Már az almát is hamisítják...

A vásárlók többsége igényli az új dolgokat, az élelmiszerkínálat színesedését, az elvárások és a fogyasztók számának növekedésével párhuzamosan pedig szinte szükségszerűen virágzik az élelmiszer-hamisítás.

A becsapás régen kezdődött...

Talán megnyugtató lehetne, hogy az élelmiszer-hamisítást a törvény bünteti.

Csakhogy egyrészt létezik törvényesített élelmiszer-hamisítás, másrészt a hamisított termékekről jobb esetben csak üzletekbe kerülésük, rosszabb esetben megvásárlásuk, illetve fogyasztásuk után derülhet ki, hogy hamisak! De azt, aki megbetegedett a hamisított élelmiszertől, vagy nem részesülhetett annak eredeti és elvárt tápláló hatásában, avagy egyszerűen ízlelésében vált becsapottá, nem vigasztalódhat, hogy létezik fogyasztóvédelmi törvény, mely a bűnözőt pénzbírsággal szankcionálja...

A szemünk előtt történik

A legkirívóbb törvényesített hamisítás a joghurtok és a tasakos levesek esetében érhető tetten, amikor is az eredeti ízeket kémiai ízekkel helyettesítik, és fosztják meg ezzel a terméket szerves, tápláló hatásától. A jó ízű eper ugyanis nemcsak azért jó ízű, hogy gyönyörrel ajándékozzon meg bennünket, hanem azért is, hogy megegyük: a szervezet, az agy a jó íz alapján fogyaszt, tudja, hogy a rossz ízű dolog káros számára.

Ezért a természetben a mérgező dolgok, bogyók általában keserűek, vagy olyan színűek, ami alapján eldönthetjük, fogyaszthatók-e vagy sem. A darazsat vagy a nyílméregbékákat a ragadozók nem eszik meg, de ha befestenénk őket - így megszüntetnék az étkezési stoptáblát -, és még a szagukat, illatukat is megváltoztatnánk, bekapnák őket. Az élelmiszer-hamisítás ezért merénylet: ízt és színt ad a terméknek, fogyaszthatóvá teszi a fogyaszthatatlant...

Elgondolkodtató!
Az élelmiszer-hamisítók nemcsak az ösztönökre, hanem a táplálkozással kapcsolatos státusszimbólumokra is apellálnak. Régen a jó falatokhoz, a minőségi élelmiszerekhez csak a gazdagok juthattak hozzá, a szegényeknek - némi túlzással - csak az egyszerű rántott leves jutott. A nagy hamisítási mozgalomnak az ismeretlen "eredetű" multinacionális cégek és a még ismeretlen vállalkozók jelenléte is lökést ad, és emeli a hamisítást multinacionális, nagyipari szintre.

Téglapor és ólom - jelöletlenül

A termékeken nem jelölik a hamisságot, ellenben védjeggyel látják el a megbízhatót. A hamisítás, az eladhatóvá varázsolás technikája a termékben ölt testet, és ugye elsősorban annak színét, szagát, nagyságát érinti. Másrészt az ízét: a terméket az átalakító anyag hozzáadásával vagy az alkotóanyagok genetikai módosításával teszik szalonképessé.

A termőföld nagy része mára kifosztott, műtrágyázással, vegyszerek adagolásával sem lehet a fogyasztói társadalom igényeit kielégítő növényeket kipréselni belőle. Ismert példa a magyar fűszerpaprika, mely nemesítés, tehát természetes szelekció útján, a helyi éghajlati, területi adottságoknak köszönhetően vált szép pirossá, sajátos ízűvé. Nevelőföldje még értékes anyagokat rejt magában, ezért az innen származó paprika a maga természetességében teszi ínycsiklandóvá az ételt. A kevésbé piros, idegen vagy rossz termésű saját paprikához téglaport kevernek, ettől ez is szép pirosnak tűnik.
Előfordult, hogy ólmot adtak hozzá - bár ez nem hamisítás, hanem súlycsalással elkövetett mérgezés. A legnagyobb csapda, hogy a paprikát megveszed, és csak utána kóstolod meg, vagy még ezt sem: mehet egyből a levesbe. Ha más fűszert is használsz, lehet, hogy észre sem veszed, hogy hamis a paprika, a nem magyar paprikához szokott külföldi pedig egyáltalán nem veszi észre, hogy téglaporos paprikát eszik.

Zöldségek, gyümölcsök és módosult génjeik

A téglaporozást a termék forgalmazója, a felvásárló, a kereskedő, esetleg a csomagolócég végezheti. A paprikát genetikailag is lehet hamisítani - módosítani -, ekkor belülről történik a "téglaporozás": a növény önmagába építi a "téglaport".

Genetikai módosítással a növény termését egyrészt a lehető legoptimálisabb, legjobban eladható méretűvé, színűvé lehet formálni, másrészt magát a növényt saját szervezete által lehet megvédeni a kártevőktől, ilyenkor a növény maga védekezik: génjeit vírusok közreműködésével baktériumgénekkel kombinálják, ezért ez nem növény, hanem egy növénynek álcázott, növénynek kikiáltott új élőlény - ezért hamis. Hamisításukat világcégek és a "tudomány" inspirálásában tudósok végzik: a megrendelő vagy az állam, vagy maga a multinacionális cég. Persze, a túlnépesedett emberiség érdekében folyik minden, hogy legyen mit ennünk a kártevőkkel és terméketlen földekkel teli, változó éghajlatú világunkban...

A méz és a bor sem ússza meg!

A méztermelőket a mézhamisítók, a borászokat a borhamisítók teszik tönkre. A hamis méz a kevert méz, amikor valaki összekeveri a termelőktől felvásárolt mézeket, hiszen ezt a mézet nem egy meghatározott, ellenőrzött méhállomány termeli, hanem olyan is, melynek kezeléséről - antibiotikum, mézelést serkentő szerek- nincs információ. A csomagolt méz ráadásul nem feltétlenül magyar vagy európai méz, és idegen, toxikus, allergiát okozó anyagokat is tartalmazhat. De akár teljesen mű mézet - mely méhet sohasem látott - is eladhatnak mézként, melynek tökéletes mézhatását a modern alkimisták műhelyében keverik. Egy kis cukor, mézaroma, egy kis pollen, kis sűrűsítőanyag, víz, színezék, tartósítószer és üzleti titok: máris kész a műméz. És hogy ez miért éri meg? A műméz nagyüzemi előállítása a méz árának csupán negyedébe kerül! Az igazi méznél esetleg olcsóbb, ezáltal eladhatóbb, mint a versenyképtelenné tett igazi.

Egyéb turpisságok

A legkülönlegesebb hamisítás a joghurtok, tejtermékek, gyümölcsízek, lekvárok, tasakos levesek, kenyerek, édességek, fagylaltok, sütemények, gyümölcstorták világát érinti.

A romlandó gyümölcs romlandóságát fagyasztás nélkül nehéz ellensúlyozni, de még a fagyasztásra genetikailag felkészített gyümölcsök esetében is ez a helyzet. A drágább gyümölcsöket nem éri meg beledolgozni egy gyümölcskrémbe, jó arra az olcsó hulladékalma is, mely aromásítva, színezve szinte mindegyik gyümölccsel kompatibilis. A meggyízre - meggyízű almára - rá is írják, hogy a készítmény mekkora arányban tartalmaz almát, de a meggylekvárra már nem feltétlenül...

Ezel szemben a darabos gyümölcsöket tartalmazó készítményekbe, például a gyümölcsjoghurtba nem lehet pépes gyümölcsszerűségeket tenni, ott törekedni kell a tökéletes imitációra, hiszen a fogyasztónak éreznie kell a gyümölcs fizikai jelenlétét. Udo Pollmer élelmiszer-kémikus szerint, aki mellesleg az Európai Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet vezetője, az illúziókeltéshez is megvan a megfelelő eljárás. Az alapmassza általában a gyümölcslégyártás során visszamaradt almapépből, vízből, citromsavból, színezékből és a kívánt aromából áll. Ebből a gyümölcs testét dikálcium-foszfát, trinátrium-citrát és alga alapú sűrítőszer hozzáadásával emelik: ez a "gyümölcs" már jól viseli a további megpróbáltatásokat, melyek végén végre megpihenhet a fűrészpor ízű joghurtban.

A becsapás összetett, hiszen a joghurtot az egészség őreként reklámozzák, amely tele van vitaminnal és amellyel felszámolható az esetleges vitaminhiány. Erre azonban csak a nyers gyümölcsök és zöldség alkalmas, azok közül is leginkább a bio termékek. Tehát miközben az ember azt hiszi, hogy egészségesen táplálkozik, mert gyümölcsjoghurtot fogyaszt, valójában napról napra mérgező anyagokkal mérgezi magát...

• élelmiszer
• hamisítvány
• érdekességek a világból
• Terasz