Egy város kedvencei: a srác, akiből kettő van

A békéscsabai Krucsó Zoli és Krucsó Robi ugyanannál a vállalatnál, ugyanabban az épületben dolgoznak több mint 15 éve. Amikor csatlakoztak, a falon még az - Itt hamarosan gyorsétterem nyílik - felirat díszelgett. Szerény kedvességük másfél évtized alatt a McDonald’s arcaivá tette őket a városban. Közben életükben a bulizást csendben felváltotta a tervezés, felelősség és más hasonlók. Felnőttek.

- Miért éppen a McDonald’s-hoz jelentkeztetek 19 évesen, mindketten?
- Zoli: Az első munkahelyemnek valami fiatalosat szerettem volna, ahol van kihívás, és biztos jó a társaság. Amikor a munkaügyi központ értesített minket, hogy a városban McDonald’s nyílik, mindketten tudtuk, hogy ez nekünk való. Annyira jó volt a csapat, hogy műszak után együtt mentünk bulizni. Volt, hogy már kedden is, nem csak hétvégén.
- Robi: 1997. október végén léptünk be a céghez, és november 7-én nyílt meg a békéscsabai McDonald’s. Szerintem az is tetszett nekik, hogy ikrek vagyunk, az ilyesmi ritkaság.

- A vendégek mit kezdenek az ikerségetekkel? Érzek ebben egy jó francia vígjátéki vonalat.
- Robi: Persze, gyakran összetévesztenek minket. Ha egy műszakban dolgozunk, a vendég mondjuk elkezdi nekem leadni a rendelést, aztán kicsit meglepve Zolinál folytatja. Vagy ha egyikünk kasszánál van, a másikunk a vendégtérben, az asztalához érő vendég rácsodálkozik: hogy kerülsz ide ilyen gyorsan? Ha vicces a helyzet, néha rá is játszunk kicsit.

- Mit tanultatok a munkában? Miben vagytok jók?

- Zoli: Elsősorban fegyelmet, pontosságot, gyorsaságot tanultunk. Amúgy is tisztaságmániásak vagyunk, volt bennünk készség ahhoz, amit a rendszer elvár.
- Robi: Például inget vasalni is gyönyörűen tudunk. Háromszor is én lettem itt az étteremben az év dolgozója, pontosság, teljesítmény, megbízhatóság dolgában elég jók vagyunk.

- Miben változtatok meg Ti ebben a másfél évtizedben?
- Zoli: Megváltozott a pozíciónk, jobban keresünk, tudunk félrerakni, ruházkodni, komolyabban gondolkodunk a jövőről, a családról.

- Nem fárasztó mindig így együtt?
- Robi: Nem, elég jól bírjuk egymást. Amúgy Zoli a főnök, ő másodhelyettes, én host vagyok, a helyi marketingért felelek, promóciók, árváltozások. Világos, kinek mi a dolga. A munkában nincs ellenkezés, vagy testvéri harag, ez nem játszótér.

- Mi volt nehéz ebben a másfél évtizedben és mi a legjobb?
- Robi: Hát a korán kelés az eleinte nagyon nehéz volt, főként téli reggeleken beérni a 6 órás műszakkezdésre.
- Zoli: A vizsgákra készülés több hónapos időszakai nehezek, de a siker utána nagyon jó, értékesek az elismerések, a karrier. Nekem a természetfotózás a hobbim, nemrég a 15 éves jutalmamból megvehettem azt a fényképezőgépet, állványt és optikát, amire mindig vágytam. Nézzétek meg a képeimet.

- Robi: Én a kézilabdázást szerettem meg. Egy vendég egyszer elhívott játszani, aztán ott ragadtam kapusnak. Elég mozgékonyak vagyunk, 15 év alatt nagyjából egy kilót se híztunk.

- Ritka hűségeteket mivel hálálja meg a McDonald’s? Megéri?
- Zoli: Igen, a McDonald’s tényleg hálás ezért, és megadja a módját. A jubilálóknak oklevél, gálavacsora jár szép műsorral, fotózással és ráadásul még ajándékutalványt is kapnak hűségükért.
- Robi: Fontos elismerés az is, amilyen barátságosan az emberek köszönnek nekünk az Andrássy úton, örülnek a találkozásnak. Van olyan család, akik mindig hozzám állnak sorba, ragaszkodnak hozzám.

- Zoli: Tíz év után minden McDonald’s-dolgozónak jár két hónap szabadság, amit egyben vehet ki. Mint egy régi iskolai vakáció. Amíg mi nyaraltunk, meg néztük a pekingi olimpiát, itt az étteremben komolyan hiányoltak minket a vendégek: hol vannak az ikrek? Érdekes érzés, de ma már furcsa lenne ez a Meki nélkülünk.(%oldalmero(http://ad.adverticum.net/img.prm?zona=1759478&kampany=2400075&banner=2400082&ord=RANDOM_NUMBER)%)

• Terasz