Ettől az érzéstől fél az alfa generáció a legjobban – Meglepő dologra mutatott rá a pszichológus

Ha gyermekkori, kamaszkori félelemről vagy szorongásról van szó, kevés felnőttnek jutna eszébe az unalom. Pedig Melanie McNally, klinikai szakpszichológus szerint az alfa, sőt a Z generáció tagjai meglepő módon ettől szoronganak. Egy darabig ő maga sem értette a jelenség okát, aztán idővel rájött, hogy mi okozza a bajt.

Az unalom az új szorongás?

- Amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt elkezdtem magánpraxisban dolgozni, gyakran egy egyszerű gyakorlattal kezdtem a tinédzserekkel folytatott foglalkozásaimat. Felajánlottam nekik egy pakli érzéskártyát, és megkértem őket, hogy húzzák ki a számukra öt legnehezebb érzelmet. Bármi is hozta a gyereket a rendelőmbe, meg tudtam jósolni, hogy melyik kártyát fogják húzni – harag, szorongás és zavarodottság. Nemtől, életkortól vagy a beutalás okától függetlenül ezek az érzelmek mindig az első három között voltak. Az évek során azonban észrevettem egy változást. Néhány gyerek elkezdte húzni az unalomérzet kártyáját, és hamarosan mindannyian ezt tették. És 2017-re az unalomkártya lett a leggyakrabban kihúzott kártya, amely a gyerekek számára félelmetes érzelmet jelezte - mondja Melanie McNally.

Nem tanulta meg kezelni az unalommal járó frusztrációt

Ez a változás otthon sokszor érzelmi labilitásként jelenik meg: a gyerek összeomlik, mert megszakadt a wifi, a kamasz idegesen mászkál fel-alá, mert elvették a telefonját. Ilyenkor hirtelen megszűnik a szokásos – digitális világból jövő – ingeráradat, a gyerek egyedül marad a gondolataival, ami ismeretlen érzés számára. Hiszen kicsi korától kezdve azt tapasztalta meg, hogy amikor unatkozik vagy dühöt érez, elterelték a figyelmét a képernyővel, az újabb és újabb bejövő ingerrel. Így azonban esélye sem volt megtanulni kezelni az unalommal járó frusztrációt.

Az unalom régen a kreativitás, a reflexió és az álmodozás tágas tere volt. A gyerekek külső ingerek hiányában a saját gondolataikkal, érzéseikkel maradtak. Vekerdy Tamásnál számtalanszor olvashattuk, hogy az unalom pontosan az, ami kreativitást szül. Amikor nincs mit csinálni, a test és az elme pihen, a kevesebb külső inger pedig pozitívan hat a gondolkodásra. A nyugalmas, unalmas percek kezdetben frusztrációt okozhatnak – „Anya, unatkozooom!” – ám ez idővel átmegy szöszmötölésbe, bámészkodásba, irkafirkálásba, ami pihenteti az elmét. És éppen ezekben az unalmas percekben születnek az új, korszakalkotó gondolatok. Amikor azonban a gyerek nem képesek unatkozni, mert szabályosan fél magától az érzéstől - hiszen sosem tapasztalta meg a külvilágból jövő ingeráradat miatt -, mindez nem történik meg.

Ilyenkor a pillanatnyi kellemetlenséget, ami normál esetben unalomként jelentkezne, izgatott üresjáratnak, olyasfajta nyugtalanságnak érez, melyet megnevezni is nehezen tud, és eszköz híján nem tudja, hogyan oldja meg.

Hagyd unatkozni a gyereket!

Természetesen a szülőknek óriási szerepük van abban, hogy ez ne így legyen. Először is fontos a példamutatás: ha a gyerek azt látja, hogy apa vagy anya napjaiban nincsenek üresjáratok, minden szabad percét e-mailek vagy a közösségi oldal görgetése teszi ki, életét háttérzajban éli, értelemszerűen ez lesz a követendő példa számára. Azt tanulja meg, hogy a csend elől menekülni kell.

Ha szeretnénk, hogy gyermekeink életébe az unalom ne szorongásként, hanem a kreatív energiák termékeny talajaként jelenjen meg, fontos, hogy visszaengedjük a hétköznapokba. Ehhez nekünk magunknak is el kell tűrnünk, nem ellenségként kell kezelnünk az érzést, illetve el kell viselnünk gyermekeink unalommal kapcsolatos panaszait anélkül, hogy megoldásokat keresnénk rá. Ne kínálj konkrét megoldást, inkább csak beszélgess a gyerekkel, kérdezz tőle.

Idővel ezek a pillanatok nyugtatólag hatnak a túlterhelt idegrendszerre, segítik a gyereket az önszabályozás kialakításában. Magabiztosabbá válik, hiszen megtapasztalja, hogy az unalom okozta kellemetlenséget el lehet viselni anélkül, hogy elmenekülne előle. 

Az unalom azért vált a fiatalabb generáció számára szorongást keltő dologgá, mert bizonytalannak, kétértelműnek, elviselhetetlennek tűnt. Ám ennek a helyzetnek a megoldása nem az unalom megszüntetése. Ha önmagunknak és a gyereknek is engedjük megtapasztalni az érzést, időről-időre megmerítkezünk benne, rugalmasságot, türelmet és kreatív energiákat nyerhetünk általa.

(Képek: Getty Images Hungary)

• pszichológia
• unalom
• szorongás
• kamasz
• Gyerek