Kísérteties a fiatal férfi utolsó fotója: képeken 3 ember, aki nem félt nekivágni

Christopher McCandless 1992-ben, 24 évesen döntött úgy, hogy útnak indul, és végső célként az alaszkai vadonban tapasztalja meg, miként képes az ember önmagában, önerejéből boldogulni a természetben. Minimális élelmiszerrel és felszereléssel vágott neki mindennek, miután jótékony célra ajánlotta fel teljes megtakarítását, maradék pénzét pedig elégette. Négy hónappal Alaszkába indulása után találtak rá holttestére egy menedékként használt kisbuszban, a Sushana-folyó partjához közel. Ez az utolsó képe, ő maga készítette.

A fiatal férfi tulajdonképpen éhen halt, kevés élelmet ugyan sikerült szereznie, de mérgező növényi magvakat evett, amelyek legyengítették, és megakadályozták, hogy a többi táplálék felszívódjon. Bár sokan úgy vélik, ez csak a magvak hallucinogén hatásának volt betudható, utolsó fotóján így is boldognak tűnik, utolsó sorai pedig így szólnak: "Jó életem volt, köszönöm az Úrnak. Viszlát, legyetek áldottak."

Christopher McCandless történetét Jon Krakauer publikálta az Outside magazinban, később pedig könyvet is írt róla. A könyvvel azonos című - Into the Wild, vagyis Út a vadonba - filmet 2007-ben mutatták be, Sean Penn rendezésében, illetve Emile Hirsch főszereplésével. Sokan tartják ma is bolondnak Christophert, a film azonban érzékenyen mutatja be alakját, fiatal idealistaként, aki az élet velejét kutatta, és olyan, egyszerű emberi kapcsolatokat keresett útjai során is, melyek mások voltak, mint amit a fogyasztói társadalom általa hamisnak vélt illúziója nyújthat. A képen a filmből látható részlet.

Cheryl Strayed amerikai írónő neve az utóbbi időben szinte fogalommá vált, köszönhetően a 2014-es Vadon - Wild - című filmnek, amely Oscar-jelölést hozott a főszerepet alakító Reese Witherspoonnak. Nem véletlen, hogy sokan az Út a vadonba női verziójaként aposztrofálták, hiszen van hasonlóság, bár a főhős motivációja egészen más.

Cheryl Strayed 1995-ben indult útnak a híres észak-amerikai túraútvonalon, a Pacific Crest Trailen, utolsó lehetőséget látva ebben ahhoz, hogy darabokra hullott életét újra tudja kezdeni. Az út annak a gyászfolyamatnak volt szerves része, amely Cheryl életét édesanyja halála után alapjaiban határozta meg, és amely válásához és heroinfüggőségéhez vezetett.

Az írónő 26 évesen, egyedül tett meg csaknem kétezer kilométert a Mojave-sivatagtól Kalifornián és Oregon államon át egészen Washington állam határáig három hónap alatt. Az utazásról, mely inkább zajlott le legbelül, mintsem földrajzi értelemben, 2012-ben jelent meg a könyv, amely már magyarul is kapható Vadon - Ezermérföldes utam önmagamhoz címmel. A képen a film részlete látható.

Cheryl Strayed útját gyakran vonják párhuzamba Robyn Davidsonéval, aki szintén egyedül vágott neki a vadonnak, legalábbis ami emberi kísérőit illeti, kutyája és négy teve ugyanis vele tartott. Robyn 1975-ben érkezett meg az ausztráliai Alice Springsbe, hogy tevékkel dolgozzon, felkészítse őket, illetve önmagát is arra, hogy innen elindulva egészen a nyugati partig nomádként szelje át az ausztrál sivatagot. A fiatal nő 1977-ben indult útnak, és kilenc hónapon át gyalogolt, miközben 2700 kilométert tett meg.

Bár nem akarta leírni az ausztrál őslakosok vándorlásával párhuzamba vonható történetét, a National Geographic magazin támogatta az utat, minek köszönhetően abban cikk jelent meg, azokkal a híres fotókkal, amelyeket Rick Smolan, a Robynnal több alkalommal is találkozó fotós készített. A történet végül könyv formájában is megjelent, majd 2013-ban filmadaptáció is készült azonos, Tracks címmel, John Curran rendezésében, Mia Wasikowska főszereplésével. A képen a filmből látható részlet.