Egy férfi sziluettjét vették észre az erdőben a táborozók: nagyon durva, ami utána történt

Elképesztő sztorikat produkál az élet, az internet pedig az egyik legjobb hely arra, hogy az emberek megosszák ezeket a világgal. Unalmas percekben érdemes pörgetni az ilyen témájú fórumokat, mert egészen emlékezetes, sőt olykor hajmeresztő dolgokat lehet olvasni rajtuk.

Korábban valaki feltett egy kérdést a Redditen, mely így szólt: Mi a te „ezt soha senki nem fogja elhinni” igaz történeted? A topikindítóra döbbenetes válaszok érkeztek, és voltak köztük olyanok is, amelyekbe a többi kommentelő is beleborzongott. Ezekből szemezgettünk: jöjjön néhány igaz, ijesztő történet, valódi emberektől.

Ijesztő történetek

„Az Appalache-hegységben sátoroztam három barátommal. Egyik este, éjfél körül történeteket meséltünk és nevettünk a tűz körül ülve. A mellettem ülő barátom megragadta a lábam, és az erdőbe mutatott. Mindketten láttuk egy férfi sziluettjét, aki ott állt. Felé kiáltva megszólítottuk, de megfordult és eltűnt a szemünk elől. 18 évesek voltunk, nem volt térerő, éjfél volt és már az összes sátrat felállítottuk. Túl késő volt másik helyet keresni, hogy eltávolodjunk a fickótól, bárki is volt az, ahhoz pedig túlságosan féltünk, hogy megkeressük őt.

Úgy döntöttünk, váltásban alszunk, és ketten folyamatosan őrködnek. Az éjjel további részében nyomát sem láttuk. Rendben kijutottunk az erdőből. Két nappal később két túrázót leszúrt és meggyilkolt egy mentálisan zavart férfi, akivel egy ösvényen találkoztak, nem messze a táborhelyünktől. Azóta gyakran tűnődöm rajta, aznap éjjel milyen közel voltunk ahhoz, hogy eltegyen láb alól egy késes gyilkos.”

„Egy kis mezőn játszottam a barátom drónjával. A drón leesett, mert megszakadt a kapcsolat a vezérlővel, úgyhogy odaszaladtam, hogy felvegyem. Fel is kaptam, ekkor elkezdett leszállni a köd. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, sétálni kezdtem a barátom felé. Abból sejtettem, hogy valami nem stimmel, hogy már nagyjából egy perce gyalogoltam, de még mindig nem értem oda. Ahogy már említettem, egy kicsi mezőn voltunk. Ráadásul, ha ennyit sétáltam volna bármelyik irányba, bele kellett volna futnom egy piknikasztalba, egy játszótérbe, vagy le kellett volna mennem egy dombon, de egyik sem történt meg.

A köd miatt nem tudtam megmondani, merre van a Nap, csak én voltam, a homály és egy kis fű a lábam alatt. Feltűnően nagy volt a csend. Futni kezdtem, de nagyjából két perc után még mindig nem láttam semmi újat. Hirtelen, a semmiből megláttam a barátomat, aki azt kérdezte, jól vagyok-e. Ekkor a köd eloszlott, a barátom pedig elmondta, hogy az elmúlt egy percben egy helyben álltam.”

„Kisbabaként valószínűleg majdnem elraboltak. Csak másfél éves voltam, amikor történt, így nyilván nem emlékszem rá, és a legmegbízhatóbb forrás – édesanyám - nem hajlandó erről beszélni, ezért édesapámtól kellett hallanom. Egy este, nagyjából egy hónappal az öcsém születése után anyám sírásra ébredt, ezért felkelt, és átment megnézni az újszülött testvéremet. A baba aludt, ezért átment az én szobámba engem ellenőrizni, de nem voltam a kiságyamban. Anya pánikba esett és lerohant a földszintre, ahol azt látta, hogy sírva ülök a kanapén.

Nem hiszem, hogy magamtól kerültem oda, mert az ágyrács zárva volt, apám pedig azt mondta, azelőtt sosem látott egyedül felmászni a kanapéra. Egyik szülőm sem alvajáró, ezért úgy gondolom, majdnem elraboltak. Akárhogy is, veszélyes helyzet volt. Ha mégis én mentem le, mi lett volna, ha leesem és megsérülök? Ha viszont valaki megpróbált elvinni, mit tett volna velem, ha sikerrel jár? Magam is alig hittem el ezt a sztorit, de a rémület, amit anyám szemében láttam a pár alkalommal, mikor valaki felhozta ezt a történetet, meggyőzött róla, hogy igaz.”

„16 lehettem, a városi plázánál voltam. Közeledett a záróra, de muszáj volt használnom a mosdót, úgyhogy bementem. Amikor végeztem, hallottam, hogy nyílik az ajtó, és lépések közelednek. Két piros bohóccipőt pillantottam meg a fülkém előtt... Azonnal kiakadtam. Örökkévalóságnak tűnt, amíg vártam, hogy az illető meghátráljon. Kinyitottam az ajtót, és megláttam egy rohadt bohócot, aki engem bámult. Olyan volt, mint egy ijesztő, kövér példány, festett kamu-mosollyal az arcán.

Elmentem mellette, kezet sem mostam, és kirohantam a mosdóból, majd a plázából is, és beültem a kocsimba. Egy héttel később egy hírlapban olvastam egy cikket arról, hogy megerősítették a pláza biztonságát, mert egy bohócjelmezes személy megkéselt egy férfit az épület előtt.”

A fotók illusztrációk. Forrás: Getty Images.

• igaz történet
• ijesztő
• reddit
• táborozás
• gyilkosság
• rejtélyes esetek
• érdekes esetek
• érdekességek a világból
• Terasz