4 szívszorító, igaz történeten alapuló film

Különleges látványok és effektek, kacifántos, csavarokkal teli fikciók helyett néha elég egy igaz történet ahhoz, hogy egy mozi valóban felejthetetlen élményt nyújtson.

Ha igazán jó filmre vágysz, válaszd a következő négy, igaz történeten alapuló alkotást - garantáltan nem csalódsz majd.

Az elefántember - 1980

Mel Brooks sokáig harcolt azért, hogy John Merrick - akit daganatai miatt csak elefántembernek gúnyoltak - története filmre kerüljön, és azt David Lynch rendezze meg. A gyönyörű, fekete-fehér szélesvásznon úgy jelenik meg a 19. század Londonja, mint a viktoriánus kor finnyás érzékenységének és az ipari forradalom sivárságának csúnya és nem kívánt gyermeke.
A jólelkű orvos - Anthony Hopkins - egy mutatványosbódéból menti ki Merricket, aki megpróbál beilleszkedni abba a világba, mely félelemmel vegyes undorral nézett rá egész életében. Hiába tanulja meg az illemet és a szokásokat, nem tudja az emberek előítéleteit és viszolygását legyőzni.

A felismerhetetlenre maszkírozott John Hurt olyan átéléssel és méltósággal játssza Merricket, ami a többrétegnyi festéken is átsugárzik, Hopkins pedig kitűnően ábrázolja a kétségek között vergődő doktort, aki attól fél, hogy akaratlanul is kihasználja a szerencsétlen embert.
A film mindenkinek elismerést hozott, és egyben lehetővé tette, hogy Lynch végre kitörhessen a művészfilm gettójából.

A bal lábam - 1989

Bár megvolt rá az esély, hogy A bal lábam érzelgős, depressziós alkotás legyen, végül meglepően szórakoztató, józan, humoros és felemelő, mégis igen megható megdicsőülése lett Christy Brown életének, aki lebénult testének börtönében élve vált elismert művésszé és íróvá.
Daniel Day-Lewis lenyűgöző a szerepben, Brenda Fricker ragyogóan hozza Christy jámbor, gondterhelt anyját, Ray McAnally pedig, aki nem érte meg a film bemutatóját, Christy kiszámíthatatlan, alkoholista apját alakította utolsó, jellemábrázolásban gazdag szerepében.

Az elsőfilmes Jim Sheridan és a forgatókönyvíró, Shane Connaughton története az élet csodájának és Christy megtörhetetlen lelkének túláradó élményét hagyja maga után a nézőben. A híres bal láb, az egyetlen testrész, amelyet Christy irányítani tud, egyszerre tölt be komikus és tragikus szerepet: megmenti anyja életét, gólokat lő, leüti ellenfelét egy kocsmai verekedésben, öngyilkosságot kísérel meg, téglákat rak egymásra, önéletrajzot gépel.
Daniel Day-Lewis mesterien küzdött meg a merev, kifordult test és a sérült beszédkészség nehézségeivel. Olyan embert jelenített meg, akinek esze nem könnyíti meg az életét, ám humora, vágya és konok akarata felderíti mindazt, ami egyébként szívfacsaró lenne.

Schindler listája - 1993

Thomas Keneally dokumentumregénye - melyből Steven Zaillan írt remekül felépített forgatókönyvet - magával ragadó történet a náci üzletemberről, Oskar Schindlerről, aki több mint 1100 lengyel zsidó életét mentette meg. Spielberg remek munkát végzett, mely képes 185 percig fenntartani az érdeklődést, és jóval többet mutat a szokásos fikciós holokausztfilmeknél.

Spielberg ráadásul két területen is bizonyítja kivételes képességeit: egyrészt maximális intenzitással ábrázolja a könyvet átható borzalmat és pátoszt, másrészt - mintegy ellensúlyként - lenyűgöző képet ad a magas rangú nácik előkelő életéről és az abszolút hatalomról.
Liam Neeson Schindler-alakítása hatásosan vezet be a nácik világába, míg a zsidó könyvelőt, Schindler jobbkezét és élő lelkiismeretét játszó Ben Kingsley finom eszközeivel a lengyel zsidók világába kalauzolja a nézőt.
Egyszerűen felejthetetlen alkotás.

Mennyei teremtmények - 1994

A tragédiába torkolló igaz történetek megfilmesítői gyakran esnek a rajongás és a túlzott ünnepélyesség hibájába. Peter Jackson a kivétel, akit mára híressé tett A Gyűrűk Ura-trilógia, de már a Mennyei teremtményekben is a jó és rossz, az ártatlanság és a bűn, a vígjáték és a dráma között húzódó vékony határvonal megtalálásával kísérletezett.

A rendező szabadon dolgoz fel egy 1952-es gyilkossági esetet, melyben két új-zélandi iskolás lány, Pauline Parker és Juliet Hulme megölte Pauline anyját, hogy ne kelljen elválniuk egymástól.
A film egyszerre pikáns és megható, két tudálékos, a sorból kilógó kamaszlány balvégzetű szerelmének parabolájaként adja elő az esetet.

Az elgondolkodtató és megnyerő alkotás azonban nem annyira a leszbikus kamaszhisztéria bírálata, mint inkább az ötvenes években a szexualitás bármely formájával szembeni felnőtt burzsoá hisztéria elleni vádirat.

Cikkünk megírásában az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyv segített.

• kultúra
• szabadidő
• szórakozás
• film
• Terasz