Képeken a kettétört magyar város: itt áll az ország egyik leghíresebb látnivalója

A mai Komárom forgalmas úti cél lett azok körében, akik szeretnének Szlovákiába átjutni: ezt akár egy séta keretében is meg lehet tenni az Erzsébet-hídon keresztül.

A trianoni békeszerződés után a magyar határt északon a Duna-vonalán húzták meg, függetlenül attól, hogy a folyó egy nagyvároson belül húzódott. A bal parton álló Komárom így Szlovákia részévé vált, neve pedig Komarno lett.

Komárom helyén már a Római Birodalom idejében is stratégiai fontosságú katonai építmény állt, köszönhetően a Dunának, mely tökéletes védelmi vonalat biztosított. Ezt felismerve aztán évszázadokon keresztül hasonló célt szolgált a terület, nem véletlen, hogy az ország egyik legfontosabb erődrendszerét is pont itt építették meg.

A komáromi erődrendszer, mely több nagy, elkülöníthető részből állt, egészen a 20. századig nagy jelentőségű hadiközpontként működött. Már a törökök idején is sáncként szolgált az ellenség kivédésére, de az 1848-49-es szabadságharcban is fontos szerepe volt. Sőt, a Habsburg Birodalom 200 ezer fős hadserege is itt állomásozott.

Komárom a Duna két partjára épült, amikor pedig az ország határai megváltoztak, az erődítmény is kétfelé szakadt. A magyarországi rész a Monostori erőd, a Csillagerőd és az Igmándi erőd hármasa, a szlovák részt pedig a Nádor erődítményvonal jelenti. A kép utóbbit ábrázolja.

A Csillagerőd 1586-ban épült, nevét formájáról kapta. 1850-70 között újjáépítették, ekkor nyerte el végleges - ma is látható - formáját. Történelmének egyik legszomorúbb pontját jelentette, hogy mind a Csillag-, mind az Igmándi erőd internáló táborként működött a második világháború idején, zsidók és cigányok ezreit indították útnak innen a haláltáborokba. Később az épületben szükséglakásokat hoztak létre, a rendszerváltás után pedig a magyar állam megvásárolta az ingatlant - 2005 óta a nagyközönség számára is látogatható a hely.

2007-ben Magyarország és Szlovákia közösen kérvényezte, hogy a helyszín mindkét oldalon a Világörökség részévé váljon. A bizottság 2008-ban döntött volna a felvételről, de amikor a helyszíni szemle után valószínűsíthetővé vált, hogy elutasították volna a kérvényt, az illetékesek visszavonták a kérelmet.

Az erődöt láthatóan megviselték az elmúlt évtizedek, de a pletyka szerint a fejlesztési tervek már régóta napirenden vannak. A 110 hektáros objektum a jövőben a katonai múzeum mellett turisztikai és konferencia-közponként is működne, sőt, szállodát, ifjúsági szállót, hadikultúra-centrumot és kempinget működtetnének itt, ha sikerülne uniós támogatást szerezni. Emellett kerékpárutat is építenének, és a megújuló energiák jelentőségét is bemutatnák a területen.