Weiler Péter legjobb képei Kádár Jánosról: az aligai pártüdülő pillanatai

Lángos, SZOT-üdülők és piros nyakkendő. Buszos IBUSZ-utazás, várva várt Trabant és csőbútorok a kertben. Az emlékek elemi erővel tolulnak, az ambivalens érzésekkel most sem tud mit kezdeni a hazai X-generáció, a "régen volt, hogy is volt" pedig átkúszik a "ma így történne" aktuálpolitikájába.

Emlékezni szükséges, bármilyen diszkomfortos is néha, de ha ilyen szórakoztató, akkor meg főképpen élvezet. Az Üdvözlet Aligáról című sajátos tárlat az ikonikus aligai üdülőről, a vakon hálás szocialista szervilizmusról és a Balaton fénykoráról mesél.

Feloldani az ambivalenciát

Weiler Péter kortárs festőművész és író a gulyáskommunizmus szimbólumait vonultatja fel aktuális kiállításán, de olyan formában, hogy a képeket nézve párásodik a szem, a dicstől megfosztott múlt pedig áttűnik a jelenbe. Ez a zseniális egybemosás mozgatja meg úgy az ember memóriáját, hogy szinte levegő után kapkod az életképek láttán.

"Ismerem Aligát, és éltem a '70-es években, voltam úttörő, tisztán emlékszem arra a napra, amikor Brezsnyev meghalt. De azt nem állítom, hogy a saját emlékeimnél többet tudok erről a korról. Az emlékek pedig becsapósak: akkor voltunk fiatalok, és hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni" - írja a művész, és szavunkra, szívünkből szólt.

Pártimidzs és popdizájn a vásznon

A popkultúra vizuális világa keveredik a '70-80-as évek plakáttrendjével, amelyet ma már frekventált művészi magasságokba emelt a megszépítő és megbocsátó nosztalgia. Háromévente útlevél, sorban állás a banánért, óriás poszter a panelek falán.

Otthon voltunk benne, és nem láttunk a dolgok mélyére - nem is engedték, meg nem is akaródzott. Volt MAHART-unk és MALÉV-ünk, digitális helyett polaroid emlékeket gyűjtöttünk, és egyszerre imitáltuk a három majmot, szemet, fület és legfőképpen szájat befogva.

"Két valóság van, az otthoni és az intézményesített külvilág. Ahol viselkedni, vigyázni kell, mit mondunk. Az én generációm megélte a Kádár-kor lazább éveit, az igazi szörnyűségeket azonban mi is csak a szüleinktől vagy a tankönyvekből ismerjük.

Nekem 15 év jutott a szocializmusból, és ez a kiállítás biztosan nem jött volna létre, ha nem '74-ben születek. Az aligai idill és az abszurd hatalom keveredik a puritán csenddel a '70-es '80-as évek Balatonja mellett. Üdvözlet Aligáról, mi már jártunk ott, hogy neked ne kelljen."

• kiállítás
• kádár jános
• történelem
• kommunizmus
• balaton
• Terasz