Milyen volt a karácsony a középkorban? Az akkori emberek is boldogan, sok-sok dologgal készültek az ünnepre
A tehetősebbek megadták a módját az ünneplésnek.

királyok imádása
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Télen már évszázadok óta ünnepségekkel várták az előttük álló hosszabb nappalokat és kellemesebb időjárást az emberek. Több idő is jutott ekkor a mulatozásra, hiszen a földeken már kevesebb volt a tennivaló.

A keresztény karácsony a pogány ünnepekből, például a téli napforduló idején tartott Szaturnából nőtte ki magát, amit Szaturnusz, az aratás istenének tiszteletére tartottak a rómaiak. A középkorban a karácsony eleinte nem volt kifejezetten népszerű, később viszont Európa egyik legfontosabb vallási ünnepévé nőtte ki magát. 

Egy ideig tiltották az ajándékozást

Krisztus születésének időpontja nem szerepel a Bibliában, I. Gyula pápa volt az, aki a fontos esemény dátumának a december 25-ét jelölte ki. Ez egybevágna a korábban, a 2. században élt egyháztörténeti író, Sextus Julius Africanus elgondolásával, aki a Megváltó fogantatását a tavaszi napéjegyenlőség idejére tette. Emellett viszont a pogány ünnepek átalakítása is szerepet kaphatott I. Gyula döntésében. 

A kora kereszténység idején a karácsony nem volt olyan fontos ünnep, mint a január 6-a, vagyis a vízkereszt, ami a napkeleti bölcsek imádását, Jézus megkeresztelkedését és első csodáját kapcsolja össze. A karácsonyt eleinte az elmélyülés és a csendes imádkozás idejének tekintették, az érett középkorban viszont ez megváltozott, egyre nagyobb jelentőségre tett szert, és egyre nagyobb mulatság is kísérte. Az ünnepségek november 11-én, Szent Márton napján vették kezdetüket. Míg az egyház eleinte a pogány eredetűnek vélt ajándékozást tiltotta, később, amikor Krisztus születésére nagy lakomákkal, tánccal és énekléssel emlékeztek, újra népszerű lett a meglepetések adása is. 

I. Vilmos koronázása 1066 karácsonyán.
I. Vilmos koronázása 1066 karácsonyán.
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

Több uralkodó karácsonykor koronáztatta meg magát, így tett például 1066-ban I. Vilmos angol király is. A ceremóniát állítólag akkora vidámság kísérte, hogy a westminsteri apátság előtt álló őrök berohantak, mert azt hitték, hogy a királyt megtámadták. 

Evés-ivás, szórakozás

A karácsonyi lakomának a gazdagok és a szegények is lehetőségeikhez mérten megadták a módját. Már hetekkel korábban megkezdték a készülődést, levágták az állatokat, beszerezték a legjobb hozzávalókat. Az uralkodók népes vendégsereget hívtak, és nem fukarkodtak a finomságokkal sem. 1213-ból fennmaradt, hogy mik kerültek János angol király asztalára, az uralkodó többek között 10 ezer sózott angolnát rendelt. Hereford püspöke 1289-ben 41 embert hívott meg karácsony napjára, és a vendégek a három étkezés során egy kisebb hadseregnek elegendő húsmennyiséget fogyasztottak el, amit 40 gallon vörösborral, 4 gallon fehérborral öblítettek le - a sörről nincs adat. A szegényebb háztartások az ételadagot növelték meg, és nem volt ritka, hogy igencsak felöntöttek a garatra. A legrosszabbul egyébként a jobbágyok jártak, tőlük sok helyen azt várták el, hogy karácsonykor extra élelemmel, terményekkel kedveskedjenek az uraiknak. 

A szórakozásról nem csak az evés-ivás gondoskodott. December 28-án, aprószentek ünnepén a fiatal fiúk közül kiválasztották a karácsonyi püspököt, aki felvette az ünnepi ruhát, majd akár az igazi püspökön is gúnyolódhatott. Körmenetre indult, ahol pénzzel és élelemmel látták el. Egyes helyeken vidám házasságkötéseket is levezényelt. A mulatságban gyakran még a király is részt vett. A falvakban a hangulatot fokozták a különböző előadásokkal készülő vándorszínészek is. 

Meglepetéssel is megörvendeztették egymást az emberek, édességeket, élelmiszereket, de ékszereket, rózsafüzéreket, egyházi körökben könyveket is ajándékoztak. 

A cikk az ajánló után folytatódik

A készülődés részét képezte, különösen Itáliában, a jászol felállítása, a betlehemek, presepiók elkészítése, ez a hagyomány Assisi Szent Ferenctől eredeztethető, ő egy Greccióhoz közeli barlangban rendezte meg a jelenetet, emberekkel és állatokkal. Idővel az élő szereplőket a templomokban felváltották a bábuk. A vallásos közösségekben karácsonykor a templom volt a legfontosabb helyszín. A klérus tagjait gyakran meghívták az uralkodó kastélyába lakomázni, ha nem így történt, az apátságban különleges fogásokkal ünnepeltek. A középkorban nemcsak karácsonykor ajándékozták meg egymást az emberek, hanem január 1-jén is. Az előkelőségek, királyok, királynék ilyenkor különösen értékes meglepetéseket kaptak. 

A mendikálás hagyománya

Hazánkban az évszázados gyökerekkel rendelkező karácsonyi népszokásokat és hagyományokat, mint például a kántálást, ostyahordást, regölést, betlehemezést vagy mendikálást manapság a magyar nyelvterület egyes vidékein tartják csupán, pedig szüleink, nagyszüleink idejében még kifejezetten nagy figyelmet fordítottak ezen néphagyományok művelésére, ápolására és átörökítésére.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük