kell készülni, ezenfelül az is fontos, hogy milyen csapatjátékos az illető, mennyire tud asszertíven kommunikálni, szükség van precizitásra, fegyelemre, mivel nagy nyomás alatt dolgozunk. Aki szereti a repülést, az könnyebben veszi az akadályokat – mondja Gabriella.

Szabina ehhez még hozzáteszi, hogy nem szabad, hogy a kezdeti kudarcok eltántorítsák azt, akinek tényleg ez az álma:

– Garantálni lehet, hogy nem fog minden elsőre sikerülni. Tizenhárom különböző tárgyból kell vizsgázni, szinte biztos, hogy valamelyik nehézséget fog okozni. Ez az a pont, ahol nem szabad feladni. Ehhez elhivatottság és a repülés iránti szerelem kell. Mi ugyanis nem dolgozni járunk. Vagy repülünk vagy szabadnapunk van. Ez a mentalitás az, ami segít túlélni a nehezebb pillanatokat is.

• pilóta
• karrier
• repülőgép
• nőnap
• exkluzív
• interjú
• Terasz