Mi köze volt Kossuthnak a zsidókhoz? - Elhallgatott történetek

A második világháború, illetve a holokauszt után Európa nyugati részén egyfajta közmegegyezés született, amelynek értelmében a szélsőséges zsidóellenesség elítélendőnek számított, annak egyes kifejeződéseit pedig büntették is. A keleti oldalon azonban – az úgynevezett kommunista blokkot irányító Szovjetunióval az élen – nem voltak ritkák a zsidóság kivándorlását célzó anticionista kampányok.

A kádári hatalom nem kockáztatta meg ilyesféle eszközök alkalmazását, mivel a közvélekedésben a kommunistaellenesség kisebb-nagyobb mértékben együtt járt a zsidóellenességgel.

A ’45 utáni pogromokról nem beszéltek

Ám az antiszemitizmus, illetve az ahhoz kapcsolódó sztereotípiák burkoltan bár, de jelen voltak – nemcsak a fejekben, hanem a politikai gépezetben is, annak ellenére, hogy annak zsidó származású tagjai is voltak, igaz, változó arányban. Mindez természetesen beszűkítette a hazai zsidóság önreprezentációs lehetőségeit. Így például a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár akkori tárlata a zsidó vallás bemutatására korlátozódott – bizonyos témák nem minősültek publikusnak.

– Az akkori állandó kiállításban szinte kizárólag szertartási tárgyak szerepeltek – mondja Toronyi Zsuzsanna, a múzeum igazgatója és a kiállítás kurátora. – Nem állíthatták ki például Theodor Herzl (osztrák-magyar író, politikus, az első cionista konferencia szervezője – a szerk.) leveleit, vagy azokat a tárgyakat, dokumentumokat, melyek a zsidó közösség nemzetközi beágyazottságára, kapcsolataira utalhattak volna. Szintén nem szerepelhetett volna például az a dokumentum, ami az 1945 utáni zsidóellenes pogromok történetét idézi meg.

15 ember, aki megváltoztatta a történelmet

Talán minden másképp alakult volna a történelemben, ha ők nem születnek meg. Kattintsd végig a galériát, és ismerd meg őket!

Visszaadják a tárgyak elhallgatott történetét

Az idén 100 éves intézmény az évforduló évében teljes megújuláson megy keresztül. Ennek talán legfontosabb momentuma, hogy újjászületik a több mint harminc éve változatlan formában látogatható állandó kiállítása. Az új, 100! című kiállítás keretében 100 tárgyon keresztül mesélik el a múzeum – és a hazai zsidóság – elmúlt 100 éves történetét. Valójában egy rekonstrukciós kísérletről van szó: visszaadják a tárgyak a rendszerváltás előtt elhallgatott történetét.

– A régi kiállításban szereplő tárgyak egy része a mostaniban is szerepel, de most ezeket levéltári dokumentumokkal, képekkel, történeti jelentőségű tárgyakkal bővítettük – folytatja Toronyi Zsuzsanna. – A régi állandó kiállítás "holokausztszobája" volt viszont az egyetlen hely a magyarországi múzeumi rendszerben, ahol már 1984-ben be lehetett mutatni a magyar történelem e szomorú korszakát – most ezekből a tárgyakból, dokumentumokból is válogattunk, de a gyűjtés kronológiájára épülő kiállításban a holokauszt már integráltan, nem különálló teremben jelenik meg.

A 100! című kiállítás tehát szakít azzal a hagyománnyal, amely szerint egy zsidó múzeum kizárólag a holokauszt emlékeit és ezüst tárgyakat gyűjt. Ezért most nem kizárólag a zsidó vallás liturgikus tárgyai és a vészkorszak emlékei lesznek láthatóak, ahogy korábban, hanem olykor kacatnak, lomnak tűnő dolgok is, amelyeknek eddig nem ismertük a történetét. Olyan, látszólag értéktelennek tűnő tárgyak, amelyek nélkülözhetetlenek a zsidó muzeológia megértéséhez, és elgondolkoztatnak azon, vajon mi a különbség egy mindennapi, egy vallási tárgy, vagy egy történelmi dokumentum között. Így kerülhet a műtárgylistára egy tejszínkiöntő, egy vakolókanál, egy báli cipő, egy moziplakát, az 1905-ös polgári forradalom zászlaja vagy Kossuth Lajos névjegykártyája.

A névjegykártya története

1890. április 10-én a torinói emigrációban élő idős Kossuth Lajos, a magyar szabadságmozgalmak szimbolikus alakja magánlátogatáson fogadta a kereskedelmi úton lévő magyarországi zsidó gyárost, Polatschek Hugót. A korabeli tudósítás szerint a mintegy félórás látogatás során a magyarországi ipar és kereskedelem helyzetéről beszélgettek. A politikus egyszerű, mindössze a vezetéknevét tartalmazó névjegyét adta át a látogatónak, amit saját kézírásával is aláírt. Polatschek Hugó a becses relikviát a látogatást követően bekereteztette, babérkoszorúval és nemzeti színű szalaggal díszítette. A bekeretezett relikviát a látogatás után közel hatvan évvel ajándékozta a Múzeumnak Polatschek Hugó özvegye.

Nincsenek kész válaszok

A magyarországi zsidó kultúra megértése ezúttal a zsidóság saját értelmezési hagyományán keresztül történik: a tárgyakat a talmudi kommentárgyakorlatnak megfelelően ölelik körül különböző értelmezések. Azonban itt sem kész válaszokat kínálnak a látogatónak. Csak elősegítik, hogy a sokféle – esetenként akár egymásnak ellentmondó! – olvasat között megtalálja a maga számára megfelelőt, és főleg: további kérdéseket.

Fotók: Ritter Doron

• történelem
• zsidó
• holokauszt
• antiszemita
• múzeum
• kiállítás
• kádár jános
• Terasz