Híres magyar szinkronszínészek lépnek színpadra a Hangemberek című darabban (x)
Kevés budapesti színház büszkélkedhet annyi "szinkronsztárral", mint az Újszínház. Ugye kórusban kiáltjuk, ki kölcsönzi magyar hangját: Bruce Willisnek, Jennifer Anistonnak vagy Elvis Presleynek?
A Hangemberek műfaja keserédes, hiszen egy mély valóságtartalmú, a rendszerváltás utáni, tipikus magyar történet. Pártatlanul meséli el a szinkronstúdiók világának elmúlt 25 évét, édes és keserű pillanatait sok iróniával és humorral, szívbemarkoló tanulságokkal. És talán az is magyar sajátossága, hogy nevetni önmagunkon tudunk a legjobban!
Tény: a magyar szinkron világszínvonalú, rengeteg külhoni filmhez adnak olyan pluszélményt, amelyet az ismerős hangok hallatán élünk át.
Tény: számtalan hazai színész neve hallatán az agyunk egy külföldi színész arcát kapcsolja hozzá.
Kérdés: kik ezek a “Hangemberek”?
A hazai szinkronhangok nem véletlenül ennyire népszerűek: színészeink nem csak a hangjukat kölcsönzik az adott karakternek, hanem önmagukból is átadnak valamit, ettől összetéveszthetetlenül egyedivé válik a filmes élmény.
A szinkronstúdiók titkos világába kevesen nyerhettek eddig betekintést, az Újszínház darabja azonban betekintést enged a kulisszák mögé. Szövődnek szerelmek, barátságok, nem hiányzik a rivalizálás sem - hiszen ők is csak emberek.
A neves szinkronhangok most a saját arcukat adják, és a saját történetüket mesélik el. A színészek által megformált karakterek mind jellegzetes figurái, emblematikus karakterei a szinkronstúdiók egykori világának, ahol minden megtörténhet, és rendszerint meg is történik.
Albert Péter színműve a szinkronstúdiók világába kalauzolja a nézőt, bekukkantást enged a kulisszák mögé, és megmutatja ennek a világnak egy másik, ismeretlen oldalát.
Jöjjön el az Újszínházba, és nézze meg, amit hall naponta a televízióban!
(Képek forrása: Újszínház)