A Dumbo mese aranyos elefántjának tragikus, igaz története: Jumbó ihlette a megható Disney-mesét

Egyre több Disney-film eredetére derül fény, az 1941-ben bemutatott Dumbo rajzfilm megalkotását is valós események ihlették.

Sokan úgy tartják, hogy a kis elefántról szóló mese Jumbó, az afrikai elefánt tragikus élettörténetét jeleníti meg.

Az igazi Dumbo

Jumbót még 4 éves korában hurcolták el orvvadászok az otthonától, az afrikai szavannáról, Szudánból. A mamaelefánt életét kioltották, valószínűleg borja védelmezése közben. Ezután egy illegális állatkereskedőhöz került, akitől a párizsi, majd 1860-ra a londoni állatkertben kötött ki. Egy szűkös kifutón kapott helyet, napi szinten lovagoltattak a hátán kisgyerekeket.

Ahogy idősödött az elefántbika, egyre többen figyeltek fel rá hatalmas mérete miatt, még Teddy Roosevelt, Winston Churchill és Viktória királynő is meglátogatta, sőt, gyermekei a hátán is lovagoltak. 1882-ben az akkor már 21 éves elefánt egészségi állapota egyre romlott, és kezelhetetlenné vált. Ekkor lépett a színre a legendás Phineas Taylor Barnum üzletember, aki a The Barnum & Bailey cirkuszt vezette. A világ legnagyobb állata után kutatott, és amikor felfedezte a termetes Jumbót, azonnal meglátta benne a potenciált. 30 ezer dollárt ajánlott az állatkertnek az afrikai elefántért.

Jumbónak azonban más elképzelései voltak, és egyáltalán nem szándékozott tovább költözni. Egy hatalmas szállítóládát építettek neki, amibe heteken át édesgették az elefántot, mire besétált. Az állatkert látogatói a szívükbe zárták az elefántbikát, naponta 15 ezren érkeztek Jumbóhoz, hogy leróják tiszteletüket, és tiltakozzanak az eladás ellen. A közfelháborodás és annak ellenére, hogy még maga Viktória királynő is csalódását fejezte ki, az állatkert felügyelői beterelték Jumbót a ládába, és megváltak tőle.

Egyetlen ember tudta kezelni az éppen pubertáskorban lévő elefántot, ő volt Matthew „Scotty” Scott, aki már 4 éves kora óta gondoskodott róla. Olyan szoros kapcsolatot ápoltak, hogy minden este lefekvés előtt megosztotta sörét az elefánttal - egyes források szerint gondozója alkohollal próbálta megnyugtatni az állat idegeit. Barnum végül Matthew „Scotty” Scottot is felbérelte, hogy a cirkuszban is ő legyen a gondozója, és együtt utaztak el New Yorkba.

Amikor megérkeztek az USA-beli városba, 10 ezer fős tömeg fogadta Jumbót, akinek a ládáját lovak húzták a Broadwayen. Több mint 3 méteres marmagasságával nagy méretű elefántnak számított, hatalmas rönköket tudott megtartani ormányával. Ám csak 3 éven keresztül tudta szórakoztatni cirkuszi mutatványaival az embereket, mígnem bekövetkezett a tragédiája.

Jumbó tragikus elhalálozása

Kényszerpályafutása 1885. szeptember 15-én ért véget, ekkor ütötte el Jumbót egy vonat a Kanadában lévő ontariói St. Thomas városában, aki a helyszínen elpusztult. Az elefántbikát épp a következő előadás helyszínére szállították egy Tom Thumb nevű másik, törpenövésű elefánttal. A jószágok a sínen várakoztak arra, hogy betereljék őket a ládájukba, amikor váratlanul egy tehervonat érkezett feléjük.

Barnum feljegyzéseiben visszaemlékezik arra, ahogy Jumbo lelökte a kisebbik elefántot a sínekről, ám ő maga már nem tudott elmenekülni a végzete elől - 24 éves korában elpusztult. Gondozója, Scotty azonnal odarohant a haldokló Jumbóhoz, aki megfogta barátja kezét ormányával, majd néhány perc múlva eltávozott az élők sorából.

A megható történet mögött egyesek összeesküvést szimatoltak, néhányan úgy tartják, hogy így próbálták leplezni az állatkínzás nyomait az elefánton, és szándékosan állították a sínekre az állatokat.

Jumbó hagyatéka

Mindenesetre a cirkuszi vezető még szó szerint az utolsó bőrt is lehúzta a hányattatott sorsú állatról, kitömette, és kiállíttatta testét a Massachusetts-i Tufts Egyetem területén található Barnum múzeumban 1889-ben. A diákok letörték az agyarait, és leszakították a farkát, érméket tömködtek az ormányába, egyfajta kabalaállatként tekintettek rá.

Végül tűz ütött ki a múzeumban, és hamuvá égett Jumbó kitömött maradványa, hamvait összegyűjtötték egy tégelybe, és az egyetem igazgatói körében tradícióvá vált az utódoknak „átörökíteni”. Az elefánt csontjai is megtalálták útjukat az Amerikai Természettudományi Múzeumba, ahol 1969-ig volt megtekinthető kiállítási tárgyként. Később, még 1993-ban, a Barnum cikrusz megalapításának 200. évfordulójára ismét a publikum elé állították.

2017-ben egy kutatócsapat érkezett a csontvázhoz, köztük David Attenborough is, és néhány tisztázatlan rejtélyt kivizsgáltak az elefánttal kapcsolatosan. Három kérdésre keresték a választ.

Rosszul bántak Jumbóval?

A vizsgálatok szerint Jumbót nem megfelelő élelmekkel látták el, túl lágy alapanyagokból álló étrendet követett, amitől deformálódtak a fogai. Az állandó lovaglás és láncra kötött élet miatt a 24 éves elefántbika ízületei olyanok voltak, mint egy 60 éves elefánté.

Szándékosan vezették a vonat elé az elefántot?

A vonat becsapódása nem törte el Jumbó egy csontját sem, hanem súlyos belső trauma következtében pusztult el. A rajta látható sérülésekből arra jutottak a tudósok, hogy valóban háttal állt a vonatnak, amikor elütötte, de a szándékosság gyanúját ezzel nem lehet bizonyítani.

Tényleg Jumbó volt a legnagyobb elefánt?

Barnum szerint Jumbó közel 4 méter magas volt, a természettudósokból álló csapat megvizsgálta az állat combcsontját, aminek méretéből arra következettek, hogy inkább 3,2 méter magas lehetett - még így is 20%-kal nagyobb mérettel rendelkezett, mint a korosztályába tartozó elefántok, és 16 éven keresztül növekedett volna. Egy biztos: méltatlan, szomorú sors jutott Jumbónak, a cirkuszi állat tragédiája sokakban mély nyomot hagyott.

Schlitzie szomorú története

Schlitzie sokáig csak a gúny tárgya volt, de később igazi legenda vált belőle.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• elefánt
• disney
• történet
• eredet
• mese
• igaz történet
• Terasz