"Elkezdett rohadni az ujjam, alig tudták helyrehozni" - Egy drogos vallomása, aki 15 évig tolt

Bajzáth Sándor 15 évig volt kábítószerfüggő, tíz éve tiszta. Fogyasztott heroint, kokaint, metadont, altatókat - tulajdonképpen mindent, ami jött. Aztán, amikor már olyan mélyen volt, ahonnan nincs visszaút, az az ember karolta fel, aki először beszúrta neki a drogot.  Ekkor már nem volt ép vénája, hetei lehettek hátra. Bajzi - ahogy mindenki hívja - most szociális munkásként dolgozik, ahol függőknek segít. Nemrégiben született egy kislánya, nem dohányzik, nem iszik, és boldog.

Bajzi elkényeztetett gyerek volt, megkapott mindent, amit akart. Szülei jómódúak voltak, és nem is volt sok elvárásuk: a gimnáziumban csak tanulnia kellett, később pedig szereztek neki munkát, de ami még fontosabb: mindig kihúzták a bajból. Elintézték, hogy Budapesten legyen katona, kifizették a rendőrségi ügyeiből származó büntetéseket, a legjobb orvosokkal kezeltették.

A férfi, aki most 46 éves, az érettségi után nyúlt először droghoz, akkori barátnője szúrta be neki az adagot, aki szintén függő volt. Akkoriban még nem heroint, mivel az még nem terjedt el Magyarországon, hanem a hasonló hatású, Hydrocodin nevű szert.

Bajzinak az első élménye szörnyű volt, majd csökkentették az adagot, és azonnal rászokott: mindig azt akarta érezni, amit akkor, a teljes békét és boldogságot. És onnantól kezdve nem volt megállás, 15 éven át minden nap drogozott. Megjárt több elvonót, hiába.

Bár szüleivel megromlott a kapcsolata, ha baj volt, kisegítették: kifizették a tartozásait, állták perköltségeit, rendőrségi ügyeiben az ország legjobb ügyvédei védték, akiket szintén a szülők fizettek. Rendőrségi ügyből pedig sok volt: a férfi drogot árult, hogy megszerezhesse a napi anyagot. Ekkor már heroint szúrt, de volt olyan időszaka is, amikor kokaint használt.

Hepatitis C, rohadó ujj

- Fizikailag folyamatosan épültem le. Egyre rosszabbak lettek a fogaim, hepatitis C-s lettem. Egyre kilátástalanabbak voltak az elvonókúráim, pedig tényleg voltak olyan pillanatok, amikor le akartam állni, de valahogy nem ment - mesélte a férfi. Aztán eljött az az idő, amikor már nem tudott annyi anyagot beszúrni, ami segít elmenekülni önmaga és a problémák elől. Csak arra várt, hogy meghaljon, mindent feladott.

- Már nem volt egy ép felület a testemen, ahová szúrni tudtam. Mindenütt fekélyek voltak rajtam, rendszeresen jártam sebészetekre, az ujjamat majdnem le kellett amputálni, mert a középső ujjamba belülre szúrtam, eltaláltam egy hajszáleret, és elkezdett rohadni. Végül, anyáméknak hála, egy menő plasztikai sebész megmentette az ujjamat - mondja.

- Volt, hogy a talpamba szúrtam, máskor a péniszembe, az utolsó egy-másfél évben pedig már csak a nyakamba tudtam, de ott is annyira szétszurkáltam az ereimet, hogy volt, hogy elgörbült benne a tű. Aztán egy idő után már se a nyakamba, se az ujjaimba, se a talpamba nem tudtam szúrni - folytatta.

Ebben az időszakban talált rá az a lány, akivel elkezdte a drogozást. A lány azt álmodta, a férfi meghalt. Megijedt, és megkereste.

- Belépett a lakásba, és azt mondta: Bajzi, te meg fogsz halni, napjaid vagy heteid vannak hátra. És ez beütött. Hiába mondott addig bárki bármit, hiába kúráltak mindenféle szerekkel, semmi nem hatott. Ő viszont hiteles volt, hiszen régen együtt anyagoztunk, és pontosan tudta, hogy milyen egy megszállott, fanatikus drogfüggő. És ha neki sikerült, akkor talán nekem is sikerülni fog. Ez volt az első olyan üzenet, hogy lehet józanul élni - emlékszik vissza.

És sikerült is neki, Bajzi tíz éve tiszta. Nem drogozik, nem iszik, élvezi az életet a maga valójában. Mint mondja, mindig van remény, a teljesen reménytelen emberek is fel tudnak épülni, és tudnak józanul, boldogan élni.

- A függőkre mindig mondják, hogy nincs elég akaraterejük, pedig azt gondolom, hogy nagyon is nagy komoly akaraterejük van, mert abba, hogy valaki nap mint nap hozzá tudjon jutni a szerhez, igen komoly munkát és találékonyságot kell befektetni. Önmagában az akaraterő kevés. Arra a kérdésre, hogy mit kell változtatni ahhoz, hogy valaki ne drogozzon, a válasz rövid, tömör: mindent. Mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy józanul tudj élni: magadat, a játszóteret és a játszótársakat, mindent - mondja.

Bajzi most olyan embereken segít, mint amilyen ő. Segít nekik felelősséget vállalni magukért, a sorsukért, az életükért, a tetteikért.

- Az a siker, hogy ezeket az embereket józanul látom, találkozom velük, sőt, némelyikük a barátom. Vannak olyanok is, akikkel együtt használtuk a szert, vagy én árultam neki, és most együtt józanodunk. Velük is elég jól tudjuk a kinti életben is segíteni egymást, mert hasonló dolgokon megyünk át - meséli.

Hogy tart-e a kísértéstől? Mint mondja, mindig emlékezteti magát arra, hogy függő. És tudja, hogy lesznek még krízisek az életében, viszont azt is tudja, hogy erre már nem kell anyagoznia.

- Szembe kell nézni a problémákkal, el kell fogadni, hogy valami fájhat. Ezek olyan érzések, amiket meg kell élni - és amikért érdemes is élni - zárta a beszélgetést.

• függőség
• drog
• tabuk nélkül a drogról
• Terasz