Megoldották az évezredes rejtélyt: kiderült a félelmetes kőalakok titka

A kutatók fantáziáját régóta megmozgatja a kérdés, miként kerültek fel a Húsvét-sziget kőszobrainak tetejére az átlagosan egy tonna tömegű, hengerszerű fejfedők, az úgynevezett pukaók. Egy új, az Oregoni Egyetemhez köthető kutatás szerint a magyarázat nem is olyan bonyolult, a feltételezés szerint ugyanis a lehető legkisebb fizikai igénybevétellel, rámpák segítségével emelték helyükre azokat. A kutatók szerint elméletüket még ki kell dolgozni, bizonyítékul szolgálhatnak azonban rá a fizikai kísérletek, illetve a fejfedőkön található barázdák is - bár ez utóbbiakról nem lehet biztosan tudni, emberi munka vagy az erózió eredményei-e. Minderről ide kattintva olvashatsz bővebben.

A vulkanikus eredetű Húsvét-sziget a Csendes-óceán délkeleti részén található, míg azonban néprajzilag Polinéziához köthető - i. sz. 300 körül ide érkező őslakosait polinéz eredetűnek tartják -, jogilag 1888 óta Chiléhez tartozik. A világ köldökének, illetve Rapa Nuinak is nevezett szigetnek ma jelentős része számít régészeti területnek, köszönhetően többek között a moaiknak, melyekből csaknem kilencszázat találtak itt meg.

A szigetre érkezők idővel jelentős kultúrával és igen magas lélekszámmal büszkélkedhettek, később azonban nagymértékben megfogyatkoztak, köszönhetően többek között az ökológiai katasztrófának, amit a túlnépesedés, illetve a sziget fáinak kivágása okozott. A hanyatlás miatt az erőszak és a lakosságon belüli összecsapások is jellemzővé váltak a szigeten.

Mire az európai hódítók megérkeztek - a szigetet 1722-ben, húsvét vasárnapján fedezték fel, innen ered a neve is -, csupán néhány ezren maradtak az őslakók közül, azonban a rabszolga-kereskedelem és a behurcolt betegségek nem kímélték őket, a 19. század végére alig több mint százan maradtak.

Az átlagosan négy méter magas, félelmetesnek is nevezhető kőszobrokat vulkáni tufából faragták ki a helyi kőfejtőben - ennek nyomai számos félkész, félbehagyott szoborral együtt máig láthatók -, majd jellemzően a sziget partjai mentén állították fel. Az első szobor csaknem ezer éves, a 12. században állították fel, míg a legutolsót vélhetően 1650-ben. Arról, hogy mi célt szolgáltak, máig megoszlanak a vélemények: vannak, akik szerint az egykor itt élők ősei és istenei előtt tisztelegnek, mások varázserőt tulajdonítanak nekik - ez lehetett az oka, hogy a belviszályok során jelentős részüket maguk az őslakók döntötték le -, vagy épp síremléknek tartják.

Turistákat figyelmeztető jelzés a szigeten. Mivel a szobrok szállítása és felállítása komolyabb technológiai tudást feltételez, vannak, akik úgy vélik - például Erich von Däniken -, hogy a Húsvét-sziget is az úgynevezett ősi idegenekhez köthető - róluk itt olvashatsz bővebben. Mindezt azonban némiképp cáfolja, hogy a szigeten - ha ma nem is - egykor sok fa volt, ami biztosíthatta a szükséges eszközöket.

Az itt élők ma főként idegenforgalommal foglalkoznak, ami nem is csoda, hiszen a sziget a világ egyik leginkább vágyott úti céljának számít, mely a különös szobrok és kultúrája mellett arról is híres, hogy a más településektől a legtávolabb eső olyan hely, mely már régóta lakott. A legtávolabbi valójában Tristan da Cunha, ott azonban jóval kevesebb ideje élnek csak emberek.