Minden idők 3 legsúlyosabb légikatasztrófája

A statisztikák szerint sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy valaki autóbalesetet szenvedjen, mint annak, hogy repülőgép-szerencsétlenség áldozatává váljon.

Talán ezért kelt mindig akkora megdöbbenést, amikor a hírekben egy repülőgép balesetéről számolnak be - vagy talán azért, mert mélyen még mindig nem bízunk abban, hogy lehetséges biztonságosan a levegőben utazni.

A japán légitársaság 123-as járatának balesete

Otusaka-hegy, Japán - 1985. augusztus 12., 520 halott

A 123-as járat a fedélzetén 524 fővel - 509 fő utassal és 15 fő személyzettel - 1985. augusztus 12-én, délután 6 óra 12 perckor szállt fel a Tokió-Haneda Repülőtérről, úti célja Oszaka volt. 12 perccel később, 7300 méter magasságban, óránkénti 550 kilométeres sebességnél a legénység szokatlan vibrációt észlelt, majd erős zajt hallott. A nyomástartó fal végül feladta, levált, és vele együtt elszállt a navigációs hidraulika is.

A legénység elvesztette uralmát a gép fölött, és az kétezer méteres magasságban az igen veszélyesnek számító, óránként kétszáz kilométeres sebességre lassult. A motor erejének segítségével a kapitánynak sikerült négyezer méteres magasságba emelkednie, de a gép ezután ismét zuhanni kezdett, ezúttal csaknem függőlegesen.
A gép először nekiütődött egy hegygerincnek, majd három másodpercre rá belevágódott az Otusaka-hegy erdős oldalába, száz kilométernyire Tokiótól, a repülés 45. percében.

A mentőcsapatok csak reggel tudták megközelíteni a helyszínt, részint annak eldugott volta miatt, részint pedig azért, mert a baleset napnyugta táján történt. A négy túlélőnek hajnalig kellett várnia egy olyan helyszínen, ahol mindent holttestek borítottak.

A 800-as járat tragédiája

Long Island, New York - 1996. július 17., 230 halott

1996. július 17-én, szerdán este egy férfi, aki később a 649-es szemtanú néven vált ismertté, kilépett westhamptoni otthonából, hogy sétáljon egyet. Pontosan 20 óra 31 perckor, amint éppen egy iskola parkolójában állt, vörös sávot látott felemelkedni a földről. Ahogy követte a szemével, fehér fényt látott keresztülhaladni az égen. Pár másodperc múlva azt észlelte, hogy a vörös sáv eléri a fehér fényt, és találkozásuk helyén tűzgömb keletkezik. Lángoló roncsok hullottak a vízbe. A szemtanú a TWA 800-as járatának és a fedélzeten tartózkodó 230 fő pusztulását látta.

A robbanást senki sem élte túl. A tragédiát, a lángoló darabok lehullását számos szemtanú látta. Többen közülük arról számoltak be, hogy egy lövedéket láttak felszállni és a 800-as járat felé repülni. Ez a lövedék, ez a piros sáv akár rakéta is lehetett, ám ezt jelentésében teljesen kizártnak tartotta a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács - a jelentés szerint egy rövidzárlat robbantotta fel az üzemanyagtartályt.
Csakhogy szemtanúk százai - közöttük néhány pilóta is, akik hivatalos szakvéleményt adtak a bíróságon - állítják, hogy olyasmit láttak, ami nagyon hasonlít egy víz-levegő rakétához.

Négy hónapnyi mentőmunka során a katonai és a mentőbúvároknak sikerült a gép 90%-át felszínre hozniuk, majd egy Long Island-i raktárban rekonstruálni. Az összerakott 747-est gondosan tanulmányozták, és arra az eredményre jutottak, melyet a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács is közzétett a jelentésében.

Az 1996-os szaúd-arábiai és kazah repülőgép-katasztrófa

Indira Gandhi Repülőtér, Újdelhi - 1996. november 12., 349 halott

1996. november 12-én egy szaúd-arábiai Boeing 747-es szállt föl az Indira Gandhi Repülőtérről több mint háromszáz emberrel a fedélzetén, akik iszlám szent helyekre indultak, vagy éppen új életet kezdeni. A szaúdi gép kora este szállt föl, az indiai légi irányítók arra utasították, hogy emelkedjen 4500 méter magasságba. Míg a szaúdi gép emelkedett, egy kazah tehergép közelített a reptérhez 37 főnyi utassal és személyzettel a fedélzetén. Azt az utasítást kapta, ereszkedjen 4200 méteres magasságba - a repülőtéri műszerekről nem lehetett leolvasni, hogy a két gép ugyanazon a pályán halad, és egyenesen egymásnak tart.

A radartorony és a műszerek meglehetősen elavultak voltak, hiányzott például a transzponder, mely jelzett volna, amikor a két gép túl közel került egymáshoz.

A tragédia után az indiai kormány azt állította, hogy, bár már készült az új rendszer, a régi megfelelő és jó állapotú - kiderült azonban, hogy már rég üzembe kellett volna állítaniuk a rendszereket, de valamiért nem léptek az ügyben. Az ütközés miatt inkább a kazah pilótát hibáztatták annak hiányos angoltudása miatt - a kazah légitársaság a felvetésre felháborodva reagált, közölte, hogy minden pilótája jól képzett, és folyékonyan beszél angolul.

A szaúdi gép 312 fővel a fedélzetén hét perce volt a levegőben, amikor összeütközött a kazah tehergéppel - a két gép 11 kilométernyire zuhant le egymástól. A történelem legsúlyosabb, levegőben bekövetkezett légi katasztrófájában a földön senki sem sérült meg, a két gép utasai azonban egytől egyig áldozatául estek a szerencsétlenségnek.

Cikkünk megírásában Stephen J. Spignesi 100 katasztrófa című könyve segített.

• halál
• történelem
• katasztrófa
• Terasz