Megcsípte egy pók, leesett a felső ajka

Dr. Zacher Gábor és csapata évi tízezer beteget lát el a Péterfy Sándor utcai Kórház toxikológiai osztályán. Minden beteg külön történetet hoz magával, melyekről hónapokig lehetne mesélni egyhuzamban. A Zacher - Mindennapi mérgeink című könyv a legtanulságosabb sztorikat gyűjti össze, miközben betekintést enged a drogok működésébe, a függés pszichológiájába, valamint Zacher Gábor magánéletébe is.

A kötet 270 oldal, ami elsőre soknak tűnik, aztán röpke négy óra alatt végez vele az ember - úgy, hogy az utolsó oldal után úgy érzi, több lett. Nem azért, mert unalmas életbölcsességekkel mosták az agyát - erről szó sincs -, hanem azért, mert  beleláthatott azoknak az életébe, akiknek semmi más nincs ezen a földön, csak a kábítószer: a pia, a drog, a gyógyszer.

Az olvasó úgy érzi, egy kicsit megismerhette ezeket az embereket, egy kicsit megismerhette azt a világot, ami annyira távolinak tűnik, mégis annyira közeli. A jegyzetfüzetembe azt írtam fel, hogy na, tessék, itt van az igazi Vészhelyzet, érzelmekkel, emberi sorsokkal, csövekkel, néha happy enddel.

Sztorik az osztályról

Ott van például a fiatal hajléktalan fiú esete. A fiú huszonéves, alkoholproblémái miatt kerül be az osztályra. A televízió beszámol az esetről. A szülők meglátják a tévében, felkerekednek, és hazaviszik a fiút. Kiderül, hogy a srác szégyellte, hogy hajléktalan lett, szüleinek folyamatosan hazudott életkörülményeiről. 

- A szülők látták ezt a tévében, felültek reggel a buszra, vonatra, odamentek a gyerekhez, egymás nyakába borultak, elsírták magukat. És azt mondta a sovány, karakán, öreg parasztember, hogy hazaviszünk, fiam. És hazavitték. Mert a gyerek korábban nem mert hazamenni - meséli Zacher.

Aztán ott vannak az érdekes sztorik. Zacher leszögezi az elején, a toxikológiai osztály élete ma már nem arról szól, hogy behozzák a delikvenst, és kimossák a gyomrát. Ennél jóval szerteágazóbb munka folyik, egy alkalommal például egy olyan pácienst kellett kezelni, akit egy ötcsillagos szállodában csípett meg egy apró pók Egyiptomban, szőlőevés közben.

A férfi, akinek haj nő a bajsza helyén

A pók mérges pók volt, a férfi pedig napról napra egyre rosszabb állapotba került. Hazajött, bekerült a toxikológiára. Felső ajka teljesen elhalt a pókcsípés következményeként, de az életét meg tudták menteni.

Végül az ajkát is helyrehozták - több helyről, így a fejéről vettek bőrt, és abból alakították ki az ajkat, ami fölött bajusz, pontosabban haj is nő, mivel az odaillesztett bőrdarab szőrös területről származik. Az esetet publikálták, nemzetközi szinten híre ment.

Drogkisokos

De a könyv nem csak ennyit nyújt. Mielőtt elunnánk a sztorikat, egy komplett drogkisokos következik. Mi az a heroin, mi az a metadon, mi az a designerdrog? Honnantól függő valaki? Kiből lesz kábítószeres? A fűre rá lehet szokni?

A szülőknek különösen ajánlott átböngészni ezt a részt, mert Zacher azt is elmondja, mit kellene nekünk, felnőtteknek tenni annak érdekében, hogy a gyerek öt-tíz év múlva ne a toxikológiai osztályon vagy valamelyik addiktológián kössön ki.

Zacher nem kertel, nem kezd bele a "tiltsd meg a gyereknek a drogot" mantrába, más megoldást kínál, sokkal jobbat, de ez már derüljön ki a könyvből.

Ami az egész kötetben nagyon örömteli, hogy az orvos úgy magyarázza el a legbonyolultabb kábítószereket is, hogy mindenki értse - azt is, hogy miből van, azt is, hogy mit okoz. Nem kell google ahhoz, hogy felfogjuk, miről is van szó.

Ami kicsit hiányzik a könyből, az maga Zacher Gábor, az ember. Azt megtudjuk, hogy miért lett toxikológus, és van egy rövidebb rész a magánéletéről is, de a kötet nem elsősorban róla szól, inkább az osztályáról, az oda bekerülő emberekről.

Bár már cáfolom is magam, hiszen rajtuk keresztül ismerjük meg az orvost. Na meg a világot, amelyben élünk. Mert ebben a világban élünk mi is: ahogy Zacher mondja, a tízmillió függő országa vagyunk. És ez nincs jól.

Kinek ajánljuk a könyvet? A fiataloknak, hogy lássák, mit tesz velük a drog. A szülőknek, hogy észrevegyék, ha baj van. A drogfogyasztóknak, azért, hogy tudják, hol a határ, mikor kell egy kicsit visszavenni. Mert vissza kell venni - előbb-utóbb.

Fotók: RTL Klub/Bársony Bence

• tabuk nélkül a drogról
• zacher gábor
• Terasz