Kriszta: én eddig Nápolyt szerettem a legjobban. Igaz az a mondás, hogy Nápolyt látni és meghalni. Csodálatos érzés volt, ahogy felkelve a szállás melletti kis kávézóban reggeliztem a teraszon, mindig volt friss péksütemény, és az idősebb tulaj a barátaival minden reggel énekelt. Este a tenger partján, a Castel dell'Ovóval szemben vacsoráztunk, hajnalig korzó volt a part mentén. Megmásztuk a Vezúvot, hoztunk a Jézus vére elnevezésű borból, melyet lávából készült üvegekben tárolnak, de ellátogattunk Pompei halott városába is. Amellett, hogy megannyi látnivaló van, valahogy az ember nem érzi azt, hogy kényszermenetben végighajtják a városon.