Kegyetlen dolgokat rejt a magyar domb - Sokan már nem is tudnak róla

Vérvörösen izzik az égbolt az emlékmű mögött, a látvány felemelő és felkavaró is egyben. Muhi, a takaros, közel 500 lakosú borsodi község rengeteg tragédiát megélt már a történelem folyamán. A települést a tatár és a török is földig rombolta, mégis mindannyiszor újraépült.

1241 tavaszán a IV. Béla király magyar seregei a Sajó partján próbálták a tatárok útját állni, a megáradt folyón ugyanis csak a hídon lehetett átkelni. A tatárok mégsem torpantak meg, egy éjjel bekerítették a Muhi melletti szekértábort, majd egy nyílzáporral lángba borították a sátraikat. A menekülésre alig volt esély, a királyt azonban mégis sikerült kiszabadítani a gyűrűből.

A küzdelem még így is kitartóan zajlott, sokan sérülten is próbáltak ellenállni a tatár hadnak, ennek köszönhetően egészen sötétedésig nem került a teljes tábor mongol kézbe. A menekülőket a csapatok üldözőbe vették, így a vérengzésből csak nagyon kevesen maradhattak ki.

A király meneküléséről egy legenda szól, mely szerint egy községbe tért be, ahol az öreg Bodóval találkozott, aki aszalt gyümölcsöket szállított udvarába. A szegény ember elbújtatta a királyt, a tatárok előtt pedig süketnek tettette magát. Köszönetképpen a király birtokokat adományozott neki azzal a feltétellel, hogy öt éven belül védelmi várat kell építenie. Hét lánya frigyével járult hozzá a várépítéshez, a megépült várat pedig a király javaslatára Boldogkőnek nevezték el.

A muhi vereségben elesett magyar harcosok emlékére épült fel ez a fakeresztekkel teli, jelképes sírhalom Vadász György és Kiss Sándor tervei alapján 1991-ben.