169 év múlva lehetünk egyenlők a férfiakkal - Interjú az Európai Parlament alelnökével

Sokan, akik úgy gondolkodnak, a nők már elérték az egyenjogúságot azzal, hogy kaptak szavazati jogot, legyintenének erre a témára. A nők és férfiak közötti egyenlőtlenség azonban máig - és még nagyjából 169 évig - létező dolog. Egyenlőtlenség van a családokban, ahol a nők végzik a házimunka nagy részét, ezzel feláldozva a szabadidejüket. Egyenlőtlenség van a munkahelyeken, ahol a nők a férfiaknál alacsonyabb bérezést kapnak ugyanazért a munkáért.

Aránytalanság van jelen szerte a világon, még a fejlett országokban - így hazánkban - is, amikor a felsővezetésről vagy politikáról van szó. Az egyenlőség és a demokrácia elve azonban tisztán kimondja, hogy a nőknek a politikában és a vezetésben is ugyanolyan arányban kell képviseltetniük magukat, amekkorában a társadalomban jelen vannak. Ez 50%-os képviseleti arányt jelentene, ezzel szemben az egyes államok parlamenti képviseletében a nők megoszlása átlagosan jóval ez alatt van.

Az Európai Unión belül Magyarországon a legalacsonyabb a nők aránya a parlamentben, de világviszonylatban is nagyon rossz a helyzet, a 158. helyen állunk a világ 194 országa között. Magyarországon a parlamenti képviselők mindössze 10%-a volt nő az előző ciklusban, 199 képviselőből csupán tíz volt nő. Többek között erről és az egyenlő arányok javítására, a női egyenjogúságra való törekvésekről beszélgettünk az Európai Parlament brüsszeli nőnapi konferenciáján Dimitrios Papadimoulis-szal, az EP alelnökével, aki egyben a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó, magas szintű munkacsoport elnöke. Az interjú még a választás előtt készült.

- Miért tartja fontosnak, hogy a nők a politikában és a vezetői szerepekben ugyanolyan arányban vegyék ki a részüket, mint a férfiak?

- A politikai vezetésben a férfiak és nők arányának tükröznie kell a két nem valós arányát a társadalomban. Ez ennyire egyszerű. A világ lakosságának legalább 50%-a nő, úgy lenne igazságos, ha a nők ugyanilyen arányban képviseltethetnék magukat a politikában, a vezetői szerepekben és a médiában is. Az Európai Unió néhány tagállamában - így a skandináv államokban is - már csaknem sikerült elérni ezt az arányt (Svédországban a nők aránya a parlamentben 44% - a szerk.), ők azonban már száz évvel ezelőtt adtak szavazati jogot a nőknek, így nem csoda, ha előrébb tartanak.

Hazámban, Görögországban a nők csak 1952 óta szavazhatnak, ott elmaradás van az egyenlőség fejlődésében. Az egyes államokban más-más ütemben fejlődik a nemek közötti egyenlőség, minden államban különböző célokat ér el a társadalom. Rengeteg dolgunk van még e téren, ezért fontos, hogy minél többet, minél aktívabban foglalkozzunk a nemek egyenjogúságával.

- Gondolja, hogy a vezető, politikai szerepbe kerülő nők új perspektívát adhatnak a kormány parlamenti munkájához?

- Természetesen. Egy baloldali politikai párt, az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport tagja vagyok, ahol női elnökünk van, Gabi Zimmer. Az Európai Parlament 24 bizottságából jelenleg 12 képviselteti magát női elnökkel, ez 50%-os arány. Nagyra értékeljük mindegyikük munkáját, és azt gondolom, remekül is végzik a dolgukat. Hiszen, miért is ne tennék?

- Sokak szerint a nők nem valók vezetői szerepbe, nem lehetnek olyan jó vezetők, mint a férfiak, mert nem tudnak elvonatkoztatni az érzelmeiktől. Mit gondol Ön erről a hozzáállásról?

- Ez egy konzervatív hozzáállás, ami tele van bújtatott, nőkkel szembeni diszkriminációval, és egyáltalán nem értek egyet vele. Az Európai Unió néhány tagállamában tudják, az alapvető demokráciához hozzátartozik, hogy a nőknek és férfiaknak azonos jogaik legyenek. Más tagállamokban ez a józan, észszerű gondolat nem illik bele a társadalomba, és nem része annak. Néhány államban, így Lengyelországban és Magyarországon is, még rengeteget kell tenni azért, hogy ez az egyenjogúság elfogadott gyakorlat legyen.

Ha a magyar parlamentben a nők aránya 2018-ban is csupán 10%, a társadalomnak meg kell tripláznia az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy ezt a hatalmas, 40%-os szakadékot kitöltse. Azt gondolom, hogy nemcsak a mostani generációk, de még bőven a jövő nemzedékei is harcolni fognak azért, hogy elérjék az egyenlő arányú politikai berendezkedést, a nők és férfiak egyenlő képviseletét a parlamentben és a vezetői szerepekben. Hosszútávon nem tudjuk, melyik generáció győz majd, de erősen kell küzdenünk ezért a demokratikus célért.

- Hogyan harcolhatunk ezért a célért a hétköznapokban?

- Ahogy én látom, az egyenlőségért való küzdelem egyetlen módja, ha felállunk, és hallatjuk a hangunkat. Ha vitába szállunk, és nyíltan vállaljuk az érveinket a társadalom előtt, akár férfiak, akár nők vagyunk. Nyilvánosan, hangosan kell elmondani a véleményünket, megragadva minden lehetséges demokratikus módszert, ami biztosítja a szabad véleménynyilvánítást. Ehhez jó eszköz a média és a közösségi média, de a civil szervezetek, a politikai pártok és különböző intézmények is lehetőséget nyújtanak a szabad véleménynyilvánításra, ezzel együtt a jogaink érvényesítésére. Fontos, hogy egyre hangosabban hallassuk az érveinket. Ez egy állandó küzdelem a társadalomban, és a szavunk néha süket fülekre talál, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban sikereket érjünk el.

-  Tegye a szívére a kezét… gondolja, hogy ez a siker, a nők és férfiak teljes egyenjogúsága valóban bekövetkezhet Magyarországon, Európában vagy bárhol a világon?

- Azt kívánom, Magyarország bárcsak demokratikusabb lenne, és a férfi-női egyenlőség ne járna gyerekcipőben a magyar társadalomban, de egyelőre így van. Persze, nem Magyarország az egyetlen állam, mely e hatalmas kihívás előtt áll, mivel ez minden egyes uniós tagállam felelőssége és állandó harca is. Ezekben az időkben rengeteg fenyegetéssel szembesülünk, fenyegetve van a demokrácia, az alapvető emberi jogok, a társadalmi állam és a gazdasági növekedés. Ezért fontos, hogy továbbra is előre haladjunk, ne pedig hátrafelé.

Nyolcvan évvel ezelőtt Európának szembe kellett néznie egy nagyon véres világháborúval, ami több millió áldozatot követelt. Ezt a háborút a nácizmus és fasizmus szélsőséges jogbirtoklási módszerei robbantották ki, és borzasztóan aggódom, amikor azt látom, hogy ennyire szélsőséges jobboldali mozgásokkal - ugyanazzal az érv- és eszköztárral, ugyanazzal a propagandával - jut hatalomhoz egy kormány.

Emlékszem, hogy a második világháború után rengeteg menekült volt. Több százezren vándoroltak ki Magyarországról Európán át, akiknek a többi európai ország mentette meg az életét, a családját, a gyermekeit. Nagy kár, hogy ugyanez az ország, melyet egyszer ennyire megviselt az emigráció, most ilyen negatívan nyilatkozik a menekültválságról: azt mondja, egyetlen menekültet sem akar befogadni. A magyar társadalom fontos feladata - nemcsak a kormányé -, hogy átértékelje a történelem adta leckéket, és helyesen cselekedjen.

Nem hiszem, hogy fair és demokratikus, ha egy uniós tagállam azt mondja: benne akarok lenni az Európai Unióban, szeretném igénybe venni a támogatásait az infrastruktúrám kiépítéséhez, de nem szeretnék egyetlenegy menekültet sem befogadni, és hagyom, hogy a görögök, olaszok küszködjenek a problémával, engem nem érdekel. Ha az ember Európára gondol, a közös demokratikus értékek és törvények kellenek, hogy eszébe jussanak, nem pedig az elutasítás.

A teljes, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban pedig készült egy alapos kutatás, mely szerint azzal a sebességgel, amellyel most haladunk, 169 év múlva érjük el a teljes női-férfi egyenjogúságot globálisan, az egész világon. Ez túl sok, több mint két generációnyi élet, ezért fel kell gyorsítani a folyamatokat, többet kell tennünk e cél érdekében. Ez a mi és az utánunk jövő generációk kötelessége is, mert hiszem, hogy egy egyenlőségen alapuló társadalom sokkal jobb lenne, mint amilyenben jelenleg élünk.

Ha visszatekintünk az emberi kultúra és civilizáció fejlődésének időszakaira, láthatjuk, hogy vannak periódusok, amikor a fejlődés gyorsabb ütemű volt, és olyanok is, amikor stagnált, vagy visszafelé haladt. Ha alapul vesszük az európai történelmet, látjuk, hogy a reneszánsz alatt sokkal gyorsabb ütemben fejlődött a kultúra és a civilizáció. Tehát lehet befolyásolni a fejlődés sebességét, ezért kutyakötelességünk dolgozni a kulturális és társadalmi virágzásért, az egyenjogúsági céljaink eléréséért. Semmi nem kerül készen a tányérra anélkül, hogy megdolgoznánk érte.

- Hogyan gyorsíthatnánk fel ezt a folyamatot? Mit tehet egy anya, egy hétköznapi nő azért, hogy hamarabb jöjjön létre egy olyan társadalom, ahol a nők és a férfiak egyenlők?

- Küzdjenek a jogaikért. Beszéljenek az aggodalmaikról és a céljaikról egymással és másokkal, kutassák fel azt a helyet, közeget - lehet ez a család, a szomszédság vagy egy baráti társaság -, ahol ezt megtehetik. Biztos vagyok abban, hogy meg fogják találni az azonos érdeklődéssel, azonos aggodalmakkal és azonos célokkal rendelkező embereket. Ez fontos, hiszen a gyorsabb ütemű haladás egyetlen módja, ha együtt dolgozunk, együtt küzdünk. Fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül a céljaink elérésében. Ha együttműködünk, erősebb a hangunk is. Ez az egyetlen esélye annak, hogy erősödjenek az érveink, és megerősödjünk mi magunk is.

- Ön mérnökként végzett az egyetemen, honnan jött a motiváció, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolásának élharcosává váljon? 

- Mérnöknek tanultam, és akként is dolgoztam több mint 25 évig, később műszaki igazgató lettem, majd felsővezetői székbe kerültem. Ugyanebben az időben, tehát évtizedekkel az egyetem után kezdtem részt venni a politikában, de még nem hivatásos politikusként. Jelenleg a második mandátumomat töltöm az Európai Parlamentben. Az első, öt évre szóló mandátumom 2004-2009 között telt, ekkor választottak be először az Európai Parlament elnökségébe az egyetlen baloldali csoport képviseletében.

Az elnökség tagjai között megoszlanak a feladatok. Minden tag rendelkezik egy portfólióval, mely az ellátandó feladatköreit taglalja. Én kérvényeztem, hogy a portfólióm része legyen a nemek közötti egyenlőség feladatköre, mivel rendületlenül hittem, és hiszek ma is abban, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség elérése nemcsak a nők, de a nyitott gondolkodású férfiak célja is.

- Egész életében feminista nézeteket vallott? Családi neveltetéséből fakadóan vált feministává?

- Az édesanyám tipikus görög nő volt, alacsony iskolai végzettséggel, ő nem volt tudatosan feminista. A családom viszont szemmel láthatóan követte a nők és férfiak közötti egyenlő értékeket. Édesapám és édesanyám mindig megosztották a feladatokat 50-50% arányban. Magamat sem vallom feministának, sokkal inkább a feminista elvek támogatójának.

Vallom, hogy a nőknek a férfiakéival azonos jogokkal kell rendelkezniük, hiszen ez a demokratikus társadalom egyik alapvető joga. Hiszek benne, és támogatom azt az elvet, hogy egy nőnek ugyanannyi fizetés jár ugyanazért a munkáért, mint amit egy férfi megkap. Ennek ellenére nem érzem, hogy megérdemelném a megtiszteltetést, hogy a feminista címet viseljem - a feleségemnek bizonyára lenne ez ellen kifogása. Sokkal inkább pusztán a feminista mozgalmak támogatójának vallom magam. Feminista mozgalmak nélkül nem lennének pozitív eredményeink, pozitív jogszabályaink.

A nemek közötti egyenlőségre való törekvések már több mint egy évszázada kezdődtek Nagy-Britanniában a szüfrazsett mozgalommal, amikor a nők harcolni kezdtek a szavazati jogukért, a férfiakkal egyenlő jogokért, az egyenlő fizetésért. Száz évvel később pedig azt látjuk, hogy még mindig rengeteg a tennivaló az egyenlőség érdekében, az Európai Unión belül is, a világ többi részén pedig még inkább. Az egyenlőtlenség problémája mellett pedig még ott van a szexuális zaklatás, az erőszak problémája, a lelki abúzus, melyek mind összefüggnek a témánkkal, és felszámolásra várnak. 

Mit tehet egy férfi?

Apróságnak tűnhetnek, sokan észre sem veszik, mégis hatalmas jelentőségű dolgok. Alábbi cikkünkben összefoglaltuk, mit tehet egy férfi annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség tegyen néhány erőteljes lépést előre.

• európai parlament
• női egyenjogúság
• egyenlőség
• interjú
• dimitrios papadimoulis
• politika
• Terasz