Tényleg utazott egy filmbe illő szerelmespár a Titanic fedélzetén: a férfi itt halt meg

Már a múltban is fontos intézmény volt a házasság, amikor ahhoz, hogy két ember hivatalossá tegye szerelmét, sokszor nagy árat kellett fizetni, különösen, ha a kapcsolatot nem nézte jó szemmel a világ. A következő három kapcsolat ékes példája mindennek.

A Titanic elfeledett szerelmesei

Joseph Philippe Lemercier Laroche Haitin született 1886-ban, 15 évesen azonban Franciaországba hajózott, hogy tanulhasson. Itt ismerte meg feleségét, Juliette-et, majd, miután a férfi megszerezte a diplomát, a fiatalok össze is házasodtak. 1909-ben lányuk született, Simonne, később pedig Louise, aki azonban súlyos betegségekkel jött a világra.

A rasszista diszkrimináció miatt Joseph nem kapott jól fizető állást Franciaországban, így nem tudták fedezni a kislány kezelését, ezért úgy döntöttek, visszatérnek Haitire. Joseph édesanyja a La France nevű hajóra vásárolt nekik jegyeket, ám mivel a gyerekek ezen a hajón nem étkezhettek volna szüleikkel, átváltották azokat a Titanic másodosztályára. A hajón a családot számos atrocitás érte különböző bőrszínük miatt, mind az utasok, mind a személyzet részéről.

Mikor a Titanic a jéghegynek ütközött, Laroche nyugodt maradt, és hősként viselkedett. Segített a többi utasnak, illetve feleségét és gyermekeit is sikerült elhelyeznie egy mentőcsónakban. Amikor feleségére terítette saját kabátját, ezek voltak az utolsó szavai: "Másik csónakba szállok. Isten legyen veled. New Yorkban találkozunk."

Laroche a süllyedő hajón lelte halálát annak egyetlen fekete utasaként, holttestét soha nem találták meg, Juliette pedig visszatért Párizsba, ahol egy fiúnak adott életet. A White Star Line, a Titanic tulajdonosa nyilvánosan kért bocsánatot a sértésekért, melyeket a hajón el kellett szenvedniük, ami, csakúgy, mint a tragikus eset, sokat tett a vegyes házasságok elfogadtatásáért. Lányuk, Louise 87 évesen halt meg 1998-ban, a Titanic egyik utolsó túlélőjeként.

A törzsfőnök és az angol lány szerelme

Seretse Khama 1921-ben született a mai Botswana területén, a bangwato törzs főnökének fiaként. 1925-ben édesapja meghalt, így nagybátyja lett a vezető, aki a fiút Angliába küldte, hogy ott folytassa tanulmányait. Khama Londonban ismerte meg Ruth Williamset, akivel elsőként a jazz iránti rajongás, később pedig igaz szerelem kötötte össze.

Egy évvel később, 1948-ban összeházasodtak, annak ellenére, hogy a dél-afrikai apartheidet támogató brit kormány ellenezte a vegyes házasságokat, illetve a törzsi kultúrák sem fogadták el azokat. A férfitól megvonták a törzsfőnökséghez való jogát, és száműzték a területről, később azonban megbocsátottak neki, és a bangwatók vezetőjévé vált.

1951-ben a brit kormány házassága miatt alkalmatlannak nyilvánította a törzsfőnöki szerepre, és száműzte feleségével együtt. Csak 1956-ban tértek vissza mint civilek, ám Khama 1961-ben létrehozta a helyi demokrata pártot, 1966-ban pedig kinyilvánította Botswana függetlenségét, melynek első elnöke lett.

Ruth, vagy ahogy Afrikában nevezték, Lady Khama befolyásos és aktív first lady volt, egészen férje 1980-ban bekövetkezett haláláig. Míg Botswana hosszú ideig a világ egyik legszegényebb területe volt, Khama uralkodása alatt a bolygó leggyorsabban növekvő gazdaságává vált.

A fehér maszáj

Corinne Hofmann svájci írónő Die weisse Massai, vagyis A fehér maszáj című, több millió példányban elkelt, önéletrajzi ihletésű regényével tett szert világhírnévre. Az 1960-ban francia édesanya és német apa gyermekeként született Corinne Glarusban tanult, 21 évesen pedig saját butikot nyitott Svájcban. 1986-ban ő és barátja, Marco Kenyába utaztak turistaként, ahol a lány először találkozott a samburu harcossal, Lketingával, aki az első pillanatban megigézte.

Elhagyta Marcót, majd visszament Svájcba, és eladta mindenét, hogy 1987-ben Kenyában kezdhessen új életet a maszáj harcossal. Corinne a férfi falujába, későbbi anyósa kunyhójába költözött, és megtanult úgy élni, mint egy samburu asszony, vizet és fát gyűjtött, míg férje pásztorkodott.

Később egy lányuk is született, az asszony pedig egy kis vegyeskereskedést nyitott a közeli faluban. Corinne számára azonban a nomád élet korántsem volt egyszerű, több betegséggel, közöttük a maláriával is meg kellett küzdenie, csakúgy, mint férje paranoiájával és beteges féltékenységével, mely miatt megromlott kapcsolatuk.

A nő végül 1990-ben lányával együtt visszatért Svájcba, ahol könyvet írt tapasztalatairól. A bestsellert számos nyelvre lefordították, 2005-ben pedig film készült belőle. Hofmann azóta két új könyvet is megjelentetett, melyek az első folytatásai. 2004-ben tért vissza először Kenyába, hogy újra lássa samburu családját.

• szerelem
• házasság
• érdekességek a világból
• tragédia
• romantikus
• igaz történet
• történelem
• Terasz