A négy szigetből álló Socotra egyike a világ legkülönlegesebb élőhelyeinek. A három apró és a fő sziget Afrika keleti partjai mentén fekszik, az Arab-félsziget közelében, és Jemen fennhatósága alá tartozik.
A szigetegyüttes mintegy 95%-át a fő sziget teszi ki, melyet szintén Socotrának neveznek. Az összesen 3800 négyzetkilométernyi terület valóságos természeti csoda.
Socotra szigete
A sziget élővilágát a tenger teljesen elvágta a kontinenstől, így a socotrai lények csak egymás közt szaporodtak. Az izolált környezetben az evolúció számos olyan fajt hozott létre, melyek sehol máshol nem léteznek. Ezeket endemikus fajoknak nevezik, és a szigeten mintegy hétszáz fordul elő belőlük, így Socotra biodiverzitása Új-Zélanddal és a Galápagos-szigetekkel is felveszi a versenyt. A különleges élőhelyet az UNESCO a Világörökség természeti kincsei közt tartja számon.
Az itt élő állatok és növények azonban nemcsak ritkák, de külsejük és életmódjuk is különleges. Noha a bohókás, izgalmas és extrém formákért, tarka színekért rajonganak a turisták, sajnos Socotra kincseinek jó része egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Ismerkedj meg tíz olyan, a világ semelyik másik részén elő nem forduló fajjal, mely olyan furcsa, mintha egy másik bolygóról származna!

A socotrai sivatagi rózsa egyike a leghíresebb és leglátványosabb socotrai palackfáknak. Az Adenium obesum sokotranum száraz területeken öt méter magasra is megnő, és élénk színű virágokat bont.

A sárkányvérfa - Dracaena cinnabari - vörös nedvéről kapta a nevét, mely vérként bugyog elő, ha a törzs megsérül. Az esernyőszerű alakjáról jól felismerhető fa több száz évig él, és sci-fibe illő látvány.

A kék baboon tarantula - Monocentropus balfouri - hím példányai szinte teljesen sötét, kékes színűek, míg a nőstényeknek csak a lábuk alsó részén és a hátukon bukkan fel a kék szín. A 12-18 centis pókok harapása mérgező, üregeikből szöcskékre vadásznak.

A sziget endemikus pozsgásai közül az egyik legszebb az Aloe perryi, mely egyszersmind a helyi gyógyszeripar fontos, keserű ízű alapanyaga is, melyet mesterségesen is termesztenek.

A Dorstenia gigas egy másik socotrai, endemikus pozsgás, mely különleges formákban, sziklafalakon nő. A gyűjtők régóta próbálják cserépben szaporítani, általában kevés sikerrel.

Az uborkafának becézett Dendrosicyos socotranus vastag, dudorodó törzséről és apró koronájáról ismerhető fel. Nagy szárazság idején a helyiek állatok etetésére használják a felvágott, lédús növényeket.

A Typhlops socotranus első ránézésre földigilisztának tűnhet, pedig valójában aprócska kígyó, mely szinte teljesen vak, és a kövek alatt vagy a talaj felső rétegeiben él.

A Caralluma socotrana egyszerre bizarr és nagyon szép. A pozsgás vérvörös virágai akár öt-hat centisek is lehetnek, ám hiába gyönyörűek, kellemetlen dögszagot árasztanak.

A socotrai óriás gekkó, azaz a Haemodracon riebeckii a sziget legnagyobb gekkója, mely éjszakai életmódot folytat. Túlélése szorosan kötődik a sárkányvérfákéhoz.

Socotra endemikus kaméleonja, a Chamaeleo monachus a barnától a zöldes és szürkés árnyalatokig képes változtatni a színeit. Ha megijesztik, az állat fenyegetően sziszegni kezd.