Íme, akik miatt Orbán lemondani is hajlandó lett volna

Ismét hazánkban tárgyal az IMF, a cél ugyanaz: olcsó hitelt kapni az összeomlás elkerüléséhez. Kevesen tudják, de a Nemzetközi Valutaalap már a második világháború óta része a hazai gazdasági és politikai életnek.

A Kádár-korszak alatt is többször felmerült az IMF-hez való csatlakozás lehetősége, ráadásul már a nyolcvanas években kértünk a szervezettől hitelt. Cikkünkben ezt a korszakot mutatjuk be, az anyag elkészítésében segítségünkre volt Honvári János-Torda Csaba: Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz című tanulmánya, ami az ArchivNet oldalán jelent meg.

Már a háború után csatlakozni akartunk

A Nemzetközi Valutalapot a Világbankkal együtt 1945-ben alapították, az IMF a háború után döntő szerepet kapott Nyugat-Európa újjáépítésében. Magyarország csak a nyolcvanas években csatlakozott a szervezethez - úgy, hogy ez már jóval előbb, közvetlenül a háború után is felmerült a vezetőkben. Magyarországnak akkor az újjáépítéshez, a gazdaság elavult szerkezetének modernizálásához lett volna szüksége külső pénzügyi forrásokra, ám az amerikaiak megvétózták belépésünket.

1963-ra kapcsolatunk normalizálódott az amerikaiakkal, és ekkor már az amerikai üzletemberek szorgalmazták Magyarország IMF-be való belépését. Ez hazánknak is jól jött volna, a hatvanas évek közepén ugyanis ismét felborult a magyar gazdaság egyensúlya.

Az MNB 1966. március 2-án részletes javaslatot dolgozott ki a kapcsolatfelvételre, ez azonban egészen a nyolcvanas évekig nem jött össze. Ennek két oka lehetett: egyrészt a szovjetek egyáltalán nem örültek ilyen irányú terveinknek, mondhatni, megtiltották a csatlakozást, másrészt a a gazdaságunk az összeomlások előtt mindig pozitív irányba mozdult el, főként a Szovjetunió segítségnyújtásainak köszönhetően.

Kellett a pénz, de a szovjetek mindig kisegítettek

A csatlakozás a hetvenes évek elején került ismét napirendre, 1973. március 6-án aláírták azt a pénzügyi egyezményt, amellyel Magyarország rendezte a háborús károkból és az államosításból adódó - a fejlett tőkés országok közül már csak az USA-val szemben fennálló - tartozását. Ezzel a csatlakozás elől elhárult a legfontosabb akadály, ami nem volt rossz hír, mert az infrastrukturális beruházások a szokásos kereten felül további 100-120 milliárd forintot igényeltek. Ezt az összeget nem feltétlenül az IMF-től remélték, de abban bíztak, hogy a Valutalapba való belépés után hazánk a nemzetközi pénzpiacon könnyebben jut hitelekhez.

Kádárnak azonban nem tetszett az ötlet, így a csatlakozásból megint nem lett semmi. Aztán a nyolcvanas évek elején megint borzasztó állapotba került a gazdaság, az ügy több mint sürgető lett.

Ismerős mondatok

A szovjet miniszterelnök ekkoriban az IMF-ről úgy vélekedett - lehet, hogy ez elmondottak ismerősek lesznek -, hogy a szervezet politikai befolyást gyakorol azokra, akik a karmai közé kerülnek, ráadásul rendkívül szigorú belső pénzügyi szabályokat kényszerít ki, melyek révén nagy társadalmi feszültségeket, időnként véres zavargásokba torkolló elégedetlenséget gerjesztenek. Kádár még egy darabig megpróbálta tolni a tárgyalások megkezdését, ám mikor 1981 júliusában rádöbbent, hogy nem jön az újabb segítség, döntés született arról, hogy kezdeményezzük hazánk felvételét a Világbankba és az IMF-be.

Az utolsó pillatanban tagok lettünk, aztán gyorsan fel is vettünk egy hitelt

A csatlakozási kérelem benyújtását követően az IMF azonnal megkezdte a felvételi eljárást, és bár ez hozott eredményeket, a baj nem múlt el. Hazánk 1982-ben, gazdasági szempontból az utolsó pillanatban csatlakozott az IMF-hez.

Két hét sem telt el a hivatalos taggá válás után, amikor Budapestre érkezett az első IMF-szakértői csoport. A konzultációk egészen június 12-ig tartottak, aminek a célja az 1982. évi lehetséges hitelfelvétel előkészítése volt. A szakértők gazdaságirányítási rendszerünkkel, annak továbbfejlesztésével, gazdaságpolitikánkkal, gazdasági helyzetünkkel ismerkedtek, és főképpen azokat a hazai elgondolásokat, intézkedéseket mérlegelték, amelyekkel megteremthetők az egyensúlyi helyzet javításának feltételei. 1982. június 24-én Magyarország a Világbanknak is tagja lett.

Az első hitel után jött a többi

Az IMF 1982. december 8-án 475 millió SDR értékű készenléti hitel folyósítása mellett döntött, ami a legjobbkor érkezett az országba. Hiába vehettük azonban fel az első hitelt, az még tűzoltásra sem volt elegendő, így ezután még többször fordultunk az IMF-hez - a rendszerváltásig, majd azután is. Magyarország utoljára Gyurcsány Ferenc idejében vett fel hitelt, most pedig Orbán Viktoron a sor, aki saját bankunkként emlegette az IMF-et. Ez a kijelentés a fentiek ismeretében mindenképpen érdekes. A miniszterelnök egyébként nem megerősített információk szerint korábban azt mondta, "ha az IMF jön, én el". Az IMF jött, Orbán Viktor maradt, a tárgyalások megkezdődtek.

• orbán viktor
• európai unió
• belföld
• imf
• Terasz