Az ápolónő, aki több mint 300 csecsemőt gyilkolt meg: 30 éven át titkolta Amelia Dyer, mit tett velük

A 19. századi Angliában élt egy nő, akit Amelia Dyernek hívtak. Szakképzettségét tekintve ápolónő volt, aki vállalta, hogy magához veszi azokat a gyerekeket, akiket a szegény, megesett leányanyák nem tudtak volna felnevelni. Az ápolónő ahelyett, hogy vigyázott volna rájuk, csecsemők százait ölte meg.

Amelia Dyer 1836-ban született a viktoriánus kori Angliában. Gyerekkora nem volt felhőtlen, mentálisan beteg édesanyját ápolta hosszú évekig, majd ápolónői végzettséget szerzett, és különböző kórházakban dolgozott. Hozzáment egy 35 éves férfihez, akitől gyereke született, férje azonban a csecsemő születése után váratlanul meghalt. Amelia egyedülálló anyaként ott maradt az újszülöttel, és égető szüksége volt egy kis pénzre.

Ahelyett, hogy gondoskodott volna a rá bízott babákról, megölte őket

A "baby farming", azaz a csecsemőgazdálkodás bevett gyakorlat volt a viktoriánus korban. A fiatal, megesett leányanyák gyermekeit abban az időben még nem voltak kötelesek az apák eltartani, így sokan gyermeküket pótanyának adták, akik pénz ellenében vigyáztak, és nevelték csemetéjüket. A kor törvényei ezt akkor még lehetővé tették.

Amelia 1869-ben, képzettségére és szakmai múltjára hivatkozva kezdett egy helyi újságban hirdetni. Azt állította magáról, hogy férjezett, jól szituált asszony, aki átmenetileg gondoskodik addig a leányanyák gyermekeiről, amíg nem sikerül nekik anyagi stabilitásra szert tenniük. Egyszeri juttatást kért a havi apanázs helyett, de ahelyett, hogy valóban gondoskodott volna róluk, a kapott pénzt saját boldogulására fordította. 

Így gyilkolta meg a csecsemőket

Az ápolónő szinte még aznap ópiummal és morfiummal kábította el a csecsemőket, kiéheztette őket, vagy megfojtotta, később már attól sem riadt vissza, hogy kis testüket a Temze folyóba dobja. Az első ilyen esetnél még ő maga jelentette a hatóságoknak a halálesetet, és előadta, mennyire megtört a baba halála miatt. Az orvos az első esetnél csak tüdőgyulladást állapított meg a babánál. Ám tíz évvel később, 1879-ben egy másik orvos gyanakodni kezdett, hogy a nő gondozására bízott gyermekeknél nagyon magas a csecsemőhalandóság aránya. Még akkor sem gondoltak arra, hogy szándékos emberölés történt, csupán azt állapították meg, hogy nem gondoskodott megfelelőképp a babákról, így büntetésképp hat havi munkatáborra ítélték. Ez nem volt elég ahhoz, hogy jó útra térjen. Mi több, már sokkal óvatosabban üzletelt, az újságokban álnevet használt, megváltoztatta a lakhelyét. Ha a szülő évekkel később jelentkezett azért, hogy visszakapja a gyermekét, egyszerűen másét adta neki oda. Ahelyett, hogy a halálesetnél az orvost értesítette volna, egyszerűen megszabadult a testektől úgy, hogy azokat a Temze folyó mélyére dobta.

1896-ban azonban az áradó Temze egy bőröndöt sodort a Reading nevű kisváros partjára, amelyben egy szalaggal megfojtott, oszlásnak indult csecsemő holttestére bukkantak, a bőröndben pedig egy papírfecnit találtak, amelyen halványan kiolvasható volt a férjezett neve és lakhelye. Innen már könnyű volt a nyomozóknak rájönniük, hogy valójában nem gondatlanság miatt haltak meg a csecsemők. Pár nappal később a Temzében még hat csecsemő holttestét találták meg, ugyanolyan szalaggal a nyakuk körül. 

- Mivel Dyer közel harminc évig űzte tevékenységét, valószínűleg több mint háromszáz csecsemő haláláért lehetett felelős. Az ő ügye kellett ahhoz, hogy szigorítsák és érvényesítsék a törvényeket - mondta Angela Buckley, az ápolónőről és gyilkosságairól szóló könyv szerzője a BBC-nek.A csecsemőgyilkost 1896. június 10-én felakasztották, miután beismerte tettét. 

Feltalálta az eldobható pelust, de nem kellett a gyártóknak

1946-ban egy brit háziasszony, Marion Donovan egyik este a kislányát fürdette, amikor hirtelen zseniális ötlete támadt. 

(Képek: Youtube, Wikipedia.)

• amelia dyer
• csecsemőgondozás
• csecsemő
• gyilkosság
• Gyerek