"Hogyan is halhatna meg az, aki halhatatlan"

Halottak napja van, az ünnep alkalmából Mádl Ferencre, Makovecz Imrére és Habsburg Ottóra emlékezünk.

2011. június 7-én helyezték örök nyugalomra Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Mádl Ferenc május 29-én hunyt el, a néhai államfő a 28-as számú parcella első sorának 40. sírhelyén nyugszik.

A volt államfő búcsúztatása a történelmi zászlók bevonulásával és a Himnusz elhangzásával, katonai tiszteletadás mellett kezdődött délután fél ötkor. A volt köztársasági elnök temetésén felesége, Mádl Dalma, gyermekei és családjának más tagjai mellett magyar és külföldi politikusok is részt vettek. Mádl Ferenc búcsúztatásán jelen volt Schmitt Pál jelenlegi, Göncz Árpád és Sólyom László volt államfő, Orbán Viktor jelenlegi, valamint Boross Péter és Medgyessy Péter egykori kormányfő. Az Orbán-kormány több tagja, valamint Kövér László házelnök is a vendégek között foglalt helyet.

A volt köztársasági elnök 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, ezt követően bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia -MTA - Központi Hivatalában dolgozott.

1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens volt, 1973-tól egyetemi tanár, 1972 és 1980 között pedig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa.

1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el, majd az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékét vezette. A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködött a kormány
tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, és külön megbízás alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szervezetekben. 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett.

1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-Fidesz köztársaságielnök-jelöltje
volt. Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, tisztségébe 2000. augusztus 4-én iktatták be, öt évig volt államfő.

A Habsburg-ház utolsó trónörököse

Habsburg Ottó július 4-én, 98 évesen hunyt el a németországi Pöckingben, az utolsó magyar király, IV. Károly legidősebb fiát a Habsburgok családi kriptájában, a bécsi Kapucinus templomban temették el, szívét a testtől külön, a pannonhalmi főapátságban helyezték örök nyugalomra.

A Habsburg-ház utolsó trónörököse - aki a hatvanas években lemondott trónigényéről - két éve németországi otthonában leesett a lépcsőn, ezután megrendült az egészsége. Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina tavaly halt meg.

Az egykori trónörökös több nyelven beszélt, német, osztrák, magyar és horvát állampolgár is volt. Az egységes Európa meggyőződéses híveként kezdettől fogva támogatta Magyarország, Szlovénia és Horvátország felvételét az Európai Unióba. A bajor Keresztényszociális Unió - CSU - képviselőjeként 20 éven át, 1979-től 1999-ig az Európai Parlament tagja volt.

Még ennél is hosszabb időn keresztül, 1973-tól egészen 2004-ig töltötte be a Nemzetközi Páneurópai Unió elnöki tisztségét. Ő volt az egyik fő kezdeményezője az 1989-ben a magyar-osztrák határon szervezett "páneurópai pikniknek", amely során több mint 600 keletnémet jutott át Ausztriába.

Az esemény később a vasfüggöny leomlásának és a kelet-európai államszocialista rendszerek megszűnésének egyik jelképe lett. - Ha valaki egyszer megízleli a politika ópiumát, többé nem szabadul tőle - mondta Habsburg Ottó. Hét gyermeke közül a legkisebb, a Pest megyei Sóskúton lakó György magyar állampolgár, 2009-ben jelöltként indult az EP-választásokon a Magyar Demokrata Fórum listáján.

Makovecz Imre

2011. szeptember 27-én, életének 76. évében hunyt el a nemzetközi hírű építész. Makovecz Imrét október elején helyezték örök nyugalomra, búcsúztatásán több ezren vettek részt a Farkasréti temetőben. A szertartáson Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mondott.

- Hogyan is halhatna meg az, aki halhatatlan, hogyan is hagyhatna itt az, akinek lépten-nyomon belebotlik az ember az épületeibe: a Puskás Akadémia kollégiumába, a katolikus egyetem auditóriumába vagy éppen Csíksomlyóban? - mondta búcsúztatásában a magyar kormányfő.

Makovecz Imre 1935. november 20-án Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. 21 éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett, 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. Néhány kollégájával az elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezett, a sorozatos "betartások", adminisztratív gátak ellenére fiatal építészek lelkes csoportjával sikerült olcsó helyi anyagokból szinte pénz nélkül újjáépíteniük számos közösségi épületet.

Sárospatakon emberléptékű, a panelnél jóval olcsóbb lakóházakat is kezdtek építeni, az általa tervezett művelődési házat az év tíz legérdekesebb alkotása közé rangsorolta az építészek nemzetközi szövetsége.

Állását mégis el kellett hagynia, a tervezési díjat sem kapta meg, ezután önkéntes száműzetésbe vonult. Első figyelemre méltó munkájának a paksi templomot tartotta, amely országos hírnevet hozott számára. Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a siófoki evangélikus templom. Talán legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon, amiért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Makovecz Imre 1969-ben megkapta az Ybl-díjat, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima-díjat. 2008-ban Teleki Pál-érdemérmet kapott, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal tüntették ki. 2010-ben Zala megye, 2011 júniusában Budapest díszpolgárává választották. 2011. szeptember 10-én még átvette a Szent István-díjat az esztergomi Vármúzeum Koronatermében.

Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek.

• halál
• belföld
• Terasz