Für Anikó 62 évesen is vállalja a külsejét: „ott az arcomon az életem!”

Szepesvári Petra március 5-én elindult fotókiállítása az 50 év feletti, természetes szépségű nőket mutatja be, akik kíváncsisággal fordulnak önmaguk felé és vállalják az idő múlásával járó változásokat. A kezdeményezés célja, hogy láthatóvá tegye az 50 feletti nőket, erősítse az öregedéssel kapcsolatos pozitív társadalmi szemléletet és megkérdőjelezze az életkorhoz kötődő sztereotípiákat. A fotókon többek között olyan ismert, 50 év feletti nők szerepelnek, mint Für Anikó színésznő, Pálffy Szilvia divattervező vagy Lőrinc Katalin táncművész.

Für Anikó különleges fotózáson

Für Anikó 62 évesen is még igazi díva, kortalan szépsége talán pontosan abból fakad, hogy büszkén vállalja önmagát. Arról, hogy mit gondol az öregedésről, a Feminának mesélt, és persze a beszélgetésben arra is kitértünk, hogyan élte meg ezt a különleges fotózást. 

Mi volt az első gondolatod, mikor felkértek erre a fotózásra, szívesen elvállaltad egyből?

- Alapvető bizalmam volt a dologgal kapcsolatban, mert régi, kedves barátunk, Pálffy Szilvia volt, aki felhívta erre a figyelmemet. Kíváncsivá tett ez a kezdeményezés. Semmiféle ellenérzésem nem volt, erre Szilvia ízlése volt maximális garancia. Amikor pedig Petra elküldte a fotókat és az elképzelést, melyek jegyében ezt a sorozatot megálmodta, végképp meggyőzött. Nagy örömmel vettem részt ebben az egész kalandban. 

- Az elgondolás, majd aztán a Petrával való személyes találkozás egy újabb barátságot szült azon túl, hogy az ő kvalitásait nagyszerűnek tartom, ahogy az elkészült képeket is. 

Mit gondolsz a kiállítás üzenetéről, hogy 50 felett is lehet és kell is a természetességet vállalni?

Nyilvánvaló, hogy mindenki 200 évig akar élni, de csak 20-nak akar látszani. De ez sajnos nem megy.

- Az ember lelke nem öregszik, a teste viszont igen. Ezt összhangba hozni és elfogadni, nos ez a nagy meló. A világnak persze abban van a biznisz, hogy csodaszereket árulnak, szabatnak-varratnak, szúratnak és még sorolhatnám. Még a táplálkozást tekintve is mindig találnak egy mumust (a tejet, a tojást, a cukrot) és mindenféle marhaságot kitalálnak, ahogy éppen a pénz megkívánja. Ennek az egész „fiatalság-görcsnek” is a pénz a mozgatórugója, a végeredmény pedig sok uniformizált arc lesz, mindenkiből Gábor Zsazsa. Én viszont nem akarok Gábor Zsazsa lenni, és nagyon örülök, hogy van pár nőtársam is, akik ugyanígy gondolják. 

- Nagyszerű kollégám, Nagy Zsolt szájából hangzott el, hogy ki mennyire igazi nő, az nem az éveitől függ. És ha ezt ő mondja, akkor elhiszem. Hála istennek vannak még páran, akik ugyanígy vélekednek, és biztos vagyok benne, hogy az igazi férfiak így is gondolják. Például nem szívesen markolásznak szilikon-párnákat, és szeretik a kedvesük vagy a feleségük szarkalábait és ráncait. Ha picit megereszkedett a melle például, akkor az azért van, mert a gyerekeiket szoptatta. Úgy érzem, hogy ehhez a kérdéshez teljesen torz módon közelítenek.

Manapság egyre több nő (és férfi is) fordul a plasztikához, egyre korábban. Hogy látod, merre tart a világ ezzel?

- Nem a világ gyorsult fel, hanem egyszerűen felgyorsított mindent a profit. Igazából olyan a világ, amilyenné mi tesszük.

Az öregedés csak manapság szitokszó.

- Egyszer meg fogunk halni, ha tetszik, ha nem, hát nézzünk szembe vele! Attól, hogy felvarratom az arcomat, tovább élek? Ugyan már! 

Már az eddig látott képek alapján is kijelenthető, hogy csodás fotók készültek. Hogy érezted magad a fotózás közben, és milyennek látod te a végeredményt?

- Az első gondolatom az volt, hogy hú, de baromi jó fotós ez a Petra! A csajok pedig gyönyörűek! Volt, akivel ott találkoztam először, de volt olyan régi kedves ismerősöm is, mint például Remete Kriszta jelmeztervező, akivel már jó párszor dolgozhattam együtt a színházban. Nagy öröm volt ez az egész! Láttam igazi embereket, igazi arcokat, igazi sorsokat. Hiszen az a sorsunk, amit az arcunkon hordunk. A jól ápoltság persze elengedhetetlen, a bőrünkkel foglalkozni kötelező, mindez alap. De ne akarja az ember letörölni az életét az arcáról. Hiszen ott vagyok én: az örömeimmel, a bánataimmal, az álmatlan éjszakáimmal, a szorongásaimmal, a boldogságaimmal. Szóval, miért is tagadjam meg az életemet? 

Volt valaha olyan, hogy nem voltál elégedett magaddal, a külsőddel, az idősödés nyomaival? Ha igen, ezeket hogyan vészelted át?

- Én szeretem a természetes dolgokat, még az épített körmöt sem tudom elviselni. Szeretek tejes odaadással részt venni és belevetni magam mindenbe, nem tudok csipesszel fogdosni, meg kesztyűs kézzel nyúlni dolgokhoz, teljesen más habitusú vagyok. De, ha valaki attól boldog, hogy valamit megcsináltat magán, természetesen nem ítélem el. Ha valakinek így könnyebb elviselni az öregedés folyamatát, meg az életét, akkor csinálja. Nekem a megoldás inkább befele van. Bár így sokkal összetettebb és hosszabb a folyamat, hogy az ember a saját félelmeivel, szorongásaival, egyáltalán a múló életével és a nőisége változásaival megküzdjön, mind ezzel megbarátkozzon és elfogadja. Élethosszig tartó program. Függ attól is, hogy kinek milyen értékrendje, ízlése van, mit hozott otthonról. Ezek nagyon összetett képletek. 

Szepesvári Petra, a fotós

Az egész fotózás és kiállítás megálmodója, Szepesvári Petra fontosnak tartotta, hogy a néző könnyen tudjon kapcsolódni a fotók szereplőivel, emiatt sem csak közismert embereken keresztül szerette volna láttatni ezt a témát. Für Anikó kiválasztásáról és a fotózásról ő is mesélt a Feminának.

Honnan jött ez a fantasztikus ötlet, hogy bemutasd képeid segítségével az 50 feletti nők természetességét és szépségét?

- Tavaly tavasszal megnéztem a Műcsarnokban rendezett Lidbergh életmű kiállítást. Ott és akkor az ikonikus szupermodelleket ábrázoló fotókat nézegetve beugrott, hogy lassan mindegyikük betölti a 60-at. És milyen izgalmas lenne ezt a korosztályt megmutatni, hogy most milyenek, mennyit változtak a maguk természetes valójában. És milyen jó lenne azt előtérbe helyezni, hogy a női lét nem egy múlandó állapot és nem életkor függvénye. Így jött a gondolat, az pedig teljesen evidens volt számomra, hogy csakis mindenféle „adalékanyag” mentes nőkön akarom ezt megmutatni, hiszen pont ez a lényeg: valóságos arcok, szemben a művi világgal.

A fotóidon civil nők szerepelnek, kivéve Lőrinc Katalin táncművészt és Für Anikó színművészt. Utóbbira miért esett a választásod?

- A válasz egyszerű: mert 100 százalékosan képviseli a projekt mondanivalóját. Egy követendő női példa, aki felvállalja a ráncait, tudja szeretni azokat és nem akarja magát másnak láttatni, mint amilyen. Az öregedéssel kapcsolatos gondolatait pedig simán kötelező olvasmánnyá tenném, már a középiskolás lányok körében is. Akkor talán nem lenne ennyire elferdült szépségideál a világban és nem rohannának a huszonéves lányok ajak- és egyéb feltöltésekre.

Milyennek láttad a színésznőt a fotózás előtt, és milyennek közben/utána?

- Nem változott meg a témához való viszonyulása, hiszen az már előtte is totál helyénvaló volt. Egy önazonos nőnél egy ilyen fotózás nem hoz nagy belső változásokat, hiszen stabil belül és nem bizonytalan önmagával kapcsolatban.

Cover-fotó: Szepesvári Petra

• sztár
• für anikó
• fotózás
• 60 fölött
• ráncok
• színésznő
• kiállítás
• szepesvári petra
• exkluzív
• interjú
• Hazai sztár