Kik voltak a pákászok, és hogyan éltek? A gyönyörű mesterség mára teljesen kihalt
A lápvidékek pákászai a természettel összhangban éltek egykor.

mocsár
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Léteznek olyan mesterségek, életutak, amelyek mára teljesen kihaltak, és valószínűleg sosem fognak visszatérni. Az egykori pákászok mindennapjait sokan elképzelni is alig tudják: csak abból éltek, amit a víz, a lápvidék adott nekik, amely teljes összhangot feltételezett a természettel.

A pákászat egy ősi foglalkozás, mely sokkal több volt, mint puszta halászat vagy vadászat. A lápvidéken élő ember teljesen a vízközeli világ ritmusára szabva kereste meg táplálékát és megélhetését. A mocsarak múlt századi lecsapolásával, a modern halászat és vízgazdálkodás elterjedésével életterük eltűnt.

Pákászok: kunyhóban a láp közepén

A pákász a lápok mindentudója volt, más falusiakkal vagy tanyasiakkal ellentétben egyáltalán nem művelt földet. Egy lakatlan, alig-alig járható szigeten vagy a lápvidék, a rét eldugott, időjárástól védett pontján építette fel magányos kunyhóját, elszakadva a társadalom jelentős részétől. Ritkán előfordult, hogy családdal élt így. Önellátó volt, nem adózott, sokszor nem is tartották nyilván a hivatalos iratokban, megélhetése a természettől függött, annak készen kínált kincseit gyűjtötte össze.

A pákásztanya gyakorlatilag egy jól felépített, védett nád- vagy földkunyhót jelentett, előbbi inkább nyári lakként szolgálhatott. Alapvetően vándorló életmódot élt, családjával vagy magányosan időnként továbbköltözött a betevőért.

Nem halász, nem vadász a pákász

Noha gyakran halat fogott, a pákász nem egyszerűen a halászatból élt. A halat, ha kellett, egy szigonnyal is képes volt megfogni, a kisebbeket varsával, csíkkassal gyűjtötte be, de gyakran keresett kagylót, rákot, olykor vízimadarak, azok tojásai, ritkán nagyobb vadak is a terítékére kerültek, esetleg vízinövényeket, például sulymot gyűjtött.

A cikk az ajánló után folytatódik

A nádas, gyékényes vidék nemcsak házépítéshez szükséges anyagot biztosított, de az eszközei, sőt a tüzelője és a párnatölteléke is ebből volt biztosított. A vizet lápi kútból nyerte, iható mélységből szerzett - nádszálon felszívott - vízből, orvosságként piócát, gyógynövényt, mézet is gyűjtött, ezeket, valamint prémeket, tollakat cserélt a faluban a számára és családjának szükséges ruhákra vagy élelmiszerekre.

Számos, ma már nem ismert szerszám és eszköz volt a birtokában, amelyre szüksége is volt az ingoványos vidéken. Gyékényből készített talpalló segítette járásukat a mocsáron, ahol két- vagy háromágú bottal, úgynevezett nadályozóval tudtak haladni, a vízen pedig tutajokra szálltak. Kabaktökből készült edényeket, tárolókat használtak, ezekben gyűjtötték a kisebb halakat, így a csíkhalat is. A réti csík a lápok gyakori halfaja volt, az ennek halászatára szakosodott pákászokat csíkászoknak is nevezték.

A pákászok az 1900-as évek első évtizedeiben kezdtek visszaszorulni, az alföldi mocsárvidékek lecsapolásával túlnyomórészt megszűnt az életmódjukhoz szükséges terület, ahogy a láp gazdag, rendkívül sokszínű világa is. A köztiszteletnek örvendő, utolsó dunai pákásznak tartott Mike bácsiról készült a fenti kisfilm.

Pákász tanösvény a Tisza-tavon

Ha valaki kíváncsi, pontosan milyenek is lehettek a pákászok mindennapjai, a Tisza-tónál egy egész tanösvényt kialakítottak a régi mesterség emlékére, ami egy-két óra alatt kényelmesen bejárható. Az út Tiszafüred-Örvényről, a Szabics kikötőből indul, ahol a belépő fejében motorcsónakkal viszik át a túrázókat a túlpartra, a Tiszavirág ártéri tanösvényhez, ennek közelében ladikkal juthatnak el az ingoványon vezető ösvényre. Az utat ismertető táblák kísérik.

Közzétette: Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvény – 2015. augusztus 8., szombat

Fontos a jó, vízálló bakancs vagy gumicsizma, mivel helyenként a sáron, vízen át vezet az út. A kikészített „bukdácsoló” túrabotok a mélység kitapogatásában tesznek jó szolgálatot. Az út végén ugyancsak egy révész visz vissza az indulóhelyre, a kikötőbe, immáron értékes tapasztalatokkal, tudással gazdagodva.

Így élnek a Gábor-cigányok

A gáborok már messziről kitűnnek a lakosságból, így a Magyarországon élő családokat is könnyű felismerni: a nők a mindennapokban is feltűnő, színes népviseletet hordanak, a bajszot növesztő férfiak pedig széles karimájú, többnyire fekete kalapban járnak mindenhova.

(Képek: Indafotó/pappa, Harvolf.)

Ezt is szeretjük