Budafokon, a XXII. kerületben, a Veréb utca 2-4. szám alatt rejtőzik Budapest egyik kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb látnivalója: az utolsó fennmaradt barlanglakás, mely ma is korhű berendezéssel szemlélteti, milyen volt egykor itt az élet.

A Barlanglakás Múzeum páratlan történeti érték, melyen keresztül a budapesti múlt egy sajátos szeletét ismerheted meg. A kiállításként berendezett épületen Appel Péter vagy Megyeri István, muzeológus vezeti végig a látogatókat előzetes bejelentkezés és egyeztetés után ingyenesen. Elmondjuk, miért érdemes egyszer megnézni!

A budafoki barlanglakások

Budafokon valószínűleg az első barlanglakások a település megalapulásával egy időben keletkeztek, így ősi múltra tekintenek vissza. A Duna menti domboldal puha mészkövének üregeit eleinte csak egy oldalfallal egészítették ki, így se tetőre, se további építkezésre nem volt szükség. A barlangokból kialakult hosszú utcákban volt, hogy 40, később pedig akár 120 család otthona is volt egyszerre.

A kezdetleges lakásokat a 19. századra javarészt elhagyták a hegyoldal omlásait követően. Amikor azonban beindult a környék kőbányászata, a mészkőfejtők munkásainak köszönhetően a hegyoldal ismét benépesült. Az eredetileg szőlőműveléssel foglalkozó, ám a filoxéra miatt nincstelenné vált zsellérek a négyzetesen kialakított gödrökben telepedtek le, melyeket hamarosan nemcsak ablakkal és ajtókkal, de bútorokkal, padlóval és minden más szükséges aprósággal is elláttak családjuk számára. A füves kerteket és állatok helyét a tetőkön alakították ki.

A mélyudvaros, meszelt kőházakban később nemcsak a bányászok, de a legszegényebb gyári munkások is beköltöztek. A tehetősebbek több lakásra is szert tettek, melyeket albérletként adtak ki azoknak, akiknek semmi másra nem futotta. Az 1910-es évek környékén több ezren éltek a mintegy 2700 barlanglakásban, ám ezt követően a számuk lassan csökkenni kezdett.

A Promontorként is emlegetett környékhez nemcsak a Veréb utca tartozott, de lehetett találni hasonló otthonokat a Halk, a Park és a Kiskőbánya utca, valamint a Kálvária-hegy részeken is.

A lakók szerették apró, de tiszta otthonaikat, melyeket az 1950-es és '60-as években sem szívesen hagytak el. Távozásukat követően szinte valamennyi lakást betömték, egy kivétellel. Özvegy Tóth Győzőné egykori otthona a hölgy halála után az eredeti berendezésekkel együtt fennmaradt a Budapesti Történeti Múzeum jóvoltából. 1971 óta az emléképületként és kiállításként működő házat a XXII. kerület önkormányzata tartja fenn.

Barlanglakások Noszvajon

Egy másik régióban is kénytelenek voltak a szegények a falu melletti barlangokba húzódni. Nézd meg, milyen körülményeket alakítottak ki maguknak a noszvaji riolittufa járataiban!

A képek forrása: 22.kerulet.ittlakunk.hu és budafokiborfesztival.hu.