Nagy budapesti kocsmateszt

Egyszerű mezei "kocsmatesztet" csinálni képtelenség. Nincs az a söröző, amelyikkel kapcsolatban ne lehetne megmagyarázni, hogy adott embercsoportnak miért az áll legközelebb a szívéhez - ezzel pedig vitatkozni sem érdemes.

Ezért egy koncepcióra felfűzve teszteltünk Budapesten angol, német és belga sörözőket, és pontoztuk a hangulatot, a választékot, valamint a szolgáltatást egytől tízig terjedő skálán. Arra voltunk kíváncsiak, melyik mennyire idézi meg az adott ország hangulatát.

Henri Belga Brasserie

Belga söröző a Lánchíd "majdnem tövében", nyáron a Dunára és a 19-es villamosra néző terasszal. Barátságos légkör jellemzi, az enteriőr kevéssé emlékeztet a belga kocsmák hangulatára - dacára annak, hogy a falakat sörösüvegekkel csempézték ki.

Négyféle csapolt, 67-féle üveges és háromféle koktél sör - harsogja a sörszakíró által lomívelt itallap, ami nem is itallap, inkább útikönyv "Beergiumba". Igaz, a teljességre való törekvés jegyében olyan sörök is felkerültek a "térképre", amelyeket nem árusítanak. Cserébe viszont van menükártya, ami a napi ajánlatokat tartalmazza, mert itt "a kínálat gyorsabban változik, mint az itallap".

A kiszolgálás majdnem tízes, de csak azért majdnem, mert pincérünk bevallottan nem tanulta meg mind a hatvan üveges sörük hivatalos kitöltési módját - holott egyes vendégek állítólag kiokították, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan kerül a nedű az üvegből a pohárba.

Mosselen

A Vígszínház mögött található a város és talán az egész ország legismertebb belga söröző-étterme. A név, a Mosselen, ama bizonyos kék kagyló, amely Belgiumban népeledel.
A Mosselen franchise rendszerben működik, egy az egyben átvették egy belga söröző belsejét. Kifogástalan utánzat akar lenni, közben Rauch tálcán szolgálnak fel, és biztos a mi hibánk, de nem bírtuk teljesen átadni magunkat Újlipótváros közepén a belga életérzésnek. Ettől függetlenül a sárgás fénnyel bevilágított, fabútoros helyiségekben könnyen felidéződik az esőáztatta, szomorkás Németalföld szelleme.
A választék mondhatni tökéletes, mert az mindegy, hogy az ember 47-et vagy 200-at nem tud végigkóstolni. Az itallap kiolvasása itt is felér egy gyorstalpaló sörtanfolyammal.
A kiszolgálás ottjártunkkor kissé flegma volt. Amikor a választék láttán szinte tengeri betegek lettünk, pincérünk nem funkcionált világítótoronyként.

Pater Marcus - Belga apátsági söröző és étterem

A Henri Belga Brasserie-vel közös szülőktől származik, testvérétől két utcányira üzemel. Vonzereje a félreeső utcácskában levő barátságos terasz, és hogy itt a Henrivel ellentétben valóban a nagy sörválasztékra mentek rá.

Maga a söröző hangulatos kolostor-imitáció, az ember tényleg azt lesi, mikor térnek be a sörfőzésben megfáradt "barátok" megkóstolni munkájuk gyümölcsét. Csak a nagyon világi zene rontott kicsit az összképen.
A választék az étlap szerint száz-, a pincér szerint mindössze kilencvenféle sör, koktél sör, félméteres sör, sör, sör...
A kis mínusz azért jár, mert a belga csapolt söröket angolosan - kevés szénsav, sok Celsius fok - szolgálták fel. Ottjártunkkor maximálisan figyelmes, hozzáértő, nyitott felszolgálót sikerült kifognunk, aki minden képzeletünket felülmúlta. Sajnos, a záróakkordot, a fizetést már egy hölgy vezényelte, aki egyszerre visszarántott minket a realitások talajára.

Paulaner Sörház

A bevásárló-központtal egyidős söröző a müncheni Paulaner sörgyár "külképviselete".
A hangulat majdnem tízes, és csak azért, mert nem hallani a sör erjedését. Pár éve ugyanis a müncheni anyacég elvette a licenszet, így a fémtartályok csak turistalátványosságként szolgálnak. Egyébként kifogástalanul bajor az enteriőr - akárcsak a szintén franchise rendszerben működő szingapúriban, shanghajiban vagy cape towniban.
A választékra azt is mondhatnánk, hogy 16-ból tízes, ami szikár matematika. A Wikipédia tanúsága szerint ugyanis 16-féle Paulaner-sört főznek, amiből itt tíz volt fellelhető.
A pincérek hozták a kötelezőt, de semmi több, pedig ottjártunkkor nem volt teltház...

Kaltenberg - Bajor Királyi Étterem és Söröző

Feltehetően a harmadik legfontosabb látnivalóként szerepel a japán útikönyvekben a Parlament és a Halászbástya után. Egymásnak adják a kilincset a buszos turistacsoportok, és ez erősen rányomja a bélyegét az egészre.

A díszlet - a tégla és fa elegye, a megvilágítás - hangulatos, de az egész valahogy mégsem emberi, még kevésbé bajor, annál inkább turistalátványosság. Az élő cigányzenén már meg sem lepődünk.
Egyetlen fajta üveges és négyféle házi főzésű csapolt Kaltenberg van a kínálatban. Korsó esetén a fél liter sajnos habbal együtt értendő, extra ínyencség viszont a sörpárlat.
A felszolgálás udvarias, de csúcsidőben kapkodva igyekeznek minél gyorsabban letudni a vendégeket.

John Bull Pub "Víghajó"

Magyarország egyik legrégebbi angol pubja. A John Bull hálózat jelen van országszerte: a fővárosban, Győrben, Szegeden, Székesfehérváron, Nyíregyházán, Debrecenben.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Nagy-Britanniában egyetlen John Bull sem található, ez a pubhálózat ugyanis kifejezetten exportra készült - a kontinenst meghódítandó. A John Bull franchise "fióküzleteinek" viktoriánus berendezését egyenesen Angliából hozzák, az elmúlt évtizedben rárakódott patina - a Víghajó június 24-én ünnepelte 15. születésnapját -, valamint a piros telefonfülke az épület előtt tovább fokozza a hangulatot.
A választék igencsak hagy kívánnivalót maga után, a három fajta királyságbéli - John Bull, Bombardier, az ír Guiness és a Cider, ami szénsavas almabor, ez utóbbi kettőt pedig félnek vettük, így jön ki a három - sör ugyanis kicsit vékony.

Igaz, ezeket angolosan - vagyis alig szénsavasan - szolgálják fel.
Nagyon kedves pincérrel hozott össze minket a sors, ott tartózkodásunkat végigbeszélgettük a pubról, a sörökről és a világ dolgairól - kérdés, hogy a többi vendég mit szólt mindehhez.

• alkohol
• ital
• teszt
• pénz
• szabadidő
• hangulat
• Terasz