Milyen volt a karácsony a középkorban? Az akkori emberek is boldogan, sok-sok dologgal készültek az ünnepre

Télen már évszázadok óta ünnepségekkel várták az előttük álló hosszabb nappalokat és kellemesebb időjárást az emberek. Több idő is jutott ekkor a mulatozásra, hiszen a földeken már kevesebb volt a tennivaló.

A keresztény karácsony a pogány ünnepekből, például a téli napforduló idején tartott Szaturnából nőtte ki magát, amit Szaturnusz, az aratás istenének tiszteletére tartottak a rómaiak. A középkorban a karácsony eleinte nem volt kifejezetten népszerű, később viszont Európa egyik legfontosabb vallási ünnepévé nőtte ki magát. 

Egy ideig tiltották az ajándékozást

Krisztus születésének időpontja nem szerepel a Bibliában, I. Gyula pápa volt az, aki a fontos esemény dátumának a december 25-ét jelölte ki. Ez egybevágna a korábban, a 2. században élt egyháztörténeti író, Sextus Julius Africanus elgondolásával, aki a Megváltó fogantatását a tavaszi napéjegyenlőség idejére tette. Emellett viszont a pogány ünnepek átalakítása is szerepet kaphatott I. Gyula döntésében. 

A kora kereszténység idején a karácsony nem volt olyan fontos ünnep, mint a január 6-a, vagyis a vízkereszt, ami a napkeleti bölcsek imádását, Jézus megkeresztelkedését és első csodáját kapcsolja össze. A karácsonyt eleinte az elmélyülés és a csendes imádkozás idejének tekintették, az érett középkorban viszont ez megváltozott, egyre nagyobb jelentőségre tett szert, és egyre nagyobb mulatság is kísérte. Az ünnepségek november 11-én, Szent Márton napján vették kezdetüket. Míg az egyház eleinte a pogány eredetűnek vélt ajándékozást tiltotta, később, amikor Krisztus születésére nagy lakomákkal, tánccal és énekléssel emlékeztek, újra népszerű lett a meglepetések adása is. 

Több uralkodó karácsonykor koronáztatta meg magát, így tett például 1066-ban I. Vilmos angol király is. A ceremóniát állítólag akkora vidámság kísérte, hogy a westminsteri apátság előtt álló őrök berohantak, mert azt hitték, hogy a királyt megtámadták. 

Evés-ivás, szórakozás

A karácsonyi lakomának a gazdagok és a szegények is lehetőségeikhez mérten megadták a módját. Már hetekkel korábban megkezdték a készülődést, levágták az állatokat, beszerezték a legjobb hozzávalókat. Az uralkodók népes vendégsereget hívtak, és nem fukarkodtak a finomságokkal sem. 1213-ból fennmaradt, hogy mik kerültek János angol király asztalára, az uralkodó többek között 10 ezer sózott angolnát rendelt. Hereford püspöke 1289-ben 41 embert hívott meg karácsony napjára, és a vendégek a három étkezés során egy kisebb hadseregnek elegendő húsmennyiséget fogyasztottak el, amit 40 gallon vörösborral, 4 gallon fehérborral öblítettek le - a sörről nincs adat. A szegényebb háztartások az ételadagot növelték meg, és nem volt ritka, hogy igencsak felöntöttek a garatra. A legrosszabbul egyébként a jobbágyok jártak, tőlük sok helyen azt várták el, hogy karácsonykor extra élelemmel, terményekkel kedveskedjenek az uraiknak. 

A szórakozásról nem csak az evés-ivás gondoskodott. December 28-án, aprószentek ünnepén a fiatal fiúk közül kiválasztották a karácsonyi püspököt, aki felvette az ünnepi ruhát, majd akár az igazi püspökön is gúnyolódhatott. Körmenetre indult, ahol pénzzel és élelemmel látták el. Egyes helyeken vidám házasságkötéseket is levezényelt. A mulatságban gyakran még a király is részt vett. A falvakban a hangulatot fokozták a különböző előadásokkal készülő vándorszínészek is. 

Meglepetéssel is megörvendeztették egymást az emberek, édességeket, élelmiszereket, de ékszereket, rózsafüzéreket, egyházi körökben könyveket is ajándékoztak. 

A készülődés részét képezte, különösen Itáliában, a jászol felállítása, a betlehemek, presepiók elkészítése, ez a hagyomány Assisi Szent Ferenctől eredeztethető, ő egy Greccióhoz közeli barlangban rendezte meg a jelenetet, emberekkel és állatokkal. Idővel az élő szereplőket a templomokban felváltották a bábuk. A vallásos közösségekben karácsonykor a templom volt a legfontosabb helyszín. A klérus tagjait gyakran meghívták az uralkodó kastélyába lakomázni, ha nem így történt, az apátságban különleges fogásokkal ünnepeltek. A középkorban nemcsak karácsonykor ajándékozták meg egymást az emberek, hanem január 1-jén is. Az előkelőségek, királyok, királynék ilyenkor különösen értékes meglepetéseket kaptak. 

A mendikálás hagyománya

Hazánkban az évszázados gyökerekkel rendelkező karácsonyi népszokásokat és hagyományokat, mint például a kántálást, ostyahordást, regölést, betlehemezést vagy mendikálást manapság a magyar nyelvterület egyes vidékein tartják csupán, pedig szüleink, nagyszüleink idejében még kifejezetten nagy figyelmet fordítottak ezen néphagyományok művelésére, ápolására és átörökítésére.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• karácsony
• középkor
• hagyomány
• történelem
• Terasz