Bevált tippek a horvátországi nyaraláshoz: így lesz olcsó és felejthetetlen az út

Nem állítom magamról, hogy világutazó lennék, de a Balkánon ismerős vagyok. Ha azt a szót hallom, tenger, azonnal Horvátország és Montenegró jut eszembe. Nem is tudok más tengerpartot elképzelni, csak sziklásat, és a strand nekem egy apró öblöt jelent, ahova bejutni kész kalandtúra.

Ha lehunyom a szemem, most is hallom a kabócákat, az orromban pedig érzem a levendula illatát, mintha újra Hvar szigetén lennék.

Az elmúlt tizenöt évben jelentős tapasztalatokra tettem szert, ami megkönnyíti a kezdő horvátországi turista életét - és megkíméli a pénztárcáját is.

Ahogy azt már egy előző cikkemben írtam - ahol azokat az ételeket vettem sorra, amiket meg kell kóstolni a nyaralás alatt -, az első egy-két évben minket is a spórolás vett rá arra, hogy ne az autópályán menjünk, hanem Bosznia-Hercegovina felé vegyük az irányt. Ma már ez a szokásunkká vált, és mondom is, hogy miért.

Egyrészt a Neretva völgye gyönyörű, sokkal kalandosabb és izgalmasabb az utazás, mint az autópályán rongyolni órákon keresztül. Aztán ott vannak a pisztrángosbódék, ahol enni és vásárolni is lehet. Kihagyhatatlan gasztronómiai élmény. És ott vannak a gyerekek az út szélén, akik áfonyát árulnak, fillérekért, szóval aprópénz ne csak azért legyen nálunk, hogy be tudjunk menni a mosdóba, ha úgy hozza a szükség, hanem azért is, hogy lila nyelvvel érkezzünk meg a nyaralás helyszínére.

Az út hosszú, sokan megállnak egy kis pihenőre, a legtöbben Mostart választják, én most mondok egy ugyanilyen kultikus, de kevéssé ismert helyet: Blagaj.

Blagaj nevezetessége, hogy itt ered a Buna folyó. A víz a 200 méteres sziklafalból tör elő, és a legforróbb napokon sem melegszik fel, 8-9 fok a hőmérséklete. A víz kristálytiszta, iható. Lenn, a sziklák lábánál el is helyeztek egy fém ivókanalat, amellyel megkóstolható. A sziklafalon ezer meg ezer madár, itt is fészkelnek, nagyon szép látvány, ahogy a víz felett keringenek, és a köveken ücsörögnek. Remek program a bátor vállalkozóknak beevezni a sziklák alatti barlangba, sajnos én a klausztrofóbiám miatt erre soha nem vállalkoztam, többek között azért sem, mert valószínűleg a mai napig emlegetik az Abaligeti-cseppkőbarlangban tett látogatásomat.

Aki viszont szeret enni, a vízparton kialakított éttermekbe térjen be, hihetetlenül hangulatos, ahogy ebéd közben a lábunkat nyaldossa a víz!

Blagaj fő látnivalója a sziklafal mellé épített derviskolostor, amit nemrég újítottak fel. A kolostorban már nem élnek szerzetesek, a zarándokhely szabadon látogatható, de arra figyelni kell, hogy a muszlim előírásoknak megfelelő módon léphetünk be - a cipőt le kell venni, a férfiak hosszú nadrágban, a nők fejkendőben és a vállat eltakaró öltözékben. A kolostor erkélyéről fantasztikus a kilátás a forrásbarlangra és a sziklafalra. A kétemeletes épületben van a Tekija (dervisrend) vezetőinek sírhelye is.

Blagaj páratlan élmény, legközelebb feltétlenül szenteljen rá néhány órát, aki arra jár!

Ha megérkeztünk a szálláshelyre, kipihentük magunkat, és a Neretva völgyében vett pisztráng elfogyott, akkor az élelmes turista a nyaralás harmadik-negyedik napján hajnalban kel, és útja a halpiac felé vezet. Nagyon helyes.

De halat a szigetek apró kikötővárosaiban nem feltétlenül ott kell venni. Ugyanolyan korán - sőt, korábban - kell kelni, és lebotorkálni pirkadatkor a kikötőbe. Csomagtartóból árulják a friss halat az élelmes helyiek, féláron. Így fordulhatott elő, hogy a kéthetes nyaralás alatt olyan halvacsorákat ettünk, amit álmunkban nem gondoltunk volna. Kagyló meg mindig van a szupermarketben, és nem kell érte hajnalban kelni. Nem mellékes, hogy a piacon ezer más információhoz is juthatunk, például éttermekről.

Bort is hasonló módon ihatunk jót. Ha Hvar szigetén nyaral valaki, akkor Jelsán, a főtéren ücsörgő öregekhez - kivétel nélkül férfiak - kell odamenni, és megkérdezni, hol lehet bort venni. És jól tesszük, ha oda megyünk, ahova mondják, még marmonkanna se kell. Arra azért számítsunk, hogy egyhamar nem szabadulunk, ha jó napot fogunk ki, elég kimerítő néprajzórában lesz részünk, és kiváló borkóstolón vehetünk részt. A házigazdánkat egyáltalán nem fogja zavarni, hogy nem értjük egymás nyelvét.

Gyümölcsöt, sonkát, sajtot és zöldséget a piacon vegyünk, ne a boltban. Jobb is, kóstolhatunk is, és mindig kapunk valami kis ajándékot. Ha mi nem is, a gyerek biztosan. Tulajdonképpen a kis étkezéseket ki is válthatjuk egy piacozással, úgyis ránk tukmálnak csomó olyan dolgot, amit eszünk ágában sem volt megvenni.

Az már egyáltalán nem igaz, hogy Horvátországban az árak - főleg a szigeteken - körülbelül húsz százalékkal magasabbak, mint itthon. Ez nem azért van, mert a horvát árak még jobban elszálltak - a benzin horror áron van, az igaz -, mi értük utol őket. Szóval, már nem érdemes kartonszámra vinni az ásványvizet, se a sört.

Legyünk élelmesek, és először mindig nézzünk körbe, mielőtt bevetjük magunkat a vonzó turistaprogramokba! Amikor Rovinjban nyaraltunk, teljesen véletlenül derült ki, hogy a várost a szemben levő üdülőfaluval és kempinggel összekötő vízitaxi útvonala teljesen megegyezik a városnéző hajók útvonalával, csak erre körülbelül ötszáz forint volt a jegy fejenként, míg oda tízezer. A látvány viszont ugyanaz. Az így megspórolt pénzt természetesen megettük, és még egy Joan Miró-kiállításba is belefutottunk, azt hiszem, erre mondják, hogy Isten lenézett ránk.

Ha már a programokat megemlítettem, nem kell félni a srácoktól, akik a kikötőben állnak, és hajós programokat kínálnak. Nem esznek meg, nem vágnak át: nyáron ezzel keresik a kenyerüket, amúgy van tisztes polgári állásuk is. Egy montenegrói nyaralás alkalmával ismerkedtünk meg Dragannal, Herceg Noviban. Elmondta, mit kínál, mi elmondtuk, mit szeretnénk, alkudoztunk egy sort, aztán egymás tenyerébe csaptunk, és másnap reggel két hűtőtáskával megpakolva megjelentünk a kis lélekvesztő előtt, amit egész napra kibéreltünk. Dragan olyan helyeket mutatott nekünk, hogy a fülünk kettéállt. A következő évben már telefonon értesítettük, mikor megyünk, és újra együtt hajóztunk a tengeren. Csak akkor már nem fogadtam el az apukája mandarinpálinkáját, így láttam mást is a számból és az orromból előcsapó lángcsóván kívül. Üzleti kapcsolatunk akkor csapott át barátságba, mikor a szárazföldtől körülbelül tíz kilométerre megállt a hajó, majd kisvártatva a férjem és Dragan fürdőgatyára vetkőzve, ki-ki az anyanyelvén szitkozódva, tökig olajosan szereltek. Én szó nélkül kifeküdtem napozni, épp csak a vállam rándítottam meg: megszoktam, van egy Land Roverünk.

De ugyanígy hajóztunk Budvában is az öreggel, aki úgy mutatott meg nekünk mindent, mintha az élete múlna rajta.

Végül, de utolsósorban: ne csak fagyit egyen, aki itt turistáskodik! Rengeteg jó édesség van. A túrós burek meg sós, hát ez van. Érdemes hozzá joghurtot is inni.

Majd' elfelejtettem! Ha Hvaron jártok, ne felejtsétek el felkeresni az orkok vájta Pitve-alagutat Zavalán, és ne hagyjátok ki Sveta Nedjelján a strandot! Az útvonal egyszerű: a falun át, a fenyveserdőn, csak lefelé. Ha láttatok már szépet...!

(Fotók: Getty Images.)

Na jó, de mit együnk a nyaralás alatt?

• nyaralás
• tengerpart
• horvátország
• tippek
• trükkök
• nyár
• Utazás