A nácik rendezték a 20. századi Németország egyik legjobb kiállítását: egészen más volt vele a céljuk

Adolf Hitler fennmaradt festményei nem képviselnek különösebb művészeti értéket, hogy az aukciókon van rájuk kereslet, az leginkább az alkotó személyének köszönhető.

A diktátor kevés sikert könyvelhetett el a művészetben, de egész életében folytatta a festést. A Mein Kampfban is felidézte, hogy be szeretett volna jutni a Bécsi Szépművészeti Akadémiára - hiába. Műveire nem hatottak a kortárs áramlatok, leginkább a 19. századi és korábbi nagy mesterek stílusát másolta. A modern művészettel nem tudott mit kezdeni, mély megvetéssel tekintett rá, és véleményében természetesen a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt is osztozott.

Elfajzott művészet a náci Németországban

A 20. század első évtizedeiben radikálisan új művészet volt kibontakozóban Németországban. A múzeumok nem győzték gyűjteni és bemutatni a kortárs alkotók műveit. Olyan művészekről van szó, mint például Max Beckmann, Ernst Ludwig Kirchner, Paul Klee és még sokan mások, munkáik nagy, sok esetben nemzetközi érdeklődésre tartottak számot. Amint Adolf Hitlert kancellárrá nevezték ki 1933 januárjában, a nácik hozzáláttak a progresszív művészettel való leszámolásnak.

Az intézmények előbb csak felhagytak a művek gyűjtésével, a következő években pedig több mint 20 ezer műtárgyat távolítottak el az állami fenntartású múzeumokból. 1937-ben Goebbels felszólította Adolf Zieglert, hogy a Birodalom múzeumaiból és művészeti gyűjteményeiből minden megmaradt modernnek, degeneráltnak vagy felforgatónak ítélt művet kobozzon el.

Entartete Kunst

1937-ben kiállítást is rendeztek Münchenben, amelyen 740 elfajzottnak bélyegzett, elkobzott kortárs művészeti alkotást, festményt, szobrokat, könyveket állítottak ki. A július 19-én megnyitott tárlat az Entartete Kunst, vagyis az Elfajzott művészet nevet kapta, és egészen november végéig várta a látogatókat. A náci vezetés azt kívánta demonstrálni vele, hogy a művészetben felbukkanó modern tendenciák, mint amilyen például az absztrakció is, a genetikai alsóbbrendűség és a morális hanyatlás következményei, és megmutatkozik bennük a zsidó szellem.

A 112 kiállított művésznek csak elenyésző része volt zsidó származású. A műtárgyak mellett helytelenítő címkéken szerepelt, hogy a múzeumok mennyit fizetettek az adott művekért - az árakat persze jócskán eltúlozták. Nyílt párhuzamot vontak a modern művészet és a mentális betegségek között. A 20. századi művészet rajongói minden bizonnyal órákat töltenének el egy hasonló alkotásokat felvonultató tárlaton bolyongva: egyebek mellett Klee-től, Kokoschkától, Kandinszkijtól, Chagalltól, Mondriantól, illetve a magyar származású Moholy-Nagy Lászlótól is szerepelt munka a kiállításon. A képek egy részét később megsemmisítették, a másik részét pedig a kormány nevében eljáró műkereskedők értékesítették. A közvéleményt a modern művészet ellen hangoló kiállítás később 11 német és osztrák városba eljutott.

Az Elfajzott művészettel egy időben megrendezték a Große Deutsche Kunstausstellungot, vagyis a Nagy Német Művészeti Kiállítást, ahol a hivatalosan is elismert, jóváhagyott, a német szellemet méltó módon képviselő alkotók műveit állították ki. Mondani sem kell, az Entartete Kunst jóval nagyobb nyilvánossághoz jutott, négy hónap alatt több mint kétmillió látogatót vonzott, közel három és félszer annyit, mint a Große Deutsche Kunstausstellung.

Amikor Hitler fillérekből tengődött, és képeslapokat másolt

Kevesen tudják, és talán még kevesebben gondolnák, hogy a később világuralomra törekvő Hitler eleinte homlokegyenest más pályára készült, mint ahol kikötött. A sors keserves fordulata, hogy nem az eredeti elképzelését sikerült megvalósítania.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• náci
• művészet
• kiállítás
• történelem
• németország
• Terasz