Képeken a suttogó magyar sziget: szörnyűség történt a területén

Az 1720-as években Szeged környékét számos csapás sújtotta: a pestis, az árvíz és az éhínség után aszály következett, majd áldásos zápor helyett jégeső hullott a vidékre. A helyiek mindezek hatására elkezdtek arról suttogni, bűnös a város, és bűnösök élnek a lakók között, ennyi szörnyűség ugyanis csak az ördögtől és a vele cimborálóktól származhat.

A templomokban a csapások okairól és a bűnbánat sürgető mivoltáról szóltak a prédikációk, idővel pedig a város vezetését sem hagyta hidegen a szóbeszéd, mely szerint boszorkányok rejtőznek az ártatlan polgárok között.

A helyi bábaasszonyt, Kökényné Nagy Annát számos lakos vádolta boszorkánysággal - gyakran gyanúsítottak olyanokat, akik értettek a gyógyfüvekhez, emellett az asszony rossz, veszekedős természetéről is ismert volt -, többek között azzal, hogy az újszülötteket is az ördög számára keresztelte meg.

A gyanúsítottakat, többek között Kökényné Nagy Annát kínvallatásnak vetették alá, minek hatására olyat is bevallott, amit maga sem tartott igaznak. Beismerte, hogy szerződést kötött az ördöggel, és állítólagos társai nevét is felsorolta. A boszorkánysereg kapitányaként nevezték meg a város leggazdagabb polgárává váló egykori juhászbojtárt, a 82 esztendős Rózsa Dánielt is, akinek a források szerint valószínűleg számos irigye akadt.

A vádlottakat a Tisza partján vízpróbának és mérlegelésnek is alávetették, úgy tartották ugyanis, ha az illető súlya felfoghatatlanul csekély, és a vízben sem süllyed el, az ördöggel paktált le. A vízpróba során többen is ártatlannak találtattak, ez viszont nem mentette meg életüket - mivel a vízben elsüllyedtek, és nem húzták ki őket időben, gyakorlatilag megfulladtak.

Végül 12 embert, hat férfit és hat nőt - köztük Kökényné Nagy Annával és Rózsa Dániellel -1728. július 23-án elevenen égettek meg a Tisza partján felállított három máglyán. A 13. elítélt esetében a tűzhalált előzetes lefejezéssel enyhítették.

Sokáig elátkozottnak tartották a helyet - egyes források szerint a kivégzés után sem voltak ritkák a kísérteties események, a hamuban például arcokat láttak, és 13 amulettet találtak, melyek később eltűntek -, mára azonban halványodott a Boszorkány-sziget rossz híre. Napjainkban a hely a kocogók, kutyasétáltatók és kirándulók kedvelt úti célja, bár állítólag nyári napokon, különösen a kivégzés dátumának évfordulójához közel, ma is hallani suttogást és hol keserves, hol kárörvendő jajgatást a fák között.