A meztelenség művésze
Interjú a szrtiptízvilágbajnokkal
Kicsoda Pirner Alma? A kanadai sztriptízvilágbajnokság győztese, az első magyar lány, aki a Hustler címlapján szerepelt, és az, akinek soha nem lesz szüksége fűzőre.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
- Idén ünnepeltük az iskola harmadik születésnapját. Mikor Amerikában jártam, ott már virágzott ez a műfaj, én pedig tíz éve sztriptízzel foglalkozom, ráadásul aerobic-oktatói végzettségem is van, gondoltam hát, hogy ez pontosan nekem való.
- Kik jelentkezhetnek a tanfolyamokra?
- Külső adottságoktól és kortól függetlenül bárki, aki kedvet érez egy újfajta mozgásformához, vagy aki meg akarja ismerni a saját testét akár a saját szórakoztatására, akár a párja miatt. Nagyon büszke vagyok, amikor egy-egy jól sikerült műsor után a férj köszöni meg nekem az előadást...
Azt nem mondom, hogy ezzel meg lehet menteni egy házasságot - vannak, akik ezzel a céllal keresnek meg -, inkább azt vallom, hogy nem szabad eljutni odáig. Egy nőnek nagyon sokat kell tennie annak érdekében, hogy fenntartsa a lángolást. Ez a legnehezebb feladat egy párkapcsolatban, és sajnos ez igenis a nőre hárul. A nőnek kell megújulni, csábítani, és folyton azon lenni, hogy hogyan keltse fel a párja érdeklődését.
- Úgy érzed, alapvetően a nők tehetnek a kapcsolat ellaposodásáért?
- Nem, de ha egy férfi mindent megkap otthon, akkor a vadászösztön is alábbhagy.
- Ha megcsalnának, te őszintén meg tudnál bocsátani?
- Szerintem meg, de azt hiszem, én más lapra tartozom, mert a nők tekintetében is nyitott vagyok.
- Szexuálisan?
- Igen, de szerintem ez szakmai ártalom. Tíz év alatt túl sok olyan fazonnal találkoztam, aki elvette a kedvem a férfiaktól. Ha például fellépek egy legénybúcsún három nappal az esküvő előtt, könnyen előfordul, hogy a vőlegény engem kezd fűzni, hogy feküdjek le vele. Ez szerintem nagyon szomorú, főként hogy sokan meg is teszik.
-Ha valaki táncol, sőt vetkőzik is, az emberek nem hiszik el, hogy nem bocsátja a testét is áruba. Te találkozol ezzel a véleménnyel?
- Itthon folyamatosan. Azt gondolom, ha ebben a szakmában durva vagy megalázó helyzetbe kerülnek a lányok, arról 90%-ban ők tehetnek. Rengeteg lány kacérkodik, szórakozik a megrendelővel, viszont az ilyen ne is csodálkozzon, hogy könnyű prédaként kezelik. Ha úgy mész oda egy helyre, ahogy kell, akkor ugyanolyan előadóművésznek fognak tekinteni, mint mondjuk egy bűvészt. Én soha nem jöttem össze senkivel, még egy fotóssal sem. Onnantól kezdve nem működne a munkakapcsolat, számomra viszont a munka az első. A műsor végén megköszönöm, hogy ott lehettem, felveszem a pénzem, és megyek. Sokkal több pénzem lehetne, ha belementem volna másba is az előadásokon kívül, ám az nem én lettem volna.
- A drogot sem próbáltad soha?
- Nem, még egy füves cigit sem, és nagyon is büszke vagyok rá. Annyi embert láttam ebben tönkremenni, köztük sokat a közeli ismerőseim közül is, akik olyannyira becsavarodtak, hogy szinte semmivel nem lehetett őket kihúzni belőle.
- Érnek támadások?
- Sokan anélkül ítélkeznek, hogy ismernének...
- Te nagyon okos lány vagy, bármilyen más szakmát választhattál volna. Miért éppen itt kötöttél ki?
- Táncolni akartam, és vonzott a show világa, hogy bárhová eljuthatok, gyönyörű jelmezeket viselhetek, viszont a revü mint olyan már nem létezett. Úgy éreztem, nem választhatok mást, mint a sztriptízt, mert ezzel egy kicsit mégis kapok ebből a világból. A vetkőzés meg a kellemetlen velejárói már nem zavarnak, az viszont ma is érdekel, hogy igazán jó műsort készítsek, hogy jó koreográfiát találjak ki hozzá, jó zenét és díszletet válasszak. Ha keresek egy kis pénzt, azt is rögtön jelmezre költöm. Én nem pusztán letolom a bugyim, hanem valódi showműsort adok - egy évig a Moulin Rouge szólótáncosaként is dolgoztam. Itthon azonban nincs erre igény, nem kezelik ezt a műfajt a helyén, ellentétben Amerikával és Ausztráliával, ahogy igenis fontos a magas színvonal.
- Sosem voltak gátlásaid?
- Dehogynem, az elején nagyon is, sőt első alkalommal konkrétan lerohantam a színpadról. Ma már azonban nincs ezzel gondom, a testemmel viszont soha nem vagyok jóban. Mint minden nőnek, nekem is vannak komplexusaim, diétázni például már másfél éve komolyan diétázom, néha már ölni is tudnék egy kis rizsért...
- Megéri?
Azért fizetnek, ahogy kinézek, de nem is tudnék megbékélni vele, hogy ha megváltozna a testem. A férjem így ismert meg, nem akarom, hogy másként nézzen rám, még ha azt is mondja, hogy nem számít a külső. Ráadásul azt sem engedhetem meg magamnak, hogy a tánciskolámban más nő álljon a lányok elé, hiszen azzal teljesen elveszteném a hitelem.
Az erotika mindig is része lesz az életemnek, de jól van ez így. Nagyon sok minden megadatott nekem már idáig is: bejártam a fél világot, tanúja voltam egy kengurubébi születésének, láttam bálnákat párzani az óceánban, igaz szerelemben élek, felépítettem egy egzisztenciát, és nem vagyok még 27 éves. Remélem, hogy néhány év múlva már gyermekeim is lesznek, miközben számos tánciskolám működik majd a világ több pontján. Én meg talán majd fellépőruhákat tervezek a házunk egyik szobájában, míg a férjem focizik a srácokkal.
Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
