5 régi édesség, amit te is imádtál: ezek voltak a mi gyerekkori kedvenceink

Egy huncut mosoly, vagy néhány, minden anyai szívet megpuhító, bújós pillanat elég lehet ahhoz, hogy becsússzon egy kis édesség a kosárba. Felnőttként erre mosolyogva gondol vissza az ember, és legszívesebben azonnal vásárolna abból, ami akkor, gyerekként a világ legfinomabb dolgának bizonyult. A régi édességek többsége azonban ma már nem kapható, vagy ha mégis, nem idézi fel a gyermekkor ízeit. Marad tehát a nosztalgia.

Gabi kedvence: a Kapucíner szelet és a tejpor

Azt hiszem, a húgommal együtt elég furcsa ízlésünk volt gyermekkorunkban: nagyon szerettük a kávéízű, csokoládébevonattal készült Kapucíner szeletet, amit még mindig lehet kapni. Emellett azonban odáig voltunk a dianás cukorkáért is, de szintén imádtuk a kis zacskós tejport eszegetni az ujjunkkal a zacsiból. 

A húgom sokáig mindent tejporban mért, ami akkoriban 50 fillérbe került: ha maradt 3 forintunk, akkor azt mondta, ezért 6 tejport tudnánk venni. A Kapucíner és a tejpor mellett szerettük a tejdropsz nevű kemény cukorkát és a tejkaramellát is, annak ellenére, hogy minden alkalommal hosszú percekig tartott kiszedegetni a fogunkba ragadt darabokat.

Pálma kedvence: a Geszti Eszti

Gyerekkoromban - nincs ez másképp most sem - imádtam mindent, ami édes. Éppen ezért szerettem a szombatokat is, anyukám ugyanis ezen a napon a piacról hazatérve mindig hozott nekünk hideg kakaót és friss, leveles tésztából készült, ropogós kakaós csigát, ami annyira tele volt kakaóval, hogy a közepe már-már csöpögött.

A kakaós csiga mellett a csokik terén pedig a Geszti Esztivel lehetett lekenyerezni. Minden hisztit abbahagytam, ha kaphattam egyet a délutáni bevásárlás során. Ez a túró rudi-formájú édesség tulajdonképpen gesztenyepüréből készült rúd, amelyet vastag csokiréteggel vontak be, és amelyből egyszerűen nem lehetett eleget enni. Az egyik legfinomabb édesség, amit valaha is ettem.

Juli kedvence: a télifagyi

Ha gyermekkori édesség, akkor azonnal a nagyi sütijének az ízét érzem a számban. A kamrájában minden hétvégén különféle ínyencségeket lehetett találni, kezdve a mini kakaós csigától a mini túrós batyun át egészen a csörögefánkig. 

Bár a nagyszüleim így minden alkalommal elhalmoztak finomabbnál finomabb süteményekkel, nagy kedvencem volt még a télifagyi - amely esetében talán a beszerzését szerettem a legjobban. Elsétálni a Széna téren található kis bódéhoz, ahol az eladó már jól ismert minket, és kérés nélkül nyújtotta ki minden alkalommal aprócska ablakán az én személyre szóló télifagyimat.

Ági kedvence: a mentaszörp és a Vadász szelet

Igazi édesszájú kisgyerek voltam, és anyukám - sajnos vagy nem sajnos - nem gyakorolt kellő szigort az ebéd előtt elfogyasztott szörpök terén. A legjobban a mentaszörpöt szerettem - különösen nyáron -, amelyet viszont ma már sehol sem kapni, és kevesen is emlékeznek rá. Otthon mindig lapult egy üveggel a kamrában.

Kedvencem volt még a Vadász szelet, amit tizenéves koromig hetente többször is nassoltam. Egy időre eltűnt a boltok polcairól, ami ha nem is katasztrófa volt, de érzékenyen érintett. Szerencsére azonban nemrég ismét gyártani kezdték ezt a rumos-csokis csodát, és szerencsére az eredeti recept szerint.

Lilla kedvence: a medvecukor

Gyerekkori emlékeim között igen előkelő helyet foglalnak el a különféle ízek és illatok, így az egykori kedvenc édességem is, az általunk csak cipőfűzőnek nevezett klasszikus medvecukor. Fogalmam sem volt, hogy miből készül, sőt, eleinte még a gondolata is távol állt tőlem annak, hogy az a hosszú, fekete, ragacsos "valami" valójában ehető. 

Később azonban igazi kedvenccé vált, talán azért is, mert mindig a nagypapám lepett meg vele. Arra is emlékszem, hogy az oviban is egyfajta misztikus rajongás lengte körül, és még a nagycsoportosok is elismerésre méltatták, ha a kiscsoportban valakinek aznap medvecukra volt.

• édességek
• gyerekkor
• nosztalgia
• emlék
• érdekességek a világból
• Terasz