4 érdekes kérdés, amire garantáltan nem tudod a választ

Hol található a Föld legszárazabb területe?

Az Antarktiszon - a kontinens egyes részei kétmillió éve nem láttak esőt.
Sivatagoknak nevezzük azokat a területeket, ahol kevesebb mint 254 milliméter csapadék hullik évente.

A Szaharában mindössze évi 25 milliméter eső esik, az Antarktisz átlagos évi csapadékmennyisége pedig nagyjából ugyanennyi, de a kontinens 2%-a, a Dry Valleys - Száraz Völgyek - nevű terület hó- és jégmentes, és soha nem látott esőt.

Ám amellett, hogy az Antarktisz a Föld legszárazabb helye, egyúttal a legnedvesebb és a legszélesebb térsége is. A világ vízkészletének 70%-a ugyanis itt található, de jég formájában, és itt fújnak a legerősebb szelek.

Az antarktiszi Dry Valleys egyedülálló éghajlati viszonyait az úgynevezett katabatikus - a görög szó jelentése lefelé áramló -, más néven lavinaszelek okozzák, melyek akkor keletkeznek, amikor a gravitáció ereje egész egyszerűen lerántja a hideg, sűrű levegőt a magas hegyekből. A szél sebessége elérheti a 320 km/órát, és a folyamat közben elpárologtatja az összes nedvességet, vagyis a vizet, a jeget, a havat.

Ki volt a legveszélyesebb ember a történelemben?

Thomas Midgley kémikus az ohiói Daytonból, ő találta fel ugyanis a halogénezett szénhidrogéneket és az ólmozott benzint.
Midgley 1889-ben született, és mérnöknek tanult. Pályafutása korai szakaszában véletlenül felfedezte, hogy, ha jódot adagolnak a benzinhez, akkor a kopogás valamelyest csökken a motorban.

De ezzel nem érte be. Hat éven át tanulta autodidakta módon a kémiát, átrágta magát az egész periódusos rendszeren, hogy megtalálja a tökéletes megoldást. 1921-ben rá is bukkant.

A cég, amelynél akkor dolgozott, összeolvadt a General Motors-szal, és a nagyvállalat lelkesen alkalmazta ötletét, hogy kopogásmentessé tegye autói motorját. Az ehhez felhasznált anyag az ólom-tetra-etil volt. Az ólmozott üzemanyag átformálta az egész, modern világot, csakhogy mérgezőnek bizonyult, és alkalmazásának hét évtizede alatt több billió tonna ólmot juttatott az atmoszférába. Emberek ezreit betegítette meg, közöttük magát Midgley-t is, bár ő ezt tagadta.

Egyesek úgy gondolják, hogy Midgley-t a bűntudat motiválta, amikor kifejlesztett egy biztonságos alternatívát az egészségre ártalmas anyagok, például a kéndioxid semlegesítésére: a freont. A semleges, nem mérgező, hasznos, halogénezett szénhidrogének tökéletes megoldásnak tűntek. Sajnos ma már tudjuk, hogy tönkreteszik az ózonréteget, ezért 1987 óta nemzetközileg tiltják az előállításukat.

Hogyan mérik a földrengéseket?

MMS-skálán. Az elmúlt évtizedben a Moment Magnitude Scale a földrengéskutatók körében kiszorította a Richter-skálát.

Az MMS-t 1979-ben dolgozta ki Hiro Kanamori, illetve Tom Hanks - nem összekeverendő a színésszel -, a Kaliforniai Műszaki Intézet földrengéskutatója. Úgy találták, hogy a Richter-skála nem kielégítő, mert csupán a lökéshullámok erejét méri, ami nem jellemzi tökéletesen a földrengések hatását: előfordul, hogy a Richter-skálán mért nagy földrengések egyforma értékeket mutatnak, de eltérő pusztítást végeznek.

A Richter-skálával szemben az MMS azt az energiamennyiséget méri, mely a földrengéskor felszabadul. A szám a törés két része közötti elcsúszás távolságának és az érintett terület teljes terjedelmének a szorzata. Az MMS-t csak nagy földrengések esetében alkalmazzák, olyanoknál, melyek esetében a Richter-skálán mért érték meghaladja a 3,5-öt.

Milyen színű az univerzum?

Hivatalosan bézsszínű. Miután elemezték azokat a fényeket, melyeket az ausztráliai Galaxy Redshift Survey gyűjtött össze 2002-ben, az amerikai John Hopkins Egyetem tudósai levonták a következtetést: az univerzum halványzöld. Nem ezüstös pontokkal megszórt fekete, amilyennek látszik. Ám néhány héttel az Amerikai Csillagászati Társaság bejelentése után elismerték, hogy számításaikba hiba csúszott, és a világegyetem valójában inkább a vakondszín egyik barátságtalan árnyalatát mutatja.

A 17. század óta néhány ragyogó és kíváncsi elme tudni szerette volna, miért fekete az éjszakai ég. Ha az univerzum végtelen, és végtelen számú, egyenletesen eloszló csillagot tartalmaz, bármerre nézünk, mindenütt lennie kell csillagoknak, és az éjszakai égnek olyan fényesnek kellene lennie, mint a nappalinak. Ez Olbers-paradoxonként vált ismertté, azután, hogy a német csillagász, Heinrich Olbers leírta a problémát 1826-ban.

Azóta sem jelentkezett senki, egyetlen elfogadható magyarázattal sem, a Hubble űrteleszkóppal azonban végeztek hasonló céllal kísérleteket: a teleszkóp mélyképkameráját 2003-ban arra a pontra irányították, ahol az éjszakai ég a legsötétebbnek látszott, és egymillió másodpercen - körülbelül 11 napon - át felvételeket készíttettek vele.

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

_Promóció

Az elkészült képsorozat mindeddig ismeretlen galaxisok tízezreit mutatta: mindegyik csillagok százmillióiból áll, és végük az univerzum homályába vész.

• tudomány
• szórakozás
• intelligencia
• érdekességek a világból
• Terasz