Kitalálod, hol van ez a szélmalom?

Az egész úgy kezdődött, hogy Zsófi, a kis szemüveges könyvmolyom a téli szünet után azzal jött haza az iskolából, hogy a barátnőjénél látott egy könyvet, amit ugyanaz a néni írt, aki a Maléna kertjét, amiért pedig tudvalevő él-hal. Valami Mákos és Guba a címe. Hát persze, hogy odaültünk a géphez, és nosza meg is rendeltük a kérdéses meseregényt - amiről persze kiderült, hogy nem Mákos és Guba, hanem Mákszem és Gubó a címe -, elvégre manapság örülni kell, ha a kölök nem tabletnyomkodásra, hanem kultúrára vágyik, nemdebár?

Hatéves ikerfiaim fanyalogtak a könyv hallatán, hogy biztos olyan lányos lesz – addig, amíg meg nem látták a belső borítón a térképet, ami a Micimackóban is a kedvencük. Ezerszer végigkövették ujjacskájukkal, merre van Füles kunyhója, Malacka háza, Bagoly odúja.

Zsófi tiltakozása ellenére az új könyv sorsa nem magányos elmélyedés lett, hanem családi felolvasóprogram. A Mákszem és Gubóban a szentendrei Skanzen térképén böngésztük, hol van Telihold néni Boszorkánykonyhája, hova esik a bűvös vízimalom, ahol Palika, a macskabagoly lakik, és milyen útvonalon döcög a Béka, polgári nevén a múzeum kisvonata. Porontyaim alig várták, hogy kitavaszodjon, és kinyisson a Skanzen, hogy leellenőrizzék, tényleg léteznek-e a könyv varázsos szereplői.

És tényleg. Kipipáltuk Telihold nénit jószagú füvekkel teli konyhájában, akit ugyan a valóságban Erzsike néninek hívnak, de kerek az arca, és mosolyog, mint a telihold. Megsimogattuk a tanyán a két borzas pulit, Mákost és Gubát, és ha már ott voltunk, összebarátkoztunk a két mélázó szamárral, magot szórtunk a tyúkoknak, pedig a XIII. kerületben felnőtt gyerkőceim nem nagyon kerültek még ilyen nagytermetű jószág közelébe.

A könyvbeli vízimalomban éppen őrlési bemutatót tartott a molnár, így az apjuk műszaki érzékét örökölt fiaim apróra megszemlélhették a zakatoló, hatalmas faalkotmányt, Zsófi pedig végre nemcsak zacskóban találkozhatott a korpával és a teljes kiőrlésű liszttel, amiket folyton diétázó anyja fogyaszt.

Mesebeli vasút a Skanzenben

És hát persze a Béka, a zöldre festett, belül faborítású vonatocska, amire többször is felszálltunk a nap folyamán, ha már egész napra érvényes volt a vonatjegy, amit igazi lyukasztóval lyukasztott ki a kalauz bácsi. A hálós csomagtartóba nem engedtem felmászni őket, de a masiniszta mellé állhattak, sőt, meg is érinthették a karokat, gombokat, mint egy igazi vasutas.

Már a nap közepén látszott, hogy ide vissza kell jönni, mert az óriási területen még annyi felfedezendő csoda van, hogy arra nemhogy egy nap, de egy hét sem lenne elég. Még a mesekönyvhelyszíneket sem jártuk be, és jó lenne csúszdázni is azon a varázslatos népmesés játszótéren is.

- Nézd, anya, bábszínház, megfoghatjuk a bábokat, gyere, játsszuk el a Vitéz Lászlót az ördöggel! Anya, még a Csodacsűrben sem voltunk! Anya, azok a kislányok miért húzogatják azt a botot abban az edényben? - kérdezgettek szinte megállás nélkül a gyerekeim.

A kislányokat meglesve kiderült, hogy osztálykiránduláson vannak, és muszped foglalkozás - értsd: múzeumpedagógiai foglalkozás - keretében igazi vajat köpülnek, amivel a fiú osztálytársakat fogják megvendégelni, amint azok végeztek a kukoricamorzsolással.

Lényeg, hogy azóta megvettük az éves bérletet a Skanzenbe, ami alig került többe, mint egy színházjegy, és amióta itt a nyári szünet, inkább Szentendrére megyünk a lakótelepi játszótér helyett. Néha csak rollerezünk, meg jókat piknikelünk az árnyékban, máskor szép kényelmesen egymás után felfedezzük a jó kis helyszíneket. Megnéztük a mesekiállítást, fényképeztünk a fotóműteremben, cipót dagasztottunk, Zsófi készített rongybabát, Dani és Bence bőr kulcstartót, a tanyás Laci bácsi már nevükön szólítja a gyerekeket, amikor az almacsutkát viszik a csacsiknak, és a Skanzen-pékségben is tudják, hogy Zsófi kemencében sült rongyoskiflit kér, a fiúk pedig kakaós csigát.

A legújabb kedvencük a gyerekgazdaság, ahol be lehet öltözni tanyásgazdának és gazdasszonynak, teniszlabdával etetni a falovacskát, farépát ültetni, fakukoricát betakarítani, és a legviccesebb a fatehén, aminek a gumitőgyeiből víz jön, amikor fejik.

Zsófi már azt emlegeti, hogy jövőre a Skanzenbe kellene jönnie az osztályának az éves kirándulásra. Amilyen minden lében kanál, biztos, hogy keresztül is viszi, és lesz akkor muszped meg gumitőgy.

Lejegyezte, a neveket megváltoztatta és az illusztrációkat válogatta: az anyuka barátnője, aki történetesen a Skanzenben dolgozik.

• családi program
• család
• gyerekek
• hazai kirándulóhely
• történelem
• kultúra
• vonat
• Terasz