Vénlányoknak és másnaposságra

Mióta létezik felettes hatalom, léteznek különféle adók is, velük együtt pedig felkorbácsolt kedélyű tömegek, hisz kézzelfogható, azonnali ellenszolgáltatás nélkül fizetni senki nem szeret. Az alapvető adózás szükséges, ám a történelem során léteztek olyan adónemek is - közülük néhány még napjainkban is -, melyek némelyike mögött hiába rejlik jobbító szándék, igencsak megosztják a közvéleményt.

Kardinális kérdés: szakálladó

Az 1682 és 1725 között uralkodó Nagy Péter orosz cár a történelem legfurcsább adóinak kivetéséről is híres volt, olyan, furcsa adónemek köthetők többek között a nevéhez, mint a lélekadó, a méhkasadó, a vízivási adó, de létrehozott egy külön bizottságot is, mely az újabb és újabb abszurd adók kiötlésén fáradozott nap mint nap.

Az egyik legmulatságosabb azonban mindközül a szakállnövesztésre kivetett adó volt 1705-ben. A törvény Nagy Péter modernizációt célzó reformjainak egyike volt, ezzel kívánta az orosz vidék bozontos férfiúit összhangba hozza a borotvált nyugattal. Azoknak tehát, akik meghagyták póriasnak tartott arcszőrzetüket, fizetniük kellett.

De nem ő volt az egyetlen uralkodó, akinek álmatlan éjszakákat okozott a szakállkérdés: 1535-ben VIII. Henrik, az angolok legendás királya - maga is büszke szakálltulajdonos - szintén szakálladót vezetett be, azonban ezzel csupán azt kívánta látványosabbá tenni, kik azok, akik ezt megengedhetik maguknak.

Hogy a férfi legyen férfi: gyávaságadó

A gyáva, hazájukat híven nem szolgáló férfiakat már a történelem hajnalán is megbélyegezték, hol látványosabban, hol kevésbé.

A hadba nem vonuló férfiaknak átadott fehér toll története is hosszú időkre nyúlik vissza, létezett azonban speciális adónem is, melynek megfizetésével szintén azokat terhelték, akik nem akartak harcolni az országért vagy épp az uralkodóért.

Sok esetben nem a gyávaság állt ennek hátterében, a köztudatba mégis a gyávák adójaként vonult be. Az intézmény először I. Henrik uralkodásának ideje alatt működött hivatalosan, 1100 és 1135 között.

Ekkor az összeg viszonylag alacsony és megfizethető volt, később azonban János király 300%-kal megemelte, és kirótta a lovagokra is azokban az években, mikor nem zajlottak háborúk. Részben ez vezetett a Magna Charta aláírásához is. Az adó csaknem 300 évig volt érvényben, később azonban más forrásból pótolták az így befolyt összeget.

Párta és petrezselyem mellé: vénlányadó

Vénlánynak az elmúlt évezredek során azok a hajadonok számítottak, akik nem csupán süldőlány mivoltukat, de azt az életkort is elhagyták, melyben általában házasodni szoktak a fiatalok.

Mindez persze kultúrától és kortól is függ, általában azonban a 24 és 35 év közötti, férjhez nem ment lányokat illették a ma már igencsak pejoratívnak számító jelzővel.

A hozzávetőleges életkor a nők emancipációjának erősödésével egyenes arányban emelkedett, míg a 19. században már 24 évesen is vénlánynak számíthatott valaki, a 20. század folyamán a 35 fölöttiekre alkalmazták inkább.

Napjainkban az egyedülálló nők megítélése sokkal pozitívabb, nem véletlen hát, hogy a vénlányadó kifejezés is felháborodást vált ki. Pedig ennek intézménye régóta létezik, már a rómaiak is szedtek adót a meg nem házasodottaktól, II. (Nagy) Frigyes porosz király is bevezette, Napóleon idejében is működött, sőt, Finnországban egészen a ’70-es évekig, Romániában pedig a közelmúltban is speciális adót kellett fizetniük azoknak a hajadonoknak és agglegényeknek, akik egy bizonyos életkorig nem házasodtak meg. Magyarországon a török uralom alatt is fizetni kellett, csak úgy, mint a két világháború között, illetve a szocialista éra ’50-es éveiben.

Jaj nektek, borvirágos duhajok: részegadó

A szeszes italok fogyasztásának megítélése mindig is megosztotta a közvéleményt, ugyanakkor politikai szempontból is kulcskérdésnek számított, köszönhetően az abból származó jövedelmeknek. Nem véletlen, hogy a hírhedt 1707-es angol-skót whiskyadó több száz évig tartó háborúskodáshoz vezetett, mint ahogy a legismertebb szesztilalmak is felháborodást keltettek bizonyos körökben.

Akik például az 1920-ban életbe lépett amerikai szesztilalom idején alkoholt fogyasztottak, komoly pénzbehajtásra számíthattak, nem véletlenül nevezték ezt a fajta nem kívánt hozzájárulást részegségi adónak. De napjainkban is fizetniük kell azoknak, akik illuminált állapotban vagy másnaposan mutatkoznak, az amerikai Arizona államban például már akkor, ha egy adott személy többet iszik két kisebb italnál vagy egy korsó sörnél, Arkansas-ban, ha ünnepnapokon és vasárnapokon fogyaszt alkoholt egy bárban vagy az utcán, Georgia és Texas államban pedig szintén rendkívüli adót fizet az, aki nyilvánosan részegeskedik.

• bizarr
• botrány
• adóbevallás
• érdekességek a világból
• Terasz