Így kalauzolt végig Szerb Antal egy marslakót a fővárosban: a Szent Anna-templomot tartotta a legszebbnek

Vajon hogyan lehetne megmutatni az ország fővárosát egyetlen nap alatt egy olyan személynek, aki még sosem járt erre? Mire hívnánk fel a figyelmét, milyen épületekkel ismertetnénk meg, milyen történeteket osztanánk meg vele az izgalmas és sokoldalú Budapestről? 

A neves író és irodalomtörténész, Szerb Antal 1935-ben megjelent írásában egy marslakó eligazítására vállalkozik a fővárosban. A Budapesti kalauz - Marslakók számára elbeszélője a város ismertetésén keresztül tulajdonképpen annak lakóiról mesél az idegennek, illetve azoknak, akik egyébként nagyon is otthonosan mozognak Pesten és Budán. A gondolatban zajló utazás során az olvasó a két világháború közötti Budapestről, illetve az író személyes városélményéről kaphat frappáns ízelítőt. A vékony kötetből szemezgettünk.

És a marslakó kivett egy szobát a Bristolban

Adva van tehát egy marslakó, aki a Földre, méghozzá éppen Magyarország fővárosába érkezve a pesti Bristol Hotelben vesz ki magának szobát. Jó ízléssel választott szállást, hiszen az egykor a Belgrád rakparton álló épületet, valamint a földszintjén lévő kávéházat a társasági, irodalmi élet krémje kereste fel a korban. Ide jártak például a Török Sándor író köré csoportosuló irodalmi kör tagjai. Az éttermet 1939-ben színházzá építették át, rövid ideig itt működött a főként kabaréműsorokat játszó Dunaparti Színpad.

A szállodában (marslakónkon túl is) illusztris vendégek szálltak meg, többek között gróf Gyürky Ábrahám főispán, politikus és Gárdonyi Géza is. Budapest ostroma alatt a hotel megsérült, később lebontották a szintén megrongálódott Hotel Carltonnal és Grand Hotel Hungáriával együtt. Helyükre épült a Duna InterContinental, amit 1994 óta Budapest Marriott Hotelként ismerhetünk. 

A „mélységes szerelmek városa”

A rendhagyó útikönyv elbeszélője mindenekelőtt a Lánchidat mutatja be a távolról érkezett idegennek, kijelentve, hogy „Budapest a nagy hidak városa.” A híres építményről megjegyzi, hogy az olyan hosszú, hogy ha azon átsétál Budára egy hölggyel, majd visszajön vele, szerelmet fog vallani neki. 1945 januárjában a többi híddal együtt ezt is felrobbantották, 1949. november 20-án adták át újjáépítve a forgalomnak.

A marslakó azt is megtudja idegenvezetőjétől, hogy a pesti part a zenés kávéházaké, a budai pedig a gesztenyefáké. Előbbit téli estékre, utóbbit késő tavaszi délutánokra ajánlja a sétáláshoz. Az idegennel együtt az olvasó is értesül arról, hogy a Gellérthegy tetején a tavaszi vasárnapokon estére mindenki megtalálja a párját, méghozzá egy furcsa játék segítségével, lecserélve azt, akit esetleg nem szeret eléggé. Hogy hol szökkenhet még szárba a szerelem? A leírás szerint szinte bárhol, hiszen „Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa.” 

Különösen alkalmas volt a bimbódzó románcok kialakulására a Várnegyedben található Bástya sétány, annak is a padjai, amelyeken ülve elcsattanhatott az első csók. A sétányon andalgókat ma már nem ugyanaz a látvány fogadja, ami annak idején az írót: a második világháború pusztításait követően 1966-70 között újjáépítették, új szakaszai a Tóth Árpád sétány és a Babits Mihály sétány. Napjainkban is rendkívül népszerű helyszín, tavasszal a virágzó díszcseresznyefák miatt tömegek keresik fel, de ősszel is megér egy sétát.

Liliputiak és a város legszebb épülete

A város egyes részeit más-más népek lakják. Pasaréten például jómódú, emberekhez hasonlító liliputiak, apró skatulyákban. Józsefváros az albérlők, különösképpen az egyetemisták körében kedvelt, a Margitsziget pedig a gyermek- és az időskor helyszíne. A tölgyfák alatt üldögélve írta kapcsos könyvébe az Őszikék versciklusát Arany János, akit a pestiek legnagyobb, folyton vidékre vágyódó költőjeként mutat be az elbeszélő. 

Hogy mi a legszebb épület a városban az útikalauz szerint? A Batthyány téren található Felsővízivárosi Szent Anna-plébánia, rövidebb nevén a Szent Anna-templom, amely kéttornyú homlokzatával a Duna-part látképének fontos része. 1740-1761 között épült, barokk stílusban.

Az idegenvezető és a marslakó Újpesten búcsúznak el egymástól, az elgondolt utazás utolsó állomása a nyüzsgő, gyári környezet. 

Szerb Antal szeretett városa a második világháború, az ostrom pusztításainak következtében jelentősen átalakult. Az írót 1944. június 5-én munkaszolgálatra vitték Fertőrákosra, majd Balfra. 1947. január 27-én hunyt el, a halotti anyakönyvi bejegyzés szerint végelgyengülésben, ám a szemtanúk arról számoltak be, hogy nyilas keretlegények verték agyon. Szubjektív útikalauza több kiadást megélt, 2015-ben a Magvető gondozásában a Fortepanon megőrzött felvételekkel egészült ki. A rövid írás a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében online is elérhető. 

Így nézett ki a felrobbantott Szabadság híd a háború után: régi fotókon az egykori dunai hidak

A Budapestet kettészelő Dunát jelenleg tizenöt híd íveli át a főváros területén, melyek a történelem folyamán is fontos szerepet játszottak. A hidak sokat tudnának mesélni a városról.

(Borítókép forrása: Fortepan/Boda Balázs, Getty Images Hungary. Képek forrása: Fortepan, Indafotó/lászló lovag, Getty Images Hungary.)

• budapest
• irodalom
• szerb antal
• Utazás