Valóban stigmák jelentek meg a testén? Ismerd meg Neumann Teréz különös történetét

A stigmák olyan, a testen megjelenő titokzatos eredetű sebek, amelyek Krisztus keresztrefeszítéséből eredő sebeire emlékeztető pontokon találhatók, így a csuklón, a talpon, fejen és a bordáknál. A stigmák megjelenése zavart lelkiállapottal, extázissal és a keresztrefeszítésről való víziókkal jár együtt. A stigmák erősen vérezhetnek, és édeskés illatot árasztanak.

Mióta először stigmákat látott a világ, sokakat foglalkoztat a kérdés, mi magyarázza a sebek megjelenését, ám a tudomány még nem találta meg a választ, az egyház pedig csodaként tartja számon a jelenséget.

Az első feljegyzett eset 1224-re tehető, amikor is Assisi Szent Ferenc Toszkánába, Olaszországba utazott Mihály és az angyalok ünnepére, ahol is víziója volt a keresztrefeszítésről, majd nem sokkal ezután sebeket fedezett fel szerte a testén azokon a pontokon, ahol Krisztust is megsebezték szenvedésekor.

Neumann Teréz története

A húszas években Therese Neumann, vagyis Konnersreuthi Neumann Teréz is stigmákat fedezett fel magán. Ő a legismertebb nő, akin ilyen sebek jelentek meg.

Neumann Teréz bajor család gyermeke volt. 1898-ban született, és élte életét, mint minden más hétköznapi ember, mígnem 1918-ban egy tűzeset következtében lebénult, majd egy év múlva meg is vakult. Három évre rá azonban csoda történhetett, mert Lisieux-i Szent Teréz boldoggá avatásának napján látását visszanyerte.

A különös események sora azonban még korántsem ért véget: 1926. március 5-én, nagyböjt első péntekén seb jelent meg a szíve felett, és látomása volt Krisztusról, valamint három apostolról az Olajfák hegyén.

A látomás után váratlanul teljesen felgyógyult, ám húsvét szombatján ismét víziója volt, amikor is elmondása szerint látta Krisztus feltámadását. A következő 32 év során minden pénteken átélte Krisztus szenvedését. Közben önkívületi állapotban a számára ismeretlen arámi nyelven beszélt, állapota pedig mindig a két nap után, vasárnap normalizálódott.

Álladó orvosi felügyelet alatt élt. Amikor éppen jól volt, sokat kertészkedett, kezein kesztyűt viselt, hogy a sebeket tisztán tartsa. Rendszerint lábujjhegyen járt, mert fájtak a lábai a sebek miatt.

Elképesztő a gondolat is, de állítólag haláláig ostyán és némi boron, mely két dolog az oltáriszentség része, nem evett és ivott mást.

Valóban stigmák voltak?

Az egyház elismeri, hogy léteznek emberek, akiken stigmák jelennek meg, ám azoknak pontosan úgy kell megjelenniük és viselkedniük, ahogyan azt az azonosítási leírás tartalmazza: minden sebnek ugyanazon a napon kell megjelennie, nem szabad gyógyulást mutatniuk orvosi kezelésre, vérezniük kell, és ellen kell állniuk a fertőzéseknek.

Hogy Neumann Terézen valóban stigmák jelentek-e meg, és a jelenségre hogyan reagál teste, 1927-ben két héten át napi 24 órában figyelte egy orvos és négy nővér, akiket az egyház rendelt ki, azonban másra nem jutottak, mint arra, valóban nem evett és ivott mást, csak az oltáriszentséget.

Neumann Terézt más specialisták is megvizsgálták. Sebei mindig ugyanolyannak mutatkoztak, méretük, állapotuk nem változott, nem fertőződtek el és nem kezdtek hegesedni. Jobb oldalán, bordáinál a sebe nem állandóan vérzett, hanem lökésszerűen, mint amikor a szívet átszúrják, lábai, kezei és feje viszont folyamatosan vérzett.

Állapota és az egyház által támasztott kitételek szinkronban vannak, így valóban stigmák jelenhettek meg az asszony testén.

Csodájára jártak

A püspök rendszeres vendég volt Neumann Teréznél, és egy idő után az emberek közt is elterjedt a csoda híre, ezért tömegek kezdték látogatni. Végül az egyházi hatóság családi kérésre úgy határozott, csak püspöki engedéllyel látogatható az asszony. 1962-ben hirtelen szívhalál következtében elhunyt, boldoggá avatása 2005-ben vette kezdetét.

• vallás
• jel
• természetfeletti
• Terasz