Szellemfalut rejt a magyar erdő mélye

Derenk népes kis faluja Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Ménes-patak mentén terült el. A török megszállást, a Rákóczi-szabadságharcot és az 1711-ben dúló pestisjárványt túlélt faluba lengyel ajkú lakók települtek be. Őket azonban 1943-ban a környező falvakba, jobb telkekre telepítették át, mert Horthy Miklós vadászterületet akart létrehozni a falu helyén. A legtöbb épületet ekkor lerombolták, ám az épen maradt házakat és a temetőt 2007-ben felújították.

A Somogy megyei Kakpuszta lakói számára a környező erdők és mezők gazdag megélhetési forrást biztosítottak évszázadokon át, ám az 1940-es években kezdődő útépítési és villamosítási fejlesztésekből a falu teljesen kimaradt. Az infrastrukturálisan egyre inkább lemaradó települést a fiatalabb lakók fokozatosan elhagyták. Az utolsó lakos, egy 80 éves nő 2006-ban eltűnt, a rátaláló rendőrök sajnos már nem tudták megmenteni, így Kakpuszta megszűnt létezni. A falu romjai kisvasúttal vagy gyalogosan is látogathatóak, a településről pedig itt olvashatsz többet.

Zsörk egykori települése ma már Pápateszérhez tartozik, ám a falunak egyetlen állandó lakója sincs. A falucska először a török pusztítások során néptelenedett el, ám sorsát véglegesen a közművesítés hiánya és az elöregedés pecsételte meg. A falu Szent Istvánról elnevezett, viszonylagos épségben megmaradt kápolnájában minden évben augusztus 20-án istentiszteletre gyűlnek össze a zarándokok. Nézz meg még több képet Zsörkről!

Az Erdélyben található, magyarok lakta Szászavincből mára csak a falu templomtornya maradt meg. A lakosság legnagyobb része a veresvölgyi réz kitermelésével foglalkozott, ami végül a település veszte lett. 1986-ban a bányahordalék kiáradt, és mérgező tóvá változtatta a települést, melyből csak a dombon álló torony látszik ki. Tudj meg többet a falu szomorú sorsáról ide kattintva!

A Vértesben, Gánttól északra fekszik Kápolnapuszta, melynek talán a legsötétebb a története mind közül. 50-100 fő élt ott egészen 1945-ig, amikor a második ukrán front felderítő zászlóalja elfoglalta a települést, és minden férfi lakost kivégzett. A halálos áldozatok életkora 20 és 70 év között volt, a többi lakos a környező falvakba költözött. Az emlékeket csak a sírok és néhány lerombolt épület őrzi.