Itt a bizonyíték, hogy nincsenek véletlenek!

Marton Adrienn rovatvezető írása

Minden okkal történik - ebben az elmúlt napok is megerősítettek.

Nemrég azon gondolkodtam, hogy vajon minden okkal történik-e. Nem sokkal később az egyik kedvenc blogomon megjelent ugyanerről egy hosszú bejegyzés, pedig nem feltétlenül vág az oldal témájába. A szerző kérte, hogy akinek van olyan története, amely megdöbbentő véletlennek tűnik, ossza meg a fórumon. Záporoztak a sztorik, és én is gondolkodni, figyelni kezdtem.

A kommentelők váratlan rokoni találkozásokról számoltak be a világ másik végén, vagy ritka, de azonos nevű emberek elképesztő egymásra találásáról. Nekem először nem jutott eszembe semmi különös, tényleg nem tudtam felidézni semmit a múltamból, ami ilyen csodálkozással töltött volna el. Aztán az egyik öcsém mondott egy viccet.

Beszélgettünk, és az aktuális témáról eszébe jutott egy poén, egy egész kis történetet kerekített hozzá, amin nevettünk, és többször is felemlegettük. Pár nappal később a másik testvéremnél üldögéltem, aki éppen nagytakarítást tartott. Egy poros könyvkupacot nézegettem, amikor a kezembe akadt egy nagyon régi vicckönyv, amit évek óta nem láttam, az előtt egy órával került elő egy szekrény mélyéről.

Gondoltam, nosztalgiázom egy kicsit, és felolvasok egy viccet arról az oldalról, ahol a könyv kinyílik. A második sornál tartottam, amikor leesett, hogy ez teljesen ugyanaz, mint ami a 13 éves öcsém fejéből kipattant a minap.

Rögtön eszembe jutott az ominózus blogbejegyzés. Bár az én sztorim nem fogható egyik ott említett történethez sem, azért arra ráébresztett, hogy a mindennapok is tele vannak ilyen furcsaságokkal, csak talán nem vesszük észre őket. Nem biztos, hogy mindegyiknek különösebb jelentősége van, de ha nyitott szemmel járunk, nagyon érdekes összefüggésekre bukkanhatunk.

Az eset után elhatároztam, odafigyelek egy kicsit, és ennek meg is lett az eredménye. Innentől kezdve sorozatosan olyasmik történtek, amik bár véletlennek tűntek, de egyértelműen valami célt szolgáltak az életemben. Például az utolsó pillanatban úgy döntöttem, elmegyek egy spontán házibuliba, ahol végül kulcsfontosságú találkozásokban volt részem.

Szívem szerint a húsvét hétfői locsolkodást is kihagytam volna idén, mert a hátam közepére kívántam az egészet, és tényleg játszottam a gondolattal, hogy elmegyek valahová, de végül maradtam, és az egyik locsoló olyan hatalmas és nagyszerű hírt hozott, amit nem hallhattam volna, ha nem nyitok ajtót.

Érdemes tehát egy kicsit lassítani, és odafigyelni minden apró, akár jelentéktelennek tűnő részletre is, mert tényleg nem tudhatja az ember, hogy miből mi sül ki, és utólag nagyon érdekes visszavezetni a szálakat. Egy biztos: nincsenek véletlenek.

Ezt is szeretjük