7000 órát töltött a víz alatt: dr. Sylvia Earle egyszerre tengerbiológus és világrekorder búvár

Dr. Sylvia Earle a National Geographic Society kutatója, a tengerbiológia világhírű szakértője és az élővizek fáradhatatlan védelmezője. A kutatásban és az oktatásban egyaránt oroszlánrészt vállal, meggyőződése, hogy az embereknek meg kell ismerniük a víz alatti világot és lakóit, hogy megértsék, miért fontos azok védelme. 

Dr. Earle tartja a tengerfenéken tett legmélyebb séta rekordját, ő volt az első nő, aki a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalt vezette. Egy személyben tengerbiológus, oceanográfus, felfedező, író és előadó, aki egyaránt nyitotta fel a szemét a köztudatnak és jó néhány befolyásos vezetőnek is. 

Dr. Sylvia Earle tengerbiológus

Sylvia Earle 1935. augusztus 30-án született a New Jersey állambeli Gibbstownban, egy Camden melletti kis farmon. A természet közelében élt szüleivel és két testvérével. Rajongása hamar szárba szökkent a biológia iránt, már kislányként órákat töltött a házuk hátsó kertjében lévő tó mellett, ahol üvegeket töltött meg halakkal és ebihalakkal, majd megfigyeléseit jegyzetfüzetbe írta. 

13 éves korában a családja elköltözött a floridai Dunedinbe, a Mexikói-öböl partjához. Ekkortól Earle érdeklődése az öböl vadvilága felé fordult. Kiváló tanuló volt, 16 évesen leérettségizett, majd ösztöndíjat nyert a Floridai Állami Egyetemre, ahol botanikát tanult. 19 éves korában szerezte meg a diplomáját. Hogy első kézből tanulmányozhassa az óceánok növényvilágát, beiratkozott egy búvártanfolyamra. Earle 20 évesen a Duke Egyetemen megszerezte a mesterdiplomáját is botanikából. 

Minden alkalommal, amikor az óceánba csobbanok, olyan, mintha hazatérnék.

Doktori kutatásában az algákkal foglalkozott, amelyek a fotoszintézis révén a föld légkörében lévő oxigén jelentős részét termelik. Earle ezekben az években találkozott John Taylorral, aki az egyetemen zoológia szakon tanult. Miután összeházasodtak és életet adott két gyermekének, nem sokkal később visszaért tudományos karrierjéhez, és folytatta megkezdett doktori tanulmányait. 

1966-ban szerezte meg a doktori fokozatot botanikából. A kutatási anyagában Earle több mint 20 000 algamintát gyűjtött, hogy katalogizálja a Mexikói-öböl vízi növényeit. Projektje a tudományág lehengerlő csodája volt, mivel ő volt az egyik első tudós, aki a tenger élővilágát első kézből, búvárkodással figyelte meg.

A nehézségekből lehetőségeket kovácsolt, miközben hihetetlen alázattal szolgálta a tengerek és óceánok kiszolgáltatott élőlényeit. 

Számos fontos tenger alatti expedíciót vezetett. Óceánkutatásai során olyan helyekre jutott el, mint a Galápagos-szigetek, Kína és a Bahamák. Az 1970-es években a National Geographic Societyvel kezdett együttműködni, hogy könyveket és filmeket készítsen a föld óceánjainak életéről.

A kezdetektől hitt abban, hogy az embereknek meg kell ismerniük közelebbről a vizek mélyét, hogy valóságos kapcsolatot teremthessenek az élőlényekkel, amelyek benne élnek. A tudásmegosztást a természetvédelem alapkövének tekinti, számos platformon, könyvek és filmek formájában is igyekszik minél részletesebben bemutatni a nagyközönségnek, hogy mennyire varázslatos az óceánok és tengerek világa. 

A legnagyobb fenyegetést magunkra és az óceánokra leginkább az ignorancia jelenti. De ez ellen tudunk tenni.

Hatalmas médiavisszhangot és nemzetközi hírnevet vont maga után, amikor 1969-ben egy csak nőkből álló csapatot szervezett meg a tengerfenéken folytatott kutatói munkájához, miután elutasították jelentkezését egy nagy ívű projektre, amelynek keretében egy innovatív víz alatti létesítményben végezhetett volna megfigyeléseket. Annak ellenére, hogy több mint 1000 órányi víz alatti kutatási tapasztalatot gyűjtött, dr. Earle-t abban az évben elutasították a programból.

Elszántsága azonban kifizetődött, mivel a következő évben őt választották ki az úttörő Tektite II küldetés vezetésére, és ő lett az első, kizárólag nőkből aquanauta csapat vezetője. A felszínre bukkanásukkor már riporterek várták, a Fehér Házban kitüntették őket és világszerte megismerték a munkájukat. Earle meglátta az adódó lehetőséget, és a reflektorfényt önmagáról az élővizekre fordította. 

A következő évtizedben a Kaliforniai Tudományos Akadémia kurátora és kutatóbiológusa lett. 1979. szeptember 19-én felállította a kötél nélküli búvárkodás világrekordját, amikor 381 méterrel a Csendes-óceán felszíne alá ereszkedett egy JIM búvárruhában, egy olyan speciális búvárfelszerelésben, amelyben a nyomás megközelítőleg megegyezik a tengerszinten mért légköri nyomással. A rekordot négy hónapos terhesen állította fel, amikor harmadik gyermekét várta. A csúcstartót a mai napig nem tudták lekörözni. 

A bolygó élővizeinek megmentője és a természetvédelem arca lett

Harmadik férjével közös céget alapítottak, és 1985-ben kifejlesztettek egy olyan kutató tengeralattjárót, amely 1000 méteres mélységig tud merülni, és így feltárja a még ismeretlen rétegeit a víz birodalmának. 

Earle, aki botanikusként doktorált, úgy döntött, hogy a természet és az élővilág megmentésének érdekében más irányba tereli a kutatói és személyes figyelmét egyaránt. 1990-ben kinevezték a Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal vezető tudósává. Ő volt az első nő a történelemben, aki betölthette ezt a fontos pozíciót. Kétéves munkája alatt az olajszennyezés természeti hatásait kutatta. 

Pályafutása során Earle több mint 200 publikáció szerzője, több mint 80 országban tartott előadásokat, és több mint 100 tengeri expedíciót vezetett. Összesen több mint 7000 órát töltött a víz alatt. A világ minden tájáról 27 tiszteletbeli címet és több mint 100 kitüntetést kapott. A legjelentősebb kitüntetései közé tartozik a Time magazin első Hős a bolygóért (1998), az ENSZ Föld Bajnoka (2014) díja és a 2009-es TED-díj. Mai napig aktívan és kitartóan vesz részt az edukációban, a népszerűsítésben és a kutatásban egyaránt.

Tisztelnünk kell az óceánokat, és úgy kell vigyáznunk rájuk, mintha az életünk függne tőlük. Mert ez így is van.

Kiemelkedő szakmai teljesítménye mellett óriási hatást tett a közgondolkodásra. Emberfeletti munkájával sikerült elérnie, hogy mára sokkal több embernek legyen fogalma a tengerek és óceánok világáról. Szenvedélyes rajongásával sikerült milliókat megragadni, a képernyő vagy a könyveinek lapjai elé vonzania, és kiharcolnia, hogy az olvasók és nézők megértsék: az ember és az óceán sorsa közös. 

• tenger
• óceán
• femina példaképek
• tudomány
• nők a tudományban
• természetvédelem
• sylvia earle
• Terasz