Így lettünk a munkanélküliek hazája

A munkanélküliség minden piacgazdaságban természetes jelenség, az államnak küzdenie kell azért, hogy a megfelelő méreteken belül tartsa. Munkanélkülinek számít az, aki szeretne és tudna is dolgozni, de nem nyílik rá lehetősége. Nem tartozik ide, aki nem keres munkát, és nem is áll szándékában dolgozni. Adatok csak a regisztrált munkanélküliek számáról állnak rendelkezésre, a nem regisztráltakat a hatóságok nem tudják nyomon követni.

Már az előző rendszerben is felütötte a fejét

A munkanélküliség megjelent már a nyolcvanas években is, de csak a kilencvenes évek elején öltött nagyobb méreteket. A rendszerváltással nemcsak a politika, hanem a gazdaság szerkezete is alapjaiban változott meg. A kilencvenes évek elején támogatások szűntek meg, jelentősen csökkent az export, visszaesett a termelés, így bizonyos területeken kevesebb munkaerőre volt szükség.

Mindemellett az aktív korcsoportba tartozók száma csaknem százezerrel növekedett 1989 és 1993 között. Ebben az időszakban majdnem egymillióval esett vissza az aktív keresők száma.

1993: 17%-os munkanélküliségi ráta

A munkanélküliségi ráta 1993-ra elérte a 17%-ot, nagyjából harmincezer főről több mint hétszázezerre nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. Nem szabad elfelejteni, hogy ekkoriban a munkanélküliség még új fogalomnak számított, és gyakran meg kellett küzdeni az érintetteknek pszichés problémákkal, a feleslegessé válás érzésével is, ami tovább nehezítette a munkaerőpiacra való visszatérést.

Az ezredforduló időszakában sikerült egy kicsit visszaszorítani.
1993-tól a munkanélküliek aránya csökkenő tendenciát mutatott, amihez az elején hozzájárult az is, hogy további támogatás hiányában sokan kikerültek a nyilvántartási rendszerből, miközben továbbra sem tudtak elhelyezkedni.

1997-2002: helyreáll a rend

1997-ben következett be a fordulat, amikortól valójában emelkedett a foglalkoztatottság, és nem csak a regisztrált munkanélküliek száma csökkent. A csökkenő tendencia 2002-ig folytatódott. Ebben az évben újabb fordulat állt be, a foglalkoztatottság növekedése ellenére a munkanélküliségi ráta lassan, de folyamatosan nőtt. 2004-ben 244 ezer, 2006-ban már 306 ezer munkanélkülit tartottak számon.

Újabb csúcs az évtized végére

A munkanélküliek száma 2010 februárja és áprilisa között 11,8%-os rátával, vagyis 498 ezer munkanélkülivel csúcsot döntött, amire a rendszerváltás időszaka óta nem volt példa. 2010 végére ez az érték 10,8 %-ra, 462 ezer főre csökkent, 2010-ben a munkanélküliek éves átlaga 475 ezer fő volt.

2011 első két hónapjában az arány ismét felugrott 11,5%-ra, majd február-áprilisban 11,4%-ra csökkent a munkanélküliségi ráta, a munkanélküliek száma ekkor 481 ezer főt tett ki. A mérséklődés köszönhető annak, hogy megnövekedett a feldolgozóipar kereslete, valamint beindultak a szezonális munkák. Az elemzők lassú javulást várnak a közeljövőben.

Álláskeresési idő: több mint másfél év

Az átlagos álláskeresési idő több mint másfél évre nőtt. Napjainkban munkát találni nem könnyű feladat, jóval több elvárásnak kell megfelelni az elhelyezkedni vágyóknak, mint néhány évvel ezelőtt. A magasabb szintű képzettség nem jelent már garanciát az álláslehetőségek tekintetében.

Alapvető elvárássá nőtte ki magát a nyelvtudás és számítógépes ismeretek mellett a két-három éves munkatapasztalat az adott területen, mivel az iskolai képzés nem feltétlenül van összhangban a munkaerő-piaci elvárásokkal. Nem nyugodhat meg azonban a munkavállaló az elhelyezkedés után sem, folyamatosan képeznie kell magát, hogy lépést tudjon tartani a felgyorsult fejlődéssel.

• munkanélküliség
• központi statisztikai hivatal
• munkaerőpiac
• Terasz