Így tarol le egy cunami egy nagyvárost: képeken a pusztítás

Túlélhető-e egy óriás szökőár Európában? - ezzel a címmel készített dokumentumfilmet a BBC, amely egy, az Atlanti-óceánban létrejövő megacunami esélyét latolgatja.

A katasztrófafilmekből ismert digitális technológiát is felvonultató dokumentumfilm szerint a pusztítás elképzelhetetlen lenne.

Így jön létre egy megacunami

A hagyományos cunami nagyobbrészt a tengerfenéken bekövetkező földrengések révén keletkezik. Természetesen ezek is képesek nagyon komoly pusztítást okozni, ám a megacunamik, vagy magyarul az óriási szökőárak ennél is sokkal pusztítóbbak.

A BBC annak járt utána előfordulhat-e ilyen megacunami az Atlanti-óceán medencéjében, és ha igen, akkor az milyen következményekkel járna. A következtetéseik döbbenetesek, legalábbis Európa tengerparti országaira nézve. A szökőár nemcsak milliók életét követelné, de gazdasági összeomlással is járna, írja az Esőtánc.

A megacunami valójában nem tudományos kategória, egyszerűen az olyan szökőárakat nevezik így, amelyeknek kezdő amplitúdója, azaz magassága tíz, száz, vagy akár ezer méterekben mérhető. 

Ezzel szemben a hagyományos szökőár induló magassága csak fél méter, ami aztán a partközelben növekszik meg. A megacunamik okozója lehet becsapódás, földcsuszamlás vagy vulkánkitörés, amely hirtelen nagy mennyiségű vizet szorít ki. Az óriási hullámot tehát az okozza, hogy óriási mennyiségű tengervíz hirtelen szorul ki szűk helyről.

500 méteres vízfalat éltek túl a szemtanúk

Noha a megacumanik igen ritkák, 1958. július 9-én az alaszkai Lituya-öbölben még szemtanúk is láthatták, milyen egy óriási szökőár. A szűk, jégvájta öbölben 7,7-es erősségű földrengés következett be, és ennek hatására nagy mennyiségű jég és szikla hullott az öböl vizébe néhány perc alatt. A vízbe csapódó törmelék több mint 500 méter magasba lökte fel az öböl vizét, ami aztán a partmenti erdőt szó szerint leborotválta. Két szemtanú óriási szerencsével, egy csónakban élte túl a szökőárat.

Időzített bomba: a Kanári-szigetek

Alaszkában szerencsére csak egy szűk öbölben pusztított a megacunami, de az Atlanti-óceánban ketyeg egy időzített geológiai bomba: a Kanári-szigetek. A potenciális veszélyekre már néhány éve egy komoly tudományos kutatás is felhívta a figyelmet.

A tanulmány szerint a La Palma szigeten található Cumbre Vieja nevezetű vulkán kitörésével egy kisebb sziget nagyságához mérhető terület robbanna az Atlanti-óceán vízébe, ami aztán óriási szökőárat indíthatna el, amely érintené Londont, Észak-Afrikát és az Egyesült Államok keleti partvidékeit. A számítások szerint a hullám mintegy 50 méteres magassággal érkezne az USA keleti partvidékére, de elérné Spanyolországot, Franciaországot, sőt, Brazíliát is. 

A vulkán utoljára 1971-ben tört ki, és a becslések szerint a kitörések 20-200 évente ismétlődnek, tehát akár holnap is bekövetkezhet egy kitörés. Dr. Simon Day a Londoni Egyetem kutatócsoportjának vezetője szerint a vulkánkitörés hatására mintegy öt köbkilométernyi anyag hullana több ezer méter mélyen a tengerbe, és a szimulációk szerint néhány percen belül egy közel egy kilométeres hullámfal jönne létre, amely 500 kilométer/órás sebességgel száguldana a partok felé.

Szuperszonikus sebességgel érkezne

Az előrejelzések szerint Angliát hat órán belül érné el a mintegy 12 méter magas hullám, amely szuperszonikus sebességgel zúdulna a partvidékre, de behatolna a folyókon keresztül az ország belső területeire is, így érintené Londont, amely Day állítása szerint több hónapra lakhatatlanná válna. Az Európát érő csapás azonban elmaradna az USA-t elérő hullám pusztítása mögött.

A keleti partvidékre hét óra alatt érne el az előrejelzések szerint 50 méter magas hullámfal, amely helyenként akár 20 kilométer mélyen is behatolna a partvidékre. Elsőként Bostont, majd New Yorkot érné el a megacunami, aztán következne a floridai partvidék. A kutatásvezető szerint nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e a Cumbre Vieja kitörése, hanem az, hogy mikor. Bár többen vitatják a lehetséges következményeket, a közelmúlt óvatosságra int.

Volt már rá példa

1949-ben egy, a Cumbre Vieján bekövetkezett kitörés egy hatalmas repedést hozott létre a szigeten, amely a fő veszélyforrást jelenti, és amely egy újabb kitörés során a tengervízbe kerülhet. 1980-ban a Mt. St. Helens nevű vulkán kitörése már produkált hasonló jelenséget, ekkor a kitörés során a hegy északi oldala teljesen leomlott, és 401 métert veszített a magasságából.

Hasonló a Kanári-szigeteken is megtörténhet. Dave Tapin geológus szerint hasonló óriási szökőárra már volt példa, ugyanis olyan tengeri üledékeket fedezett fel a szigeteken 200 méterrel a tengerfelszín felett, amelyek csak egy szökőár során kerülhettek ilyen magasságokba. A szökőár egy szintén a Kanári-szigeteken bekövetkezett korábbi vulkánösszeomlás során keletkezhetett, amelynek nyomai Tenerifén még mai is fellelhetőek.

Totális pusztítás

A dokumentumfilm ezt követően óráról órára modellezi az eseményeket, tudományos szimulációk segítségével. Tenerifébe a hullám tíz percen belül eljutna, gyakorlatilag totális pusztítást végezve. Nyugat-Afrika milliós nagyvárosait 80 perc alatt érne el a hullám, és a becslések szerint a lakosság kétharmada odaveszne.

Lisszabont két órával a kitörés után érné el a két emelet magasságú szökőár. A briteknek ezt követően három órájuk lenne az evakuálásra, a hullám mintegy 25 méter magassággal érné el partjaikat, és több kilométerre hatolna be a szigetországba. A film szerint a szökőár átformálná az emberiség történelmét, és nemcsak az azonnali pusztítás miatt, hanem annak következményei révén is.

• érdekességek a világból
• természeti jelenség
• időjárás
• vulkán
• aktuális
• Terasz