Borzongató fotókon a leprások szigete

Az akár 40 évig is lappangó fertőző betegség, a test csonkulásával, illetve a testrészek elhalásával járó lepra éveken át tartó antibiotikumos kezeléssel ma már gyógyítható. Tömeges megjelenése leginkább a keresztes háborúk idején és a 19. században volt jellemző, egyébként szórványosan jelentkezett. Ha azonban gyanúját is észlelték a járványnak, lepratelepeket hoztak létre karanténként. Az egyik leghíresebb a görög Spinalonga szigetéhez köthető, mely mára bizarr múlttal rendelkező turistacélponttá vált.

Nem volt mindig sziget

Az eredeti nevén Kalidonként is ismert sziget Kréta keleti részéhez tartozik, és Elounda városához közel található. Története a 9. századig nyúlik vissza, amikor is arab fennhatóság alatt állt, bár ekkoriban még Kolothia félsziget része volt - Spinalonga ugyanis eredendően nem sziget.

Ebben az időszakban a hely a krétai keresztények menedékeként szolgált, akik erődítményt is emeltek maguknak. 1204-től egészen a 18. század elejéig Spinalongát a velenceiek tartották uralmuk alatt, ez a több mint 500 éves időszak pedig jelentős hatással volt a kultúrára, a szokásokra és a mindennapokra, hiszen többek között számos erődöt építettek fel a sziget védelmére.

Az ő fennhatóságukhoz kapcsolódik a terület szigetté alakulása is, hiszen 1526-ban leromboltak egy darabot belőle - legalábbis a térképész, Vincenzo Coronelli álláspontja szerint.

Fogolytábor, majd lepratelep

Spinalonga egészen 1715-ig sikeresen verte vissza a török ostromot, ez az év viszont függetlensége végét jelentette. Ez azonban lehetővé tette több oszmán családnak is, hogy egy esetleges keresztény megtorlástól tartva ide meneküljön.

Ekkoriban tábort is létrehoztak az elfogottak számára, akik a függetlenség érdekében a török uralom ellen léptek fel. Az 1878-as krétai felkelés a szigeten is a változás ígéretét hozta el, hiszen a megszállók a keresztény megtorlástól tartva fokozatosan tértek vissza hazájukba.

1898-ban a sziget visszanyerte függetlenségét, bár volt néhány török, aki a felszólítások ellenére sem kívánta elhagyni a területet. Azért, hogy végleg elűzzék őket, a krétai kormány úgy határozott, hogy elriasztásképpen Kréta összes leprás betegét Spinalongára száműzi. Ennek hatására 1903-ban az utolsó török is elköltözött innen.

Az átkozottak szigete

Ekkoriban a leprás betegeket gyakran átkozottaknak nevezték, de az érinthetetlen is legalább ennyire gyakori jelző volt rájuk nézve, betegségük ugyanis gyógyíthatatlan és ragályos volt. A szigetre két út vezet, melyek közül az egyik a Dante kapuja nevet kapta, a betegek ezen keresztül jutottak be Spinalongára. Míg korábban a civilizációtól távolabb, barlangokban töltötték napjaikat, itt élelmet, vizet és orvosi ellátást kaptak.

Egészen az ötvenes évekig gyógyíthatatlannak gondolták a leprát, a gyógyszer megjelenését követően azonban fokozatosan hagyták el a szigetet a betegek, míg 1957-ben Spinalonga lepratelep funkciója is megszűnt. Az utolsó lakó, egy ortodox pap 1962-ben hagyta maga mögött a leprások szigetét, melyhez számos legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint egész Görögországból ide szállították a betegeket, így jellemző volt a túlzott zsúfoltság.

Ennek hatására a temetésnek sem szenteltek túl sok időt: a sziklán álló bástyából dobták le halottaikat, testüket pedig a cápák falták fel. A veszedelmes állatok állandó jelenléte miatt a szökés lehetősége is nullára redukálódott. Spinalonga sajátos története miatt ma kedvelt turistalátványosság, bár az épületek már nincsenek a legjobb állapotban, és szálláslehetőség sincs a szigeten. A vár, a történelmi hangulatot árasztó utcák és a kavicsos tengerpart azonban tökéletes egy napos programot jelenthet.

Képek: en.wikipedia.org, Ggia.

• sziget
• görögország
• bizarr hely
• európa kincsei
• Utazás