Óriás múmiákat találtak a hegyoldalban: kik temetkeztek a furcsa kapszulákba?

A szakirodalomban, illetve a nemzetközi sajtóban gyakran óriásmúmiákként is emlegetett Carajía vagy Karijia szarkofágok egy perui folyószurdokban, az Utcabamba-völgyben találhatók, olyan magasan a sziklafalba elhelyezve, ami biztosította, hogy századokon keresztül ne háborgassa őket senki.

Bár készültek korábban is feljegyzések a helyiek által csak ősi bölcseknek nevezett alakokról, a kutatók csak a 19. században tudták megközelíteni őket. Feltételezéseik szerint a szarkofágok a 15. századból valók - ezt azóta a modern, radiokarbonos kormeghatározás is megerősítette -, illetve a Chachapoya civilizáció tagjai készítették azokat.

Korábban nyolc álló temetkezési kapszula volt látható, azonban az egyik egy 1928-as földrengés során összeomlott. A kutatók valószínűsítik, hogy mindegyik, főként agyagból készült szarkofág belsejében - ahhoz hasonlóan, amit már felnyitott állapotban is láttak - egy magzatpózban elhelyezett múmia található, állati bőrön ülve, halotti öltözetbe burkolva, kerámia- és más tárgyakkal körülvéve. A szarkofágokon található koponyák nem a halottakhoz tartoznak, vélhetően trófeaként szolgáltak.

A kutatók szerint az itt eltemetettek a legmagasabb rangú személyek voltak a Chachapoya közösségen belül - feltételezhetően az egyikük nő volt -, amit a temetkezéseikre jellemző emberszerű szarkofágok kidolgozottsága, festése, illetve ilyen magasra való elhelyezése is alátámaszt - szintén jellemző volt a magas rangúak temetkezéseire, hogy a felkelő nap vagy egy falu felé fordították őket, illetve víz közelében helyezték el szarkofágjaikat. A felhők harcosainak is nevezett Chachapoya civilizációt az inkák hajtották uralmuk alá, nem sokkal azelőtt, hogy a spanyolok megérkeztek volna. Úgy tartották, az őslakosok közül a legszebbek voltak, emellett feltűnően fehér bőrük miatt is kitűntek a többi közösség tagjai közül.