Minden kikötőben új szerelem

Csak egyedien!

Miután diákkoromban ötletszerűen végigstoppoltam a világot, majd kissé lecsillapodva kalandokat kerestem: a Himalájától Szudánig, nehezen tudtam elképzelni, hogy egyszer egy luxushajó fedélzetén kötök ki. És még élvezni is fogom. A világ számomra kétfajta emberből állt, a turistákból, akik napoznak-úti célokat pipálnak-piros esernyő után hordákban loholnak, és az utazókból, akik a valódi élményeket keresik.

Véletlenül és nagyon kedvező feltételekkel, egyszer ki kell próbálni alapon egyszer csak én is ott álltam a kikötőben és az egykori TV-tornából ismerős nyakkörzéssel sem tudtam befogni a hajó szélét és hosszát, melyen a következő hetemet töltöttem. Pedig a tengerjáró hajók közül egy kisebbfajta lett úszó szállodám egy hétre a Vörös-tengeren.

Koktél vagy Molotov-koktél?

Minden az utazás ellen szólt: a térségben itt-ott tüntetések villantak fel, a stílus ismeretlen volt és tartottam attól, hogy egy hétig német nyugdíjasokkal vagy fukszos újgazdagokkal fogok koktélozni. A hajó kényelem és luxus – emiatt egy ideig végig sem olvastam a hajós utakat kínáló hirdetéseket. Csúnya dolog az előítélet, főleg egy világutazó esetében, ahol a nyitottság alapvetés. Be kell vallanom: minden tartózkodásom alaptalan volt.

A hajó a szabadság és a választás kényelmes, elegáns módját biztosította számomra, feltöltött és a kritikus világutazó hangot elnyomta a lehetőségekben való lubickolás. Az árakról pedig annyit, hogy elképesztő akciókat lehet kifogni, a VISTA folyamatosan jó ajánlatokkal bombázza a piacot. A közönség főleg olaszokból állt, ez az alaphangulatot is meghatározta. Külön öröm, hogy az étterem főnöke maga Antonio Banderas volt - ráadásul fiatalabb kiadásban. Első dolgom volt az ázsiai személyzettel összehaverkodni, majd norvégokkal napozni, magyarokkal kirándulást szervezni, Olegnek megmutatni, mi a magyarok istene - nem bírtam ki, és cumisüvegben felcsempésztem a hazait - és esténként a nemzetközi animátorcsapattal lazulni.

A választás szabadsága

Minden hajó és minden kikötő mást kínál. Választhatsz ötcsillagos, kényeztető luxust és családi programokkal tűzdelt utazást, szabadtéri mozival, kosárpályával és rengeteg aktivitással, melyek legalább annyira szórakoztatóak, mint a helyek, ahol a hajó kiköt. A beköltözéskor körülnézve kezdett derengeni, hogy akkor is remekül szórakoznánk, ha karantén alá helyeznének bennünket. A hajós utazás műfajával való barátkozásomat egyértelműen az lendítette meg, hogy első reggel hálóruhában kibotorkálva a balkonra a tenger markáns levegőjét magamba szippantva végigpásztáztam a panorámát és nagyon jó volt akkor, ott nekem.

Híresen büszke voltam arra, hogy az utazásra szánt időmmel jól gazdálkodom. Képes voltam két nap alatt egy többmilliós nagyváros lényegéig hatolni és pár óra alatt vérszerződést kötni harcias, helyi törzsekkel. A lényeg a hatékonyság és a jó tervezés. És köszönöm szépen, nekem ne mondják meg, mint kell csinálnom. Lázadó énem a fedélzeten azonnal azt kereste, mibe lehet belekötni. Némi önvizsgálat és önértékelés után beismertem: attól jobbat nem tudok elképzelni, mint nappal a parti programok vagy a hajó adta számtalan lehetőség közt választani – kedvem szerint – éjjel pedig nem buszon, nem teherautóplatón és nem is vonaton kornyadozva, hanem a balkonos kabinomban finoman ringatózva megtenni nagy távolságokat.

Hol a kikötés helyén kalandoztam, hol nagyobb utakat tettem meg szárazföldön – ügyelve arra, hogy a hajó indulására visszaérjek – lustább napokon pedig maradt a novemberi kánikula a fedélzeti medence partján. Az addigra pecsenyére sült norvégokkal, akik annyira belazultak estére, hogy a nappal halk szavú, nyugdíjas banki szakember éjféli, női ruhás hastáncával megnyerte a Mr. Pizza választást.

Két legyet csaptam egyszerre: egy pihentető nyaralást és egy élményekben gazdag körutazást. Soha ennyi alkalmam nem volt még ismerkedni, beszélgetni, emailcímet cserélni. Jártunk Luxorban, Kairóban, a Wadi Rum-ban terepjáróval, Petrában, a Holt-tengernél és a korallok között, két sznorkelezés közt megbeszéltük az utolsó napon: senki nem szeretne még hazamenni. Bár a norvégok jobban tették, mert még egy nap, és oda az addigi unalmas életük.(%oldalmero(http://ad.adverticum.net/img.prm?zona=1759478&kampany=2202641&banner=2202643&ord=RANDOM_NUMBER)%)

Méhész Zsuzsa

• tenger
• Utazás