A 11 legkedvesebb balatoni emlék, ami neked is megvolt!

A strandokon átsuhanó lángos- és főttkukorica-illat éppúgy a bőrünk alá kúszott, mint a családi naptejkaláka nyárszagú emléke, de ami még inkább megmaradt bennünk, az a Balaton-illat maga, amit egész biztos, hogy sehol máshol nem fogunk ugyanúgy, ugyanolyannak érezni. Vagy ha fogunk is, az a legtávolabbi tájakon is csak Balaton-illat marad.

Restaurant, zimmer feri, mais - megvolt mindegyikre a magunk kiejtése - leginkább lassan, fonetikusan mondtuk -, míg azonban a német ajkú felnőttekkel nem tudtunk mit kezdeni, a gyerekekkel előszeretettel bandáztunk, és vitattuk meg a világ dolgait - hogy pontosan mit és hogyan, azt máig sem tudjuk, az egyetértés azonban roppantmód megvolt.

Egy nap csak egy fagyit vagy egy jégkrémet ehettünk, de azt úgy vártuk, hogy sokszor az időszámításunk is erre alapozódott. Jégkrémből dívott a cerka és a kettőből összeragasztott, a háromgombócos fagyi pedig igazi kuriózum volt, csakúgy, mint az édes tölcsér. Fagyiskanalat szerettünk volna otthonra, gyűjtöttük a pálcikákat, és egy roletti is elég volt a boldogsághoz.

Kacsák, hattyúk, békák, ebi- és más halak - mindegyiket haza akartuk vinni, hogy egy életen át gondoskodhassunk róluk.

A már említett lángos és főtt kukorica vagy épp az aprócska fahéjas fánkok éppúgy hozzátartoztak a strandélményhez, mint az anyukák és nagymamák kiapadhatatlan hűtőtáskája, a misztikus jégakkuk, a rántott húsos szendvicsek, a kilapított őszibarackok és az alufólia-galacsinok tengere.

Bőven stílusosnak éreztük magunkat mesefigurás úszógumival is, a hatalmas vízi állatokra, delfinekre és krokodilokra úri huncutságként tekintettünk. Persze, ha valaki kölcsönadta, levakarni sem lehetett róla minket, amit csak a csúszdás vízi bicikli tudott túlszárnyalni. Sosem volt elég belőle fél óra.

Nem lehet megfeledkezni a gumimatracok bűvöletéről sem, alig győztük kivárni, míg az apukák felfújták, nekünk főhadiszállás volt, az anyukáknak pedig beazonosítási pont a partról. Hazafelé árnyékot adott, leeresztése pedig még legalább tíz áldott percet a strandon. Ha kilyukadt, a szívünk szakadt bele.

A szúrós kavics és a forró aszfalt sem jelentett akadályt, ha a strand szülők nélküli bebarangolásáról volt szó. Persze az egész alfája és omegája az óriáscsúszda volt, melyet jó ideig csak messziről csodáltunk, a csúszókra pedig hősként tekintettünk.

Sátrazás, kempingfőzés, az üdülők közös társalgója, kártyapartik és tollasbajnokságok - azt, hogy hol volt a szállásunk, még akkor sem felejtjük el, ha mára már teljesen mást építettek a helyén.

A nyaralóban is építettünk bunkert, a vízátfolyós, várárkos és vizes homokból csepegtetett várépítés technológiájának pedig meg nem értett bajnokai voltunk. A legszebb pillanatok közé tartoztak, mikor a szüleink is óvodásnak álltak, és hagyták, hogy a legnagyobb lelkesedés mellett építsük a homokba őket is.

A Balatonról való hazatérés keserves pillanatait csak az tudta enyhíteni, ha egy kis darabot hazavihettünk belőle, persze nem voltak nagy vágyaink, egy pattogós labda vagy épp egy szivacsgombócos kilövős fagyi volt minden álmunk. A vásárfia mellett az otthonra feladott képeslapok kiválasztása is igazi küldetés volt, csakúgy, mint a nyaralás során szerzett barátok levelezési címének beszerzése. Otthon még jó darabig nosztalgiával lődözgettük a szivacsfagyit, írtuk a leveleket, és vártuk haza a képeslapokat.